2009. november 16., hétfő

Olvass verseket ! /Jót tesz az a léleknek/

Már megint @x-nek köszönhetek/tünk egy postot.

Nem szégyen, ha az ember /még ha vers-olvasó-kedvelő is/ nem ismer minden költőt. Én ugyanis nem ismertem Kántor Pétert. Most kicsit utánanézegettem a neten, találtam is verseket, s ezek kedvemre valók. Ezért ajánlom Nektek is, ha van kedvetek/időtök, olvasgassátok.


Kántor Péter
1949 (nov. 5.) Budapesten született
1968–1973 az ELTE angol–orosz szakán végez
1975–1978 elvégzi az ELTE magyar szakát
1973–1976 középiskolában tanít
1976– szabadfoglalkozású író, műfordító
1984–1986 a Kortárs munkatársa
1986 a Lapkiadó Vállalat Idegennyelvű Lapok Főosztályának munkatársa
1988– szabadfoglalkozású író
1991 egy évet Fulbright-ösztöndíjjal Amerikában tölt
1997–2000 az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője

Díjak:
1990 Wessely-díj, 1991 Déry-jutalom, 1992 Füst Milán-jutalom, 1994 József Attila-díj, 1999-2000 a Soros Alapítvány Díja


Bibliográfia
1976 Kavics (versek)
1981 Halmadár (versek)
1983 Sebbel-lobbal (gyermekversek)
1985 Grádicsok (versek)
1988 Hogy nő az ég (versek)
1991 Napló 1987–1989 (versek)
1993 Fönt lomb, lent avar (versek)
1994 Mentafű (Válogatott és új versek)
1997 Búcsú és megérkezés (versek)
2002 Lóstaféta (versek)

Itt egy olvasmányos kritika róla: http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/1750/kantor-peter-megtanulni-elni-versek-1976-2009/?cat_id=1&first=10

És ízelítőnek egy vers:

Volt, ami volt. És marad belőle, ami marad.
Emlékek romkertjei, amelyekből itt-ott
egy-egy tömör fal, oszlop, talányos kapurészlet,
tenyérnyi szemkápráztató cserépdarab
kiválik és megáll,
míg a felejtés sűrű hava hullik,
finom esője pernyeként szitál.

Fogadkozunk, hogy örökké és soha! –
Vakító, süketítő nap tűz oda,
forró szél pörgeti a neveket.
Arrébb tarka sár ismétli magát,
de úgy, hogy centiről centire más lesz,
és vonz, mint vasreszeléket a mágnes,
csúszdáznak rajta a kisgyerekek.

Volt, ami volt. Átszűrve, átszitálva
ha beépül is a tegnap a mába,
titkával illeszkedik dallamába,
vagy díszítőelem csupán, csipkés falomb,
árnyékot vetve egy eklektikus falon.
S van, ami úgy nincs, hogy még felidézi pontosan a hiánya.
Múlt nyár. Nyúlnál utána, de mint a pára.

Kép: http://static.nol.hu/media/picture/19/56/10/000105619-1712-330.jpg  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése