„Bóbita, Bóbita táncol. Körben az angyalok ülnek…”

Végre ez is sikerült ! Bejutottam az új Bóbitába, vagyis a régi DOZSO-ba !

Már az első pillanatok is szépek voltak, hiszen felrémlett bennem néhány ifjabb kori emlék, és az épület belülről szinte semmit nem változott. Szerencsére megtartottak mindent, ami érték volt. A fa lépcsőfeljárót, a faldíszeket, a csillárt.

  

 

A földszinten van az előadóterem, valóban európai színvonalú és ahhoz képest, hogy bábszínház, hatalmas. El is gondolkodtam, hogy  mennyire „jön át” egy mesebeli történet a leghátsó sorokban ülő kisgyereknek ? Állítólag a technikája is a legmodernebb – hát remélem/kívánom élvezzék a gyerekek !

Az emeleten jelenleg bábkiállítás van, Kós Lajos híres bábművész alkotásai egy külön szobában kaptak helyet. 

  

(Zárójelben: az utolsó képet csak azért tettem be, mert bár nem itt található, hanem a temetőben, de ha egy síremlékre lehet azt mondani, hogy „telitalálat”, akkor Kós Lajos sírjára ez elmondható, és ugye fentebb róla volt szó.) 

A földszinten - már kifelé jövet - merő kíváncsiságból betértem a pici kávézó-teázó-kakaózó-nemtudommibe, mert büfének csúfolni nem illene, de a presszó/kávéház/cukrászda szó sem illik rá. Szóval kreáltak itt egy aranyos kis zugot, ahol a szomjas gyereket meg lehet itatni, de a felnőtt is kaphat egy kávét, vagy forrócsokit. A sütit jelenleg csak 2 féle különleges mézes képviselte. A kiszolgálók kedvesek, udvariasak. Tartozik még hozzá egy külső terasz is, ahonnan jelenleg még ilyen a kilátás:

Nagyon remélem, megérem, hogy ez a hely valóban olyanná váljon, amilyenről  az ígéretekben  szó volt: füves-virágos- pados parkká, lépten-nyomon valamiféle kulturális öröm-adó létesítménnyel.

Hát, ha kész lesz - remélem - szép lesz.