MESTEREK. Új kiállítás a Zsolnay negyedben. II. rész.

A kiállításon nem csak festmények és szobrok vannak, egy terem csak az építészettel  foglalkozik, itt mind a négy falon fotók vannak (üveg alatt) ezekről közeli képet nem lehetett és talán nem is  lett volna érdemes csinálni. A kiállított maketteket lefotóztam, ill. egy, az Uránvárosról készült légifotót mégis csak sikerült lefényképeznem, azt is megmutatom.

De itt volt a Városháza üvegablakainak terve – amin elcsodálkoztam, mert nem tudtam, hogy a város térképe szerepel ezeken az üveg-mozaikokon. 

Meglepően jó, teljesen újszerű állapotúra sikerült varázsolni a restaurálással foglalkozó művésznek az 1883-ban készült Pécsi Kerékpár Egyesület zászlaját (is). 

Ezek R.Fürtös Ilona textilművei: 

A megfeszített Krisztust ábrázoló alkotás igen érdekes, tulajdonképpen egy barnára festett, felakasztott  kartonlap csak, ami úgy tűnik első nézetre, hogy egy kötélen egyensúlyoz. Ám valaki mögéje, a falra ceruzával egy keresztet rajzolt, s megfelelő szögből így a kötélen lógó Krisztus már valóban keresztre-feszítettnek látszik.

Elgondolkodtató az „Alföldi táj kertekkel” című kép…Alkotója Valkó László.

Nagyon tetszettek Keserű Ilona lágyan lebegő színei, Martyn  Ferenc  élettel teli tarkabarkasága, és  jó szívvel gondoltam vissza Lantos Ferencre, aki engem általános iskolában rajzolni tanított. Ezek az ő képeik:

És a többiek: 

MESTEREK. Új kiállítás a Zsolnay negyedben. I. rész.

Vagy én vagyok nagyon béna, vagy valami elképesztő árulás van itt ebben a városban a Zsolnay negyed-beli és szörnyen félreérhetően, Pécsi Galériának titulált szerelmetes kiállító-csarnokom körül…

Aki nem pécsi, annak elmondom, hogy Pécsi Galéria  névvel X évtizedig futott (sőt most is fut) a Széchenyi téren a Nagy Lajos Gimi aljában lévő terem. Valami buggyant agyú a Zsolnay negyed csodálatos új kiállítótermét – ahonnan eddig minden kiállításról beszámoltam nektek – szóval ezt is Pécsi Galériának nevezte. Ebből aztán állandó bonyodalmak vannak. A neten is szörnyű a zűrzavar. Az ember nem tudja, hogy melyik kiállítás hol van, összekever(het)i a dolgokat, elmegy az egyik címre és nem találja azt, amit látni szeretett volna.

Régi, nekem rettentően fájó panaszom, hogy mint a leprát, (vagy nem is tudom milyen rút kifejezést használjak) tulajdonosai úgy szégyellik ezt a csodát, az én szerelmetes, fantasztikus kiállító-teremet, hogy KÉPTELENEK voltak az üzemeltetők/tulajdonosok egy év alatt pár nyomorult táblát  kihelyezni, ezzel segítve a tájékozódást. Panaszkodtam már erről régebben is.

Én nem tudom kik ennek a részlegnek a vezetői, de nagyon pocsék véleményem van róluk. Sajnos annyira nem látok bele a város-vezetés kártyáiba, hogy tudjam, ki kinek a haverja, vagy ellensége és ami itt van, az kinek a hatalmon-létét jelenti. De hogy ebben a nyomorék városban emögött is valami ilyesmit kell keresni, abban biztos vagyok.  Valaki keresztbe akar tenni valakinek, hogy aztán majd a szelek változásával, ujjal lehessen mutogatni rá. Régi divat ez ebben a városban…. És ki jár rosszul ? A közönség. Aki nem tudja, hol, mit lehet/érdemes megnézni.

Tegnap voltam a „MESTEREK” című, most nyílt kiállításon. Dacára, hogy vasárnap ingyenes a látogatás, és közel két órát töltöttem ott,  teremtett lélek nem volt rajtam kívül.

Pedig, higgyétek el nekem – és ezt nem először mondom – nagyon megéri ide ellátogatni !!

Annyit fotóztam, hogy megbontom a képeket, ma csak a szobrokról készülteket teszem be, holnap jön majd a többi.

Egyébként a Galéria belső/alsó ajtaja mellett van most  egy „dicsőségfal”, amely a mindenféle művészeti díjban részesült, Pécshez kötődő, itt tanító neves ipar- és képzőművészek, valamint építészek munkásságát, illetve személyét örökíti meg. A  Kossuth-, Munkácsy-, Ferenczy Noémi- , Ybl-díjas,  Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéssel rendelkező alkotók a nagyvilágban sokfelé öregbítették városunk hírnevét. Az ő műveik  láthatók a kiállításon.
 

Első helyre tettem (szokás szerint) a kedvenceket, Fürtös György Kutyáját, Cicáját  és Molnár György szörnyeit, de a szobrok most között több volt a kedvemre-való, mint a képek között.

 

Mára van még egy bejegyzés !

                                                                                   

Freddie Mercury

Nem hagyhatom ki, bár mára van másik anyagom is.

Egyik kedvenc énekesem születésének ma van évfordulója.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Freddie_Mercury

Akit érdekel, a wikiben nagyon jó, részletes leírás van az életéről.

Ez pedig a szenzációs, 5 részes Live Aid parti első része. A többit is érdemes meghallgatni.

A pesszimizmus meg a közvélemény-kutatás

@x elolvasásra ajánlotta, én is ezt teszem, tehát katt ide:

http://nol.hu/lap/hetvege/20110903-miert_ez_a_pesszimizmus 

Lehet(ne) rajta gondolkodni, vitatkozni. Én (mint hosszú évekig a közvélemény-kutatásban is dolgozó) azt tudom mondani, a közvélemény-kutatásokra én semmit nem építenék. Több oka van ennek, részben mert a mintaszám a lakos-számhoz képest mindig igen alacsony, és a személy-kiválasztás se  mindig a legjobb. Másrészt tudom, hogy az emberek jelentős része nem is az igazat mondja. Ennek több oka lehet, nem akarok én most ebbe belemenni. Egy biztos, a közvélemény-kutatás eredménye nem a „köz” valóságos véleménye.

Ebben a jelenlegi „pesszimizmus és a magyarok” témakörben is azt gondolom, a valóságos vélemény még rosszabb, mint amit nyilvánosságra hoznak, illetve ami kiolvasható a válaszokból.

Továbbá felhívnám a figyelmet egy érdekes dologra, (ezt meg az újságírók alkalmazzák néha, nagyon cselesen):

Olvasd csak el ezt az alábbi idézetet: 

"...A megkérdezettek 42 százaléka azt mondta, hogy egyáltalán nem bízik abban, hogy anyagi helyzete jobb lesz egy év múlva, mint most – derül ki a GfK Roper ConsultingMood of theWorld 2011 című tanulmányából. A hasonló helyzetű Csehországban csak a válaszadók 14 százaléka, Lengyelországban pedig 16 százalék vélekedett így. Németországban a megkérdezettek 57 százaléka úgy vélte, hogy egy év múlva jobb anyagi helyzetben lesz...."

Mit is jelent ez az utolsó mondat ? Azt jelenti, hogy Németországban is 43 % az, aki NEM bízik abban, hogy anyagi helyzete javul. (Vagyis 1 %-kal még több is mint nálunk, és akkor a  két ország lakos-számáról szó se essék…)

Kép: http://gkienet.hu/hu/hirek/gkienet-%E2%80%93-t-mobile-holgyek-a-jovo-internetes-vasarloi

Különös éjszaka volt…

No nem, nem olyan, mint a Sárosi Kataliné sok évvel ezelőtt…

(Aki – ifjonc – s nem tudná, miről beszélek)

Ma van nálunk lom-szállítás. Aki szombat reggel szeretne kicsit tovább aludni, az már pénteken este kirakja a felesleges holmiját. Így az én szomszédom is.

Az első kacat (valami szekrény-féle) kivitelekor már megjelent egy ember, az „őr” – aki a percek múlva érkező többieket elzavarta, mondván, innen ők elvisznek mindent. Nem túlzok, szinte negyedóránként megjelent egy-egy lassan hajtó autó, s szemrevételezte a szemetet. Az őr mindannyiszor kijelentette, hogy ez az övék. Aztán jöttek is a társai és tényleg elvittek nagyon sok mindent.

Szegény környéken lakom, itt  ez nem Németország, ahová a magyaroknak érdemes kimenni „kukázni” – mert ott ugye a jót is kidob(hat)ják, mégis eszméletlen forgalom volt tegnap este errefelé.

Este fél 10-re szinte semmi sem maradt a meglehetősen nagy kupacból. Vagyis maradt, az eredetileg zsákokba rakott használt, de a pincében megpenészesedett ruhaféle és egy zsák üdítős üveg, meg reklámújságok.

Nade hajnali fél 3-kor mire ébredek ?  Hogy valahol az ablakom közelében áll két fiatalember, és megállás nélkül beszélnek. Mi a fenének nem mennek már haza ilyenkor ? Persze, hogy az ember agyát elönti a vörös köd, de hát nagyon nem lehet anyázni őket, mert hátha holnap este elvágják a torkomat…

Kiszóltam, hogy elég késő van, legyenek szívesek másutt beszélgetni. Jó,jó, már megyünk – volt a válasz és tényleg, már csak 10 percet kellett kiböjtölnöm és elmentek. Hogy én akkor már nem tudtam elaludni, az más kérdés….

No de reggel, amikor mentem etetni a szomszéd néni macskáját, látom ám, hogy egy sörösdoboz (később derült ki, majdnem tele volt sörrel – úgy látszik már nem fért beléjük) és az ezen felül este megivott sörök maradéka két  hatalmas tócsában ott éktelenkedik a ház mellet. …Most mit mondjak erre ? Tahó ? Bunkó ? Szemétláda ?

Fogtam a slagot és lemostam a járdát.

OAK sziget

Találtam egy jó kis cikket – amiben említődő „kincsben” ugyan én cseppet sem hiszek, de hát azért egyszer el lehet olvasni…

Katt ide: http://foldirejtelyek.repeta.hu/oak-sziget

   

De jót nevetnék, ha valaki már elkezdte volna piszkálni ezt a témát, és megpróbálta volna bebizonyítani, hogy ott is jártak az ősmagyarok és rovásírással fel is van oda írva, hogy hol is van a kincs…sőt, meg is találták, csak az előző kormány azt is elsinkófálta….

Munkaköpeny

Találtam egy  blogot, melynek tulajdonosa – kb. az én korosztályom  és sok sok részletben emlékszik vissza ifjú évei eseményeire. Itt nézegethető:  http://evekesemlekek.blogspot.com 

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy a napokban akadt egy 1968-ban készült fotó a kezembe, melyen a hivatali asztalom mellett ülök és „természetesen” egy kék „munkaköpeny” van rajtam. (Persze akkoriban inkább csak fekete-fehér film volt divatban, így hát el kell hinnetek, hogy ez kék volt.  :- )  )

Amikor dolgozni kezdtem és még utána is jó pár évig, magától értetődő volt, hogy a saját ruha kímélése céljából, a munkahelyen köpenyben dolgoztunk. Nekem még olyan férfikollégám is volt, aki könyökvédőben ült napi 8 órát az íróasztala mellett. És nem nevettük ki – valahogy természetes volt az is. (Egyáltalán tudja-e  egy mai fiatal, hogy ez micsoda ?)

Ruhajegyet adtak,  amit aztán adott helyen lehetett beváltani munkaköpenyre. A köpenyviselés  az iskolában is kötelező volt, – senki sem csodálkozott ezen munkába-állás után. A hivatalokban, iskolákban a kék volt az „egyenszín” – és ha valaki nagyon fel akart vágni, akkor varratott egy halványszürkét. (Erre azonban nem volt érvényes a kedvezmény.) Nem tudnám megmondani, mi okból volt kék, talán kevésbé volt kényes, mint egy világosabb....

Kék köpenyem volt az iskolában is (Janusista voltam) és kötelező volt a fehér svájci sapka, rajta elöl a Janus Gimi jelvénye. Ha sapka nélkül látott meg egy tanár, annak osztályfőnöki intő lett a vége.  (Egyszer én is kaptam, mert hülye fejjel épp egy tanárunk háza előtt ácsorogtam természetesen egy Lajosistával… =  Nagy Lajos Gimibe járó diákkal.)

Szóval a köpeny – szerintem – nem volt rossz dolog. Túlzottan az iskolában sem utáltuk, de a munkahelyen sem. Uniformizált, de egyben a konkurálást is ellehetetlenítette. (Az igazi egyéniség meg különben sem a ruhából állapítható meg...Ezért mosolygok én a sok feketébe öltözött  alakon.) Igaz, a hatvanas évek nem a divatozásról szóltak. A hajadonok a kevéske fizetésükből, a kötelező kiadások kifizetése után megmaradó pénzeken, inkább vettek a jövendő stafirungjukhoz egy-két hasznos darabot,  csupa olyasmit, aminek ma már szerintem a nevét se ismerik, pl. mint az „ujjavasaló”  vagy az akkoriban épp divatba jövő műanyag konyhai készletek.

Szeretném látni, mit szólnának ma a lányok-asszonyok egy ilyesféle előíráshoz ?

Szerintem leordítanák a napot az égről.