Történelem - szórakoztató formában...

Nemrég jártam Szigetváron,  de most pár szó erejéig visszatérnék ide.

A bama.hu-ban olvastam egy cikket, s ennek kapcsán kezdtem el keresgélni.

http://www.bama.hu/baranya/kozelet/igy-neztek-ki-a-kozepkori-magyar-varak-baranyaban-637879

Kép: http://www.jakd.hu/kep/0000020520.jpg

Nem mondanám, hogy valami nagy történelem-rajongó, ismerő vagyok, már régen elfelejtettem a nagyját annak, amit anno tanultunk, de ha valami érdekességet, fantáziámat megfogót látok/hallok, akkor azért megmozdul bennem a lélek. Így jártam most is, a fenti cikkben ajánlott videók megnézése közben. Ugyanis nem tudtam róla, hogy ilyesmik léteznek a neten. Igaz, sosem kerestem rá a témára.

Most viszont – talán pont mert olyan friss a szigetvári emlék bennem, szemem-szám eltátva néztem a kisfilmeket. Mert akárki akármit is mond, azért csak csak más egy ilyen videó, mint a „száraz szöveg” elolvasása. Én még a „fejemben” sosem láttam olyannak Szigetvárt, mint itt a videón. Jó, lehet, hogy nem is pontosan ilyen volt, de a leírások alapján valószínűsíthető.

Ha van kis időd és esetleg érdekelne is a téma – hülye krimik és egyéb tv-sorozatok helyett - javasolnám a böngészést ebben a témában a youtube-on.

A cikkben ajánlott videókat és elolvasni valókat ide kigyűjtöttem, csak kattints rá !

Szigetvár

https://www.youtube.com/watch?v=AYa42q2XS1c

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetv%C3%A1r

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetv%C3%A1ri_v%C3%A1r

Magyaregregy 

https://www.youtube.com/watch?v=_JsYE1zTtCM 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyaregregy

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1r%C3%A9v%C3%A1r

Kószavár – erről még soha nem hallottam, pedig itt volt a közelben…

https://www.youtube.com/watch?v=Dx5whSI_hOM

 

Amit nem látunk....

Ma  is egy  nézegetni-valót ajánlok csak, igaz, az én előző fotóimnál sokkal különlegesebbek, s azért hívom fel rá a figyelmeteket, mert hátha nem mindenki bukkant erre a képsorra a böngészés közepette. (köszönöm @x-nek)

Márpedig – szerintem - érdekes képek, mint ahogy érdekes elgondolkodni azon is, hogy mi az, amit látunk és mi a valóság ? Ez kicsi és nagy témákra egyaránt vonatkoztatható – mert ugye azt a szólást mindenki ismeri és el is fogadja, hogy  „a fától az erdőt nem látjuk”, de nem látunk igen sok más, minden valószínűség szerint fontos dolgot sem…

És most itt nem a politikai helyzetre, vagy  jövőnk bizonytalan képére gondolok, hanem olyasmikre, amik nap, mint nap körülvesznek minket. Használjuk és eldobjuk őket, vagy eltesszük emlékbe, vagy egyszerűen "csak úgy" itt vannak körülöttünk.

Bár tudom, azon is el lehetne meditálni, hogy jó lenne-e, ha valami „csodaszemüveggel” a látásunkat bármelyik percben úgy át tudnánk változtatni, hogy efféle dolgokat is megismerhessünk ?

Én azért vállalkoznék egy efféle érdekes kísérletre…..

Mindenesetre szenzációsnak tartom, hogy a technika  már ilyen szinten van,  sőt, tudom, ennél különösebb dolgokat is lehet már látni, nagyobb felbontású képeken.

http://24.hu/tudomany/2015/11/03/ezekkel-a-mikroszkopos-fotokkal-bepillantast-nyerhet-egy-ismeretlen-vilagba  

A nagyítólencsék és a mikroszkóp rövid története

A történet már az ókorban elkezdődött, Lucius Annaeus Seneca (Kr.e. 4-Kr.u. 65) arról írt, hogy a betűk nagyobbak és tisztábban láthatók vízzel töltött üveggömbön keresztül; Nero (Lucius Domitius Ahenobarbus, Kr.u. 37-68) csiszolt smaragdból kialakított lencsét használt. Jóval később, az 1280-as években Roger Bacon (1214? -1294) ferences szerzetes nagyítólencsét használt olvasáshoz.
Az ismertető folytatása itt olvasható:

http://web.med.u-szeged.hu/expsur/hefop/mikrosebeszet/mikroseb-tortenelem.htm

A mikroszkópok történetéről pedig itt lehet olvasni: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mikroszk%C3%B3p

Képek a kertemből

Három éve küzdöttem érte - talán idén megmarad....(amúgy úton-útfélen megél, de nálam nem akart)

Itt éltek (a mára már lehullott levelek alatt) a pókjaim.Remélem a jövő évi kicsik valahol itt vannak elrejtve!

Az utolsó fügék fürdenek az utolsó meleg napsugarakban

Akit még érdekelne a véleményem az előző témával kapcsolatban, leírtam  a kommentekhez a gondolataimat....

Ismeretlen szerző verse: Az Ősz dicsérete

Egyszer csak, észrevétlenül

A fa alá avarszőnyeg kerül.

Megállsz a mélázó napsütésben,

Gyönyörködhetsz az őszi ködben.

Ezer színnel festett képek,

Mind a szívedbe égnek.

Nincs még egy évszak,

Mely ennyi pompát rejt

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.

Nézheted a vadludak vonulását

Ahogy őz keresi tisztáson a párját,

Szürettől hangos a hegyoldal

Itt, ott felcsendül egy dal.

A kertekben érik a dió

Hangosan kárál a szajkó.

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,

Tehetsz almát, krumplit a parázsba.

Mesebeli illat lengi át a szobát,

Megidézheted régi korok hangulatát.

Forralt borral kezedben, a karosszékben,

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.

Este a csillagos eget nézve,

Felidézhetsz meséket,

Amiket egykor hallottál,

Amikor tiszta és jó voltál.

Ne bántsd az Őszt,

Fedezd fel inkább,

Amit nyújt,

Az összes titkát.

Mikor boldog a blogíró ???

Nos, akkor, amikor olyan témára bukkan – egészen véletlenül, ami mások számára is érdekes, és olyannyira érdekes, hogy kommentelnek, sőt rekommentelnek az olvasók…

Örülök, hogy elmondtátok a véleményeteket, mi több egymással is megbeszéltétek. És azért nem a szokásos kommentre-kommenttel válaszolok, mert a téma többet ér annál.

Ugyanis ezért jó a blogírás: elmondom a gondolataimat – ahogy én látom, érzem, ismerem a témát, amit felvetek. És lám, mennyivel  másképp gondolom ma azt, amit pár napja leírtam. És mindez csak azért, mert felhívtátok a figyelmemet olyasmikre, amiket én részben nem is tudtam, ill. melyeket nem volt lehetőségem megtapasztalni, hiszen nincsenek a környezetemben (családomban) iskolás korú gyerekek.

Amit „a pizzás” és „tiffanylda” leírtak, már bocsánat, nincs rá jobb szavam, számomra horrorisztikusnak tűnő elbeszélések. Kétségtelen, eszméletlen régen volt, „amikor én még kislány voltam” – amikor iskolába jártam. De amit itt az órarendekről, az étkezési lehetőségekről és egyéb „apróságokról” írtatok, hát ijesztő. És gondolom egy-egy kommentbe nem is fért bele a hétköznapok minden őrülete. Nekem pl. a táska súlya mint autózásra okot adó tényező, eszembe sem jutott. Igaz nem láttam iskolatáskát se jó régóta belülről.

Akármilyen furán is hangzik, örülök és köszönöm, hogy ennyi rémséget elmeséltetek – ám ugyanakkor sajnálkozva is gondolok rátok, anyukák és nagymamák….és kisgyerekek.

Meg vagytok győződve arról, hogy jófelé megy a világ ? 

Bár mi van akkor, ha ti is látjátok, hogy „baj van” – de tehetetlenek vagytok ?  Hiszen sehogy sem tudjátok megvédeni, a helyes útra terelni gyerekeiteket, unokáitokat. Vagy ha mégis, akkor csak úgy, hogy tényleg, ültessétek őket autóba, vegyétek el/át tőlük a dögnehéz hátizsákot,  főzzetek nekik otthon olyant, amit szívesen megesznek, tegyétek lehetővé, hogy ebből a mókuskerékből, amibe őket már 6 évesen „belökik” néha egy picit kiszabadulhassanak.

Vigyázzatok rájuk – bármi áron ! 

 

Kép: http://tanitoikincseim.lapunk.hu/tarhely/tanitoikincseim/kepek/nagymama_kep.jpg

Gyalog az iskolába

Még valamikor szeptember végén jártam a Káptalan utca környékén, vagyis, hogy egészen pontos legyek, nem csak jártam, hanem a Keresztelő Szt.János szobor (pécsiek "Aranyos kútnak" hívják) előtti padon a barátnőmre várva kicsit ücsörögtem…

Nézelődtem és gondolkodtam.

Két iskola is van ott, nem merek megesküdni rá, hogy jót mondok, inkább „elnagyolom”, szóval az egyik a Papnövelde utcában, talán belvárosi iskola, a másik meg a „szentmór” katolikus iskola a Hunyadi út Káptalan út sarkán.

 

Pontosan ezen a padon ücsörögtem....

A szobor  egy másik paddal....

                                       

Csak hogy lássátok, milyen volt régen:

Gebauer Ernő : Pécs – Aranyoskút (1959)

Délután négy óra lehetett. Nem tudom a mai iskolák/napközik rendjét – de  ottlétem ideje alatt megállás nélkül jöttek-mentek az autók – 90 %-ban iskolás korú gyerekkel. Volt autó, amelyik a Káptalan utca sarkán állt meg pár percre és ott szállt be a gyerek, volt, amelyik már gyerekestől jött a Papnövelde utcából.

Nem ismerem pontosan ennek a területnek a közlekedésrendészeti adatait sem, ez valami zárt terület, ahová tán csak engedéllyel lehet behajtani – de mondandómat tekintve nem is ez a lényeg, hanem maga a tény, hogy  szinte nem láttam iskolatáskájával hazafelé közlekedő gyereket. Egynek a mama vitte a hátitáskáját, erre felfigyeltem, de tény: alig jöttek gyalog gyerekek errefelé. Mintha nem lenne „divat” a gyaloglás.

Persze meglehet, nem a legideálisabb időben voltam ott, és mondjuk a hatodik óra végén nagyobb a gyalogos gyerekforgalom, de a sok autót látva jutott eszembe, hogy én 8 éven keresztül a Székely Bertalan utcából az akkori Kulich Gyula, ma Papnövede utcába mindig gyalog jártam. Sőt, utána még négy évig a Déryné, ma Mária utcai gimibe is.

Aztán később az Asztalos János, ma Angster József útról gyalog le a Köztársaság térre (ennek, meglepő módon egyelőre még ugyanaz a neve….). Nem is emlékszem pontosan rá, mikortól lettem bérletes, de elég későn szálltam buszra, mert nem voltak igazán kedvezőek az akkori busz-vonalak, szinte gyorsabb volt gyalog menni, mint pl. bemenni a Kossuth térre, ott felszállni egy buszra és úgy felmenni a hegyre. Lefelé nem kellett több 15 percnél, de hazafelé azért már a hegyre lassabban értem fel, mint kisgyerek koromban.

Néha bizony elgondolkodtam, amikor a láb-bajaim jelentkeznek, hogy hány km-t is gyalogolhattam le életemben ? Mert nem ültem mindig autóban… Az egyenlítő kb. 40.000 km. Vajon körbejártam–e 70 év alatt a földet ? Bizony meglehet, sőt, akár még több is kijöhet a számolásnál, főleg, ha mindenféle „járást” beleszámítok, azt is, amit a konyhából a szobába, pincéből a padlásra, vagy éveken át a kutyákat naponta sétáltatva  tettem meg. És akkor ugye a Mecsekben megtett több száz km-t ne is említsem….

Vajon hány km-re vagyunk  „kalibrálva” ?

Képek: https://www.kozterkep.hu/artpieces
https://blogger.googleusercontent.com

Fogkefe

Holnap elmegyek és újat veszek…. Én nem tudom, ki „dizájnolja” a fogkeféket, de én most egy gömbölyű szárút vettem. Bevallom, nem is néztem a szárát (csak az árát) – és itthon derült ki, hogy az, aki ezt tervezte, valószínű vagy sosem mosott fogat, vagy sosem ezzel a kefével mosott fogat.

Ugyanis, ha ráteszed a fogmosópohár peremére, hogy a másik két kezeddel kinyisd a fogkrémes tubust és nyomj belőle rá egy kis masszát, hát szép csendesen hasrafordul, a fogkrém meg lepottyan.. És ezt akár háromszor is meg tudja csinálni egymás után.

Lehet persze, hogy bennem van (megint) a hiba, és  ma már nem divat a fogmosópohár szélére tenni a fogkefét, vagy nem divat rányomni a fogkrémet, vagy nem tudom…Valamit én csinálok rosszul.

De engem miden áldott reggel és este felhúz ez a rohadék.

Holnap megyek és újat veszek….

Elhasznált fogkefe-gyűjteményemből megmutatok hármat, kettőnek lapos a nyele, simán megálltak a pohár peremén, a harmadik már kicsit hengeres, viszont cserében bütykös gumibevonata volt – ez se forgolódott ott nekem….  

 Már a fogkefe se a régi.....

Csak állok itt és bámulok…..

Kaptam egy olvasni/nézni-való ajánlatot. Sokszor nincs is időm az ilyeneket alaposabban végigolvasni, csak belepillantok és máris száguldok tovább, de most, most szemem szám tátva maradt és napok óta nem térek magamhoz az ámulatból.

Itt van tehát tíz érdekes kép:

http://www.hir24.hu/tech-tud/2015/03/13/az-emberiseg-fele-ebben-a-kis-korben-el/

Ebből engem a negyedik ejtett ámulatba és nem is tudok szabadulni a gondolattól:

Afrika sokkal nagyobb, mint azt gondolná

Ezt ismered.....

Ez meg a valóság

"Az emberiség bölcsőjében is lenne elég helyünk az élethez, Afrika ugyanis hatalmas. Nem is gondolná, hogy mennyire. Általában az emberek nem tudják, hogy a fekete kontinens valójában milyen nagy, köszönhetően a megszokott világtérképeknek, ami a Mercator-vetület alapján ábrázolja síkban a földgömböt – és amin Afrika akkorának tűnik, mint Grönland. A valóság azonban nem is lehetne ennél távolabb. Az Economist térképén jól be van mutatva, hogy nem csak az Egyesült Államok és Kína, de egész Európa és India is elférne Afrikában."

Most nézd csak meg, és szerfelett kíváncsi volnék néhány őszinte véleményre: te valóban tudtad ezt ???? Mert én bizony nem. És az ilyesmik kapcsán állandóan felébred bennem a gyanú, hol, kik, hányszor és miért „vernek át” akár jó szándékkal, akár céltudatosan ?

Az ember már tényleg nem tudja, hogy kinek és mit hihet el…

Akármi is igaz lehet, meg az ellenkezője is.

Csak állok itt és bámulok…..

                                                            **********

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tudtad-hogy-hibas-vilagterkepbol-tanultal-foldrajzoran/

Ezt a linket @x-től kaptam már a beírásomat követően. Érdemes megnézni !!!

Második térkép innen: http://www.terkepek.net/vilagterkep-orszagokkal.jpg

Séta a székesegyház körül

Még valamikor szeptemberben elmentem egy rendezvényre – melynek a hangzatos címe

„Séta a középkori káptalani lakóházak pincéiben” volt. Előzetes jelentkezést kértek – amire aztán, (kiderült a helyszínen) nem is volt szükség, mert aki csak úgy „betévedt” az utcáról, az is lemehetett a pincébe.

Szükség lett volna azonban elemlámpára. Tény, hogy a neten megjelent programok közül egy  ezt jelezte is, pechemre azonban én abból az öt másikból olvastam egy program-ajánlatot, ahol szó se volt arról, hogy a látogatóknak lámpát is kell hozniuk. (Még jó, hogy egyéb biztonsági berendezést: -gumicsizma, védősapka- nem követeltek…)

300.- kemény forintokért emiatt aztán jóformán semmit sem láttam, és végigizgultam az „utat” mert  az építkezésből ottmaradt homokbucka, meg betongerenda valamiképp „magától” nem ment el a helyszínről, bár lehet, hogy direkt akadálynak hagyták ott.

Szerencsére sikerült ép lábbal megúsznom ezt a kalandot.

Amúgy ha lett volna lámpám, sok látnivaló akkor sem lett volna… többnyire új téglaburkolat borította a pincejáratokat, a lépcsők betonból, egy helyen lehetett csak az eredeti falazatot látni. Bevallom, 300.- Ft-ot ilyen feleslegesen még nem adtam ki – de felejtsük is el.

(Nagy nehezen találtam egy képet a neten – de közölhetem, amikor én ott jártam TÖK SÖTÉT volt. Egyetlen lámpa sem égett !!! Lila fogalmam nincs, ez a fotó mikor készülhetett… de csakis az után, hogy én 300-at kifizettem a sötétért. Lehet, ezen a pénzen vetek izzókat…)
 

Kép helye: http://okpecs.hu/wp-content/uploads/2015/08/p%C3%BCsp%C3%B6ki-titkos-pince.jpg

Aztán barátnőmmel - aki még nem járt a középkori egyetem környékén és az északi várfal sétányon sem, körbesétáltunk és természetesen körbefotóztam a terepet.

Nem gondoltam, hogy az új Angster emlékmű felállítása után a régit helyén hagyják – kétségtelen inkább romra emlékeztet már, mint emlékműre. A zenék már nem működnek és szerintem egy alkalmas éji pillanatban el is fogják vinni a fémgyűjtők… 

A Pécsre jellemző WC és szemetesedény - hiányra szeretném felhívni a figyelmet az alábbi fotókkal is:

 

 A szép idő ellenére sétálók szinte alig voltak, amit én cseppet sem hiányoltam. Merő kíváncsiságból bementünk a „Magtár látogatóközpont”-ba, amit jól tettünk, mert  kaptunk egy igen jó kis prospektust, amiből kiolvastuk, hogy vannak még felfedezésre váró és érdemes helyek itt, melyek meglátogatását el is határoztuk. Én pl. még nem voltam a püspöki kincstárban és a zarándokházban sem.

 

Kinagyítva talán jobban látszik...

 

A bokor-labirintus a két keleti toronnyal

A középkori egyetem

A Kioszk aranyos kis épülete

Az északi várfal menti sétány

Aranyos Mária kápolna romjai

Jobbközépen az alagút

Arany fények a téren...

Ókeresztény mauzóleum

Alsó sétatér szökőkútja

Varga Imre: Kodály Zoltán

Pátzay Pál: Nővérek

 Az alsó-sétatéren át lementünk a Kórház térig, aztán irány: haza.

Ahogy közeledtem a lakásomhoz, egy sokszor látott kép különös fényben tündöklött előttem. Gondoltam, lefényképezem, részben, mert ilyen „szépnek” sosem láttam (mint egy kivilágított karácsonyfa – ez jutott eszembe) – másrészt sok sok éves nekikészülés után remélhetőleg hamarosan tényleg lebontják. 

Kellemes délután volt – a kezdeti bosszúság ellenére is.

Végre, végre, végre !

Végre rendes, normális őszi idő van! Tegnap délután is sütött a nap, de nem túl forrón, a felhők csak halvány fátyol-dekorációk voltak a kék égen, s barátnőm sétálni invitált.

Nem nehéz, nem messzi, ám szívemet nagyonis melengető úton mentünk, a Tettyétől fel a Dömörkapuig, nem a „rendes” turista úton, hanem azon, melyen Lilivel meg a kutyákkal oly sokszor jártam. Épp ideje van a fenyővargánya szedésnek is, azért javasoltam ezt az utat – ám gombát nem találtunk.

A távolban a Hármas-hegy és a Zengő, ill. balra a Széchenyi és István akna

Viszont meglepően sok emberrel találkoztunk, akik már a Dömörkaputól lefelé igyekeztek. Nem örültem, de megállapítottam, hogy mégis vannak normális emberek, akik nem a tévé előtt ülnek egy gyönyörű napfényes vasárnap délutánon. Fent a kiskilátónál (=Flóra pihenő) meg kifejezetten sokan voltak, gyerekekkel, kutyákkal.

 

Flóra pihenő

 Amit tudni lehet róla: (innen: http://www.baronekjeno.hu/kilatok/flora-pihen)

„A Dömörkaputól nem messze levő Bertalan-sziklánál először Zellerin Mátyás készíttetett fapavilont, ahonnét „megragadó szép kilátás nyílik a bányatelepre". A „menházat" a Mecsek Egyesületnek ajándékozta (6). Érdekességként megemlítem, egy évvel korábban, 1892-ben ő létesítette a város új vízvezetékét is a Tettye-forrásra alapozva. A pavilont 1909-ben vihar döntötte le. 1911-ben Hamerli József és családja adományának köszönhetően építették át kilátónak, édesanyja emlékére Flóra-pihenőnek nevezték. Az új kilátó és a korlát is kőből készült, tetején körbe betonpadokat kapott. A kilátószintet fatető védte (7).Jelentősebb felújítására 1984-ben került sor (PIK Petőfi Sándor szoc. brigád, hirdette büszkén a kilátóra helyezett emléklap), majd pár éve európai uniós pályázatból újult meg. Jelenleg a fakorláttól eltekintve eredeti pompájában tündököl. A kilátás Pécsbányára és a Keleti-Mecsek csúcsaira a legjobb, de Pécs keleti városrészeit is áttekinthetjük innét.” 

A gyükési külfejtés tava

Az erdő – nem csoda, ősz van – gyönyörű már, színesednek a levelek. Egy dolog lepett meg, de ma már ott tartok, hogy nem is nagyon csodálkozom. A Rengeteg utcát valószínű tovább-vezetik/építik, mert ott ahol pár éve kedves tölgyes/fenyves erdő volt, most nagyon megritkították a fákat és kerítést húztak. Gazdagék háza még nem áll, de azt hiszem, mire legközelebb jövök, már új paloták fognak itt virítani. Beépítik a Mecseket… Sajnálom – de épp azt mondtam barátnőmnek, nem tudjuk megváltani a világot, nincs hely, ahová panasszal lehetne menni. Akinek pénze van, mindene van, megveheti az erdőt, és tulajdonképpen bármit csinálhat. A világ ilyen, mindig is ilyen volt. 

Kerítések....

Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, és újfent örvendeztem, hogy használhatók a lábaim.

Te, akinek nincs baja a lábaddal örülsz-e kellőképp, hogy járni tudsz ????

Ha nem, hát szólok: örüljl !!!

Somlyó Zoltán: Őszi vers

 Megérted az őszt… a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.

Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat
mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad…