Aranyosfodorka napjai: Malomvölgyi tó - Elmaradásom pótlása 3. Vasárnap délután

2009. november 5., csütörtök

Malomvölgyi tó - Elmaradásom pótlása 3. Vasárnap délután

Nos, ha az előző két bejegyzés nem kifejezetten az eufórikus boldogság jegyében keletkezett, akkor azért túlságosan nem kell csodálkozni azon, ha ez a harmadik – s egyben befejező rész se lesz vígjátéki kimenetelű.

Tehát ott hagytam abba, hogy, megettem a kolbászt a vásárban, s aztán valahogy nem volt kedvem hazamenni. Már előtte héten is felmerült a lehetősége annak, hogy ki kéne mennem végre a malomvölgyi tóhoz – mert szégyenszemre még sosem jártam ott – holott közel 30 éve már, hogy elkészült. Szégyen…..
No, gondoltam, most aztán elég közel vagyok, ez egy önként felkínálkozó alkalom, éljek hát vele. Viszonylag könnyen odataláltam, de azt azért megállapítottam, hogy nem ártana több, jobb, szebb táblákkal jelezni ezt a természeti szépséget, turista/bringás/horgász/fotós/festő, stb…paradicsomot.
Nagy mázlim volt, viszonylag jók voltak a fényviszonyok, /csak picit volt ködös a lég/ a táj az évszak miatt pompásan színes volt, itt legalább voltak kisebb-nagyobb fotós sikereim.
Az időpont /szép vasárnap délután/ miatt elég sokan voltak kint, pecások is álldogáltak botjaik mellett. De sok bringázó, futó is elhagyott. A számtalan fényképezővel közlekedő fotós közül egy hülye volt, meg is örökítettem… Miért kellett vajon arra az asztalra felállni, amiről más esetleg az uzsonnáját enné meg ? Nem értem én ezeket a dolgokat…semmivel se jobb onnan a kilátás, mint 80 cm-rel alacsonyabbról.
Nem készültem fel kellőképp, azt sem tudtam, mekkora a tó, csak azt láttam az út elején, hogy két részből áll, valahol a közepe táján van egy gát, amin át lehet menni a túlpartra. Gondoltam, első találkozásnak egy tó is elég lesz…hát elég volt. Majd másfél órába telt, mire körbejártam.

Itt mindjárt két tó is van...
El is határoztam, hogy legközelebb felmegyek a második tó végére, s onnan indulva körbejárom azt a tavat is. Lehet, hogy erre tavasszal lesz csak lehetőség, mert vacak, hideg időben nincs kedvem gyalogolni /se/ - de el fogok menni, az biztos.

Végül is a vasárnap – bár sokkal jobban elfáradtam, mint szombaton, azért elég tűrhető volt. Kigondoltam menetközben, hogy még egyszer elmegyek Magyaregregyre – annyira szépek az erdők, olyan jó az arany-vörös-barna lombrengeteget látni. És hát Egregy az egyik gyenge pontom...
És akkor következzenek a képek: