Pécsi vásár - Elmaradásom pótlása 2. Vasárnap délelőtt

Ez is jellemző rám… Eszembe sem jutott, hogy halottak napján talán nincs vásár. Hát… szóval „Válámi ván, de ném áz igázi”…..Még legtöbben a régiségeket áruló, illetve a „tetű-piacon” voltak. Hogy a szemem ki volt-e hegyezve, vagy egyébként is sok könyv volt, nem tudom. Emlékszem múltkor is fotóztam könyv-hegyeket, de most is nagyon sokan kínáltak haszontalanná és szükségtelenné vált könyvet. Emlékszem, múltkor is, és most is felmerült bennem a kérdés: mi lesz az enyémekkel ? Még jó időben kellene intézkednem, nehogy itt végezzék. Megszakadna értük a szívem…

Tintatartó... órával és kereszttel

Hol vannak ők már ?

Írtam én ilyennel is...

Tányér-sereg

Köcsögök - eredeti értelmük szerint

A régiségesek között – azt hiszem ezt még nem írtam, s ha tévedek, bocs az ismétlésért, nagyon, nagyon régóta azért járok vizsla szemmel, mert húsz ével ezelőtt eltűnt – most nem is a részletek a fontosak – szóval elkerült a környezetemből egy pici, jelentéktelen és értéktelen szobrocska. Egy kb. 10 cm-es kislány, aki piros szoknyácskája két szélét megcsippentve, picit tán szégyellősen álldogál. Hogy miért kellene az nekem ? Ne kérdezzétek. Valami miatt azt érzem, a múltam egy darabját kapám vissza és maga az esemény /felbukkanása a reménytelen semmiből/ maga a csoda lenne számomra. A minden vásárba-járásomkor való keresésemből is látszik: hiszek /vagy legalábbis szeretnék hinni/ a csodákban. Most se találtam meg – de nem adom fel…

Macigyűjtők öröme lehetne...

Ilyen helyeken keresem a kislányt...

Csak az az átkozott csapda ne lenne ott !!!

Az ócskapiac

Ez meg az ebédem. Volt.

Mivel az ide-oda ténfergés közben dél lett, gondoltam, megrizikózom egy sült kolbászt. A legrosszabb esetben gyomormosás lesz a vége – de jól is alakulhat a dolog. Ma már elmondhatom, a kolbi nem csak jó volt, hanem baja se volt semmi. Doku-fotó erről és a többiekről csatolva.

És a vers is ide passzol:

Markó Béla: Az ószeren

Az ószeren jószerével minden kapható,
régi ruha, vacak kacat, minden eladó.
Bicklik is, triciklik is, sok-sok kis mütyür,
kényes-fényes fütyülő, mely nem nagyon fütyül.
Apróságok, cseprőségek, lyukas kalapok,
görbe a szeg, és a csavar félrecsavarog.
Hajasbaba hajatlanul kínálja magát,
olyan vén a fésű, hogy már hullatja fogát.
Az órának nincs kakukkja, régen tovaszállt,
százéves a sétálója, réges-rég lejárt.
Mennyi-mennyi semmiség és mennyi csonkaság,
illeg-billeg itt egy egész elhasznált világ.
Jó lennék még valamire! Így kínálkozik.
Ugye szeretsz? Ugye kellek? Így rimánkodik.
Régi holmi, ócska holmi, mégis arra vár,
hátha ismét hasznát látják, s gazdára talál.