2009. november 11., szerda

Napjaink fiatal költője

Tegnap reggel /mert miért is ne zsúfoljak össze mindent?/ még laborban is voltam. Olyan helyre, ahol várakozni kell, SOHA nem megyek olvasnivaló nélkül, most is volt velem néhány nol.hétvége melléklet.

/Kivételesen nem a magyer egészségügyet akarom szidni eme látogatásom kapcsán – habár ez is megérne egy postot…./
Szóval az egyik mellékletben rábukkantam egy versre és este, miután elmentek a vendégeim, keresni kezdtem a szerzővel kapcsolatban a neten található információkat. Úgy Istenigazából jó összefoglalót nem találtam, kicsit „összevillázva” az alábbiakat tudtam meg róla:

Mestyán Ádám 1979-ben született Szegeden. Gérecz Attila- és Junior Prima Primissima díjas költő, esztéta, zenész, arabista. Jelenleg a Közép-Európai Egyetem Történelem Tanszékének és az ELTE Esztétika Tanszékének doktorandusza. Főbb szépirodalmi publikációi: Az év versei (2005, 2006), Szép versek (2007, 2008). Kötete: A magyar helyesírás szabályai (2006), jelenleg második kötetét állítja össze „Történelem” munkacímmel. Verseinek többsége különböző irodalmi folyóiratokban az elmúlt tíz évben már megjelent.  És akkor egyszer csak ezt is olvasom: Mestyán Ádám a világhírű Vágtázó Halottkémek basszusgitárosa is volt.
Már bocsánatot kérek, de ez annyira nem az én stílusom, hogy a zenéjükből inkább nem mutatok be itt semmit. A youtube-on van fent sok, ha érdekelne valakit.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1gt%C3%A1z%C3%B3_Halottk%C3%A9mek
http://www.allmusic.hu/index.php?SID=&oldal=eloadolista&h_id=3004
Hát mindenesetre 30 év alatt elég érdekes életpálya.
Kép: www.litera.hu/netnaplo/emleklego

A rím nélküli versek ugyan nem tartoznak általában a kedveltjeim közé, de néha teszek kivételt. Mint most is. A vers, amit találtam ez:

Mestyán Ádám : Tej

Oldódik a rosszkedvem már, mint tej a teában,
esős szombat délután, kint üres az utca,
belül csönd van, egyre csöndesebb az idő,
oldódik, oldódik a rossz, csak bennem kavarog,
csak könnyen, csak gyorsan, ha meghalok,
csak rajta, csak rajta hát, nincsen gyerek,
oldódjon az a fehér rosszkedv, oldódjon,
olyan erősre volt építve ez az élet, olyan erősre,
most újra beázik minden és jön fel a parkett,
oldódj rosszkedv, oldódj, az istenit,
jön fel a parkett és csönd van a lakásban,
nincs munkám, ülök, csak ülök a csöndben,
ne gyere vissza, meg kell ezt már szokni,
hullik a hajam, csönd van és áznak a csövek,
délután van, szombat, és tej a teában.

Aztán most, hogy kicsit tovább kutakodtam, találtam még ezt is – amit meg azért teszek be, mert a vendégeim épp a régi osztálytársaim voltak, s emiatt talán egy ici-picit kapcsolódik a mai délutánhoz. Meg egyébként ezt is jónak találom:

Mestyán Ádám: Osztálytalálkozó

„Kontroller vagyok a tejiparban.” – mondja és mosolyog.
Az osztálytalálkozó veszélyes műfaj, szégyenteljes mulatság.
Ki délceg volt egykoron és birtokolta a legtöbb matchboxot,
ma hetedikes dicsőségének romjain ül és kínosan grimaszol.
S hol az osztály szépe, akiért döglöttek a pubertás férfiak?
Elhízott üzletasszony, érdektelen simabőrű, szeme fénytelen,
és az esküvőbizniszben számos érdekeltséggel rendelkezik.
A másik meg, aki hűvös távolsággal sajnálta le udvarlóit,
alattomos szemekkel figyel és szenved. Szerelmi bánat.
Kapaszkodik a legjobb haver, együtt néztünk pornót, először
náluk részegedtem le. Csődeljárás alatt áll és szégyelli,
hogy szállodában takarított. Mindenki hátránnyal indul.
Az osztályfőnök boldog egyedül, ragyogva kérdez, virul,
mi pedig elfelejtjük, hogy mit is jelent az a szó, hogy hála.
Új érkező: az osztály erőbajnoka, a kis energialabdacs,
az egyetlen, aki megőrizte a jó szívét. Könnyű neki, focista lett.
A nyálas ficsúr még nyálasabb, külföldi tanulmányutak, miegymás,
magabiztos mint a hentes, csak a szemöldök egy téves ránca
mutatja, hogy még mindig sír éjszakánként, de nappal sales.
Hibás azonosítások: a mai elegáns fogorvos soha nem volt gyerek.
Ismeretlen nő érkezik, vállalkozó, ő lakott az én utcámban, együtt
jártunk külön angolra, szemén jótékony tompaság ül, hozta „párját”.
Senki vagyok és senki vagy. Ne nézz rám és ne kérdezz tőlem.
A csöndes, szürke kislány nimfomán lett, portyára indul éjjelente,
és gyakran nyalja a szája szélét, úgy tűnik, mára még nem jutott falat.
A kódolt programok rendben lefutottak, aki hatodikban Eiffel-tornyot
modellezett, ma mérnök, a tévé-fejű amorozó külföldre szökött,
a szemüveges meg, akit mindenki cikizett, az pedig meghalt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése