A boldogság relatív

 

Kép:  http://www.boston.com/bigpicture/2011/04/japans_crisis_one_month_later.html

Fogalmam nincs, hogy a magyar TV mennyit foglalkozik mostanában a Japánban történt és történő eseményekkel, de az én német csatornáimon mindennaposak még most is a híradások, felbukkannak eddig nem látott videók, téma nem csak az atomerőmű katasztrófája, hanem az emberek hétköznapja is.  A sosem felejthető képek közül csak egy az, melyen egy óriási tornaterem látható, kosarakkal teli, és a kosarakban minden, még használható/felismerhető, a romok között talált holmi. Iskolai könyvtől, fotóalbumon át, teddimaciig és valami csoda folytán épen maradt porcelánbögréig…

(Csak úgy zárójelben, elgondolkodtam, a vörösiszap katasztrófa után volt-e valami ilyesmi ?

Hogy a mentők/takarítók, nem rátapostak egy fotóalbumra, hanem felemelték, mert gondoltak arra, valakinek esetleg ez az egyetlen épen maradt emléke a múltjáról…)

A bigpicture-ben megint szívszorító és elgondolkodtató képek jelentek meg, akit érdekel, itt megnézheti: http://www.boston.com/bigpicture/2011/04/japans_crisis_one_month_later.html

A képet itt fent, amit kiválasztottam a sok közül,  elég sokáig néztem, magamba szállva, és ismételten kellőképp hálát adva azért, amim nekem van.

Tulajdonképp azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magamat, mert már egész fiatal korom óta él bennem ez a „lefelé-hasonlítás képessége”. Kicsit fura szó, de én így neveztem el azt az érzést, ami lehetővé teszi, hogy  bármi történjen is velem, többnyire képes vagyok egy nálam rosszabb, nehezebb helyzetben lévőt  elképzelni, akihez képest az én (esetleg nyomorúságos) szituációm még mindig egy fokkal jobb…

Szóval lehetnek itt nekem mindenféle ház-szigetelési problémáim, bosszanthatnak a részeg emberek és akármi máson is dühönghetek, de ha ránézek egy ilyen képre, mint a fenti, s elgondolom ennek az embernek a körülményeit, a lehetőségeit, egyáltalán a jelenlegi életét (esetleg elvesztett  hozzátartozóiról már nem is szólva) …hát igen, én boldog embernek érezhetem magam.

Azt hiszem tényleg az is vagyok, minden alkalmankénti nyavalygásom ellenére.