Egy délután a Mecseken

Eredetileg szombatra a Zsolnay-negyed  bejárást terveztem, de a dolgok úgy alakultak, hogy teljesen elment a kedvem a látogatástól. 10-re mentem oda,  de akkor csak az előző (9 órai) csapatból visszamaradtakat engedték be a mauzóleumba.  ¼ 11-kor  még a csoportvezető sehol, tájékoztatás, hogy miért késik, vagy hogy  mégis mi van most akkor itt – sehol semmi. Nem voltam egyedül, aki ezen feldühödve és morgolódva eljött.

Majd megnézem máskor, az efféle tömegek amúgy is szörnyen idegesítenek.

 Ez a 9 órás csoport "vége"

 A 10-re gyülekezők...

 ...csak várnak, csak várnak...

Helyette délután a barátnőmmel elmentünk a Mecsekre, fel a mandulás mellett a Sós hegy felé, majd a Lapistól a kozári kőbányát vettük célba, aztán végül a Tripammer fa felé mentünk ki Árpád tetőre. Ezen az úton  van a Gilice panzió, (ez volt a kozári kőbánya irodaépülete) melybe régóta szerettem volna bemenni. Igazán mondom, kellemes meglepetés volt, a barátságos, tiszta étteremben meginni egy forró-csokit. Rajtunk kívül teremtett lélek nem volt, s annyira elbeszéltük az időt, hogy végül még fényképezni is elfelejtettem. Ez a weblapjuk,  itt érdemes nézelődni:  http://www.gilicepanzio.hu

Annyit még megjegyzek, hogy mivel évek óta nem voltam étteremben, nem vagyok tisztában a jelenleg érvényes árakkal. Az étlap nagyon exkluzív, különleges ételeket (is) tartalmaz, ennek megfelelő gondolom, a 3-5 eFt-os ár. A 2 forró-csoki 980.- volt, ám mivel évek óta ezt sem ittam sehol, fogalmam nincs, ez drága, vagy normál árnak számít-e?

Nem ültünk itt soká, ugyanis még le akartunk menni a hajdani kőbányához, ahol én tudok egy azuritos/malachitos lelőhelyet, ahol már nagyon régen jártam (utoljára még Lilivel), s hogy megmutatom, azt is ígérgettem egy jó ideje a barátnőmnek. Találtunk is színes köveket, no  nem mintha nem lenne már itthon nekem ezekből néhány darab, de azért elhoztam újra néhányat. Egyszerűen KÉPTELEN vagyok ellenállni bizonyos köveknek, ezért van a kertem, előszobám tele mindenhonnan összeszedett kövekkel…

(Ez egy kis hivatalos leírás az itteni kövekről:  http://www.geomania.hu/lelohely.php?lelohely=62  )

 

Rettentő erős szél fújt, ami nem volt azért nagy baj, az ember úgy érezhette, hogy a testéből, lelkéből  mindenféle téli szemetet kifúj.  Az erdő gyönyörű, üde zöld, tele virággal…

Itt, minden forgalomtól távol, volt bátorságom kipróbálni, amit nemrég láttam/hallottam a TV-ben: a hárs még zárt, vagy épp-hogy-csak kipattant rügyét. Tényleg jó ! Enyhén mogyoró ízű. Állítólag felolvasztott csokiba keverve, majd újra kihűtve is finom csemege. Sajnos százszorszépet itt nem találni, legközelebb azt fogok valahol szedni, azt mondják pl. vajas-kenyérre az is finom. (Edzek a jövőre...)

Amúgy szinte alig volt forgalom, autóval és emberekkel alig találkoztunk.

Nagyon szép délután volt.