2019. május 18., szombat

Tavaszi saláta


Nos, tényleg itt a tavasz. A réten megjelent kedvenc salátám a madársaláta, hivatalos nevén galambbegy saláta. (Valerianella locusta - ugye milyen szép a neve ?)  Különleges egy termék ez, egy kis csomócska a piacon 100.- Ft. Már megfordult a fejemben, tán ezt kellene így tavasszal gyűjtögetnem és árulnom. Hiába van ebből egy kinemesített kertészeti változat (magja kapató a vetőmag boltokban is, illetve a már kifejlődött salátalevél néha nagyobb áruházakban előre csomagolva) ez azért nem olyan, mint az „Istenadta” vad növényke. 
 

Szóval én maradtam a mezei változatnál. Ehhez is jó szem kell, illetve tudni kell a „titkos” lelőhelyeket, mert akárhol nem szeret élni. Van pár ilyen lelőhelyem, s elhatároztam, ma friss tavaszi /magam-szedte/ abszolút bio-saláta lesz az ebédem melléklete. 


 
Ehhez kellett madársaláta, pár pitypang levél, egy kevés salátaboglárka levél, medvehagyma-levél, és zöldhagyma helyett metélőhagyma. 
Az utóbbi négy megtalálható a kertemben, nem kellett se messze mennem, se pénzt kiadnom érte. Nagyszerű saláta lett belőle. 

 



Most már csak azt szeretném tudni, miért is "galambbegy" a neve ?

                                          ------

Ezt a kedves magyarázatot kaptam a saláta elnevezésére - ezúton is köszönöm !!!

A salátaboglárka ’Ficaria verna’ onnan kapta nevét, hogy tavasszal salátaként fogyasztható fiatal, zsenge, csípős ízű levele. Erre utalnak a következő – részben szaknyelvi, részben etnobotanikai – terminusok. 

Nevezik aranysalátának, pap-salátának, potra-salátának, versengősalátának. A tavaszi gyűjtésre, a fogyasztás idejére utal a szentgyörgy-saláta, tavaszi saláta kifejezés, valamint az igen régi galambbegy (1525 k.: Ortus, 1578: Herbarium, 1585 és 1596: SzT., 1664: Posoni kert, 1766: Mátyus, majd Csapó, Benk , Földi, Veszelszki, Kitaibel, Diószegi, Kassai és Bugát Pál műveiben). 

A tájszó-gyűjtemények tanúsága szerint Erdélyben, Szlavóniában és a trianoni Magyarország területén a Dunántúlon ismeretes a népnyelvben. Talán az a névadási motiváció, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. A galambbegy, galamb-begysaláta, galambsaláta a salátaboglárka régi neve, mely növényből elkészített friss mezei saláta – vitaminhiány esetén – az embernek is javallt. 

Magyar Elek kitünő vében (Az ínyesmester szakácskönyve. Bp. 1978) azt írja, hogy elkészítése egyszerű „szárát lecsipkedve éppen úgy csinálhatjuk, mint a fejes salátát”. Ő nevezi madársalátának is a galambbegysalátát. Csapó azt írja róla 1775-ben, hogy „Vérnek sós voltát (scorbutus) a levelek jobbra változtatják, ki él vélek saláta gyanánt.” 
Egyik német neve ma is Scharbockskraut, azaz ’skorbutfű ’. A salátaboglárka tudományos genusneve, a Ficaria a latin ficus ’füge’ szóból való, mert gyökérzete hasonlít a fügééhez. A németben Feigwurz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése