A lényeg rövidke kis életéről itt olvasható: http://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Enke
azonban az, hogy a halála után 3 nappal a magyar nyelvű wikiben is fent volt, az azért jelent valamit.
Engem nem érdekel a foci, sosem láttam védeni, de az elmúlt napokban annyi mindent megtudtam róla, mintha évek óta ismerném. A németeket hihetetlenül megrázta, gondolom a holnapi temetésén is óriási tömeg lesz.
És amiért én „tollamra vettem” – azt magyarul sehol sem olvastam, de egyik német híradásban hallottam: igen, tény, hogy beteg kislánya halála nagyon megviselte. De a valóságban ez úgy játszódott le, hogy este bement a gyerekhez a kórházba, és valamikor éjjel a kiságy mellett elaludt. Amikor felébredt, Lara már nem élt. Rettenetes lelki teher lehetett ez neki, és hogy ebből rövid idő alatt nem tudott kigyógyulni, valahogy meg is értem. És amikor közölték vele, hogy betegsége /=depresszió/miatt nem játszhat a következő meccsen, akkor telt be nála a pohár.
Ennek kapcsán több orvos nyilatkozatát is hallottam, és ez lenne mai gondolatom lényege: a depressziósok rejtőzködve ugyan, de köztünk élnek. /Szerintem sokkal többen vannak, mint gondoljuk …./ A nagy rohanásban figyeljünk fel hát, ha rokonunk, barátunk, szomszédunk, ismerősünk „valahogy megváltozik”. Ha nagyon elcsendesül, vagy túlzottan „pörög”. És bár erőszakkal senkit se kényszeríthetünk szakorvoshoz – de akkor legalább ne hagyjuk egyedül ! Figyeljünk rá ! Próbáljuk meg valahogy tudomására hozni, hogy mindenek dacára ő fontos nekünk. És ne csak mondjuk….
Kép: http://www.moskito-ltd.de/1896/96spieler/Enke.jpg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése