https://www.facebook.com/reel/831674099106078
https://www.facebook.com/reel/8171581166290516
Évmilliókra
felborulhat bolygónk hőszabályozása
https://ng.24.hu/fold/2024/08/26/vulkan-klimavaltozas-novenyvilag/
A perm végi kihalás következményeit vizsgálta egy
kutatócsoport, és szűrt le olyan következtetéseket a 252 millió évvel ezelőtti
eseményekről, amelyek ma is tanulsággal szolgálhatnak.
A Zürichi Műszaki Egyetem kutatói egy nagy, nemzetközi
összetételű csapatban azt mérték fel, miként reagált bolygónk jelentős
hőmérsékleti változására a növényzet, és miféle evolúciós következményekkel
járt ez. Ehhez a bolygónk legnagyobb tömeges kihalási hullámainak az idejére
pillantottak vissza.
A 252 millió évvel ezelőtti, eddigi legnagyobb, perm
végi kihalást az okozta, hogy Szibéria területén elképesztően nagy, bazaltáras
vulkánkitörés zajlott, ennek eredménye a szibériai trap, amely ma hatalmas
területet borító, lépcsőzetes sziklák sokaságából áll.
E kitörés során, kb. 200 ezer év alatt 40 ezer millió
tonna szén jutott a légkörbe, 5-10 Celsius-fokkal felmelegítve bolygónkat (figyelem: nem 200 évről, hanem 200 ezer
évről van szó!).
A változások azt jelentették, hogy felborult bolygónk
hőszabályozása. A kihalási hullám következtében évmilliókig tartó átmeneti
időszak köszöntött be, amelynek során azután a növényvilág apránként
visszanyerte erejét.
Ahhoz, hogy a bolygónk lehűlhessen, a légköri
szén-dioxid mennyiségének csökkennie kell, ehhez egyenes út a szilikátos
kőzetek mállása és a növények által közvetlenül kivont és megkötött szén. Az
élővilágunk jelentős részt vállal abból a folyamatból, amelyet a Föld
termosztátjaként ismerhetünk, stabilizálja a klímát az a kényes egyensúlyi
állapot, amelyet a pusztán geológiai és légköri hatások képesek volnának nagyon
eltolni.
Aki nem alkalmazkodik, az kihal.
A kutatók olyan elemzéseket végeztek, amelyekben az
élővilág képviselőinek alkalmazkodását, illetve elvándorlási képességét
vizsgálták, egy-egy a klímát is érintő bazaltáras vulkánkitörés után, három
nagy kihalási hullámban. Ezek során mindegyik alkalommal jelentős melegedés zajlott,
ám eltérések voltak abban, hogy mennyi idő alatt, és milyen mértékben.
Kiderült, hogy a hosszabban tartó és jelentősebb
mértékű kitörések, és az utánuk következő felmelegedések következményeit sokkal
nehezebben viselte az élővilág. Ez azt is jelenti, hogy ilyen esetekben nem
tudja kifejteni azt a klíma kiegyensúlyozó szerepét, ami kell a bolygónk
kellemes hőmérsékleti körülményeinek fenntartásában.
Az olyan események, mint a perm végi hatalmas
vulkánkitörés, attól függő hatást fejtenek ki, hogy bolygónk milyen rövid vagy
hosszú idő alatt képes visszadolgozni a kibocsátott szenet. Ez pedig részben a
szervetlen folyamatok (kőzetek mállása), részben viszont a biológiai folyamatok
(a szén megkötése az élőlények szervezetében, talajban) útján történik. Míg a
kisebb katasztrófákból az élővilág könnyebben kilábal az alkalmazkodása vagy
földrajzi elvándorlása révén, a nagyobbak túl hevesek vagy gyorsak ahhoz, hogy
megbirkózzanak vele.
Ennek a nyomai nemcsak hosszú évezreden, hanem akár
évmillión át is kimutathatók a kőzetekben. A jelenkori klímaváltozás és az
élővilágot sújtó emberi hatások alapvetően akadályozzák az élővilág
alkalmazkodását.
Sokkalta gyorsabb ütemben bocsátunk ki üvegházgázokat,
mint a múltban bármilyen óriási vulkánkitörés tette.
Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon elegendő lesz-e a
növénytakarónk ebben az állapotában ahhoz, hogy fenntartsa a klímánk
egyensúlyát? A kutatási eredmények alapján ideje lenne ezen elgondolkodni és
tenni is valamit végre.
Nem tudom, mi a csodának ülök itt óraszám a gép előtt, amikor csak a rossz a félelmetes dolgok ömlenek ki ebből is...akárcsak a tévéből....