Petrarca: Az élet elfut, vissza sose fordul…

Egy kedves kis barátnőmnek írtam ma reggel levelet – és ennek végére be akartam illeszteni Petrarca egy versét. Ám nem találtam meg teljes egészében a neten. Hát akkor most én bemásolom ide, mert szerintem egy értékes, szép mű, s nem csak az első két sora.

Petrarca: Az élet elfut, vissza sose fordul…

Az élet elfut, vissza sohse fordul,
s nagy léptekkel jön a halál mögötte,
s minden, mi van, mi volt s mit sűrű ködbe
rejt a jövő, lelkemben búra torzul.

Fáj emlékezni és fáj várni zordul,
így is, úgy is rossz: ó, ha nem gyötörne
üdvösségemnek gondja, összetörve
megfutnék onnan, hol fogam csikordul.

Múltjában semmi jó, de mennyi bánat
érte e bús szívet, előre nézek:
hajóm szelek hánytorgatják az árban,

a kikötőben balsors várja, fáradt
kormányosa, ledőlt árbóc, kötélzet
s a drága fény kihúnyt, mit úgy csodáltam.
/Sárközi György fordítása/