Pécs "gyomrában"

Régi tapasztalat, hogy amikor egy eseményre nagyon készülsz és sokat vársz tőle, na, akkor többnyire csalódsz. Nem mintha nem tudtam volna én ezt….mégis  izgatottan vártam a lehetőséget, hogy meglátogathassam a Széchenyi tér alatt pincerendszert. Későn értesültem a bejárásról, elsőre be se kerültem a „választott szerencsések” közé, aztán valaki lemondta, s értesítettek: mégis mehetek. (Részvételi díj 1500.- )

Azt azért elöljáróban elmondom, hogy nem vagyok újonc pécsi pince vonatkozásban, sőt mondhatom pince és barlang-járásban sem, nekem aztán nem kellett félnem a klausztrofóbiától.

Termeltem én Pécs egyik legszebb, legnagyobb pincéjében gombát (http://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/12/gombapince-belvarosban.html )

Jártam a Zsolnay múzeum alatti pincében (Káptalan u. 2-4. Fényképezőgép híján fotók nem készültek, emiatt aztán a bejárás pontos idejét se tudom. Talán 2010-ben ?)

A pécsi püspöki palota pincéjét is megnéztem

http://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/05/latogatas-pecsi-puspoki-kincstarban-es_17.html

Teljesen egyedül (ma már nem tenném) bejártam a bányászati múzeumot

http://aranyosfodorka.blogspot.com/2010/06/banyasz-muzeum.html

Mivel ezer évvel ezelőtt 3 hónapig dolgoztam a hajdani borforgalmi vállalatnál, a Séta téren, jártam annak is néhány pincéjében. Ez olyan rég volt, hogy akkor még fényképezőgépem se volt.

És hát ugye barlangban kúszó-mászó múltamról is meséltem már….

Na, szóval nem volt bennem félelem sem a szűk folyosóktól, se semmitől, ami a föld alatt – esetleg – várt.

Mindenki kapott egy „kobak”-ot  és elindultunk lefelé a lépcsőkön.  Aztán csak mentünk, mentünk, közben hallottuk, hogy épp hol járunk. Ami számomra azért volt érdekes, mert ennek a pincének a nyomvonalát nem ismertem. Találtam most a neten egy térképet, ezen bejelöltem (sárgával) a bejárt pince nyomvonalát. És amikor végül kijöttünk, megnéztem azt a két aknafedlapot, amit alulról lépcsővel van ellátva, s lehetővé teszi a térre való feljutást (is). Ezekről nem tudtam. Egyetlen dolog lepett meg, a járatok egy részén a talaj igen homokos volt. Furcsának éreztem ezt egy ilyen mészkőhegység lába alatt, mint a Mecsek – de egy geológus nyilván tudna erre is magyarázatot adni.

 

Nem vagyok egy művész az ilyen kép-megdolgozásban...ez volt az útvonal.

Jó idegenvezetőnk volt, elmondta, amit a régi pécsi pincékről tudni érdemes egy ilyen kis sétán résztvevőnek.

A finom homok megül mindenen

Vezetékek hálózzák be az egész útvonalat

Ez frissen falazott pincerész

„A középkori pincék a mai belváros alatt létesültek, és annak köszönhetik létüket, hogy a pécsi borosgazdák biztosabbnak látták, ha a városban tartják féltett nedűjüket. A hordóikat ugyanis a hegyoldalban rendszeresen megcsapolták. A török kortól kezdve több száz éven át építették a pincéket a város alatt, eltérő szinteken, időnként állami és városi támogatással – ebből alakultak ki az alagútrendszerek.

 

Ez eredeti építésű fal és két irányból összetalálkozó pincejárat

Mellékágak

A mellékágak különböző helyszínekre vezetnek

Ezek a pincék a 20. századra összeértek, a föld alatt akár egy második város is épülhetett volna. Hasonló pincerendszer Magyarországon egyedül Egerben van. A legmélyebben húzódó, akkoriban már feltárt járatokat az ötvenes-hatvanas években légópincékké nyilvánították. Azonban hamar rájöttek, hogy ezek a pincék egymással számos helyütt összeköttetésben állnak, ezért a Rákosi-rendszerben a pincerendszer átjáróit befalaztatták. Ezzel egyszer és mindenkorra megszüntették az ellenőrizhetetlen földalatti átjárásokat.”  http://pecsipince.blogspot.com/2010/01/pecsi-pincerendszer.html

A feltáratlan pincék régen sok gondot jelentettek a városban, de aztán feltérképezték, egy részüket pedig a biztonság okáért be is temették. Ám még mindig van épp elég, kihasználatlanok is (pl. Rákóczi. u. alatti).

Ez a pince azért praktikus, mert ebben fut a belvárosi távfűtő vezeték, lefektetése miatt nem kellett feltúrni az utcákat, kényelmesen ellenőrizhető, szükség esetén javítható a rendszer.

Összefoglalva: megnéztem, de nem voltam „elájulva” tőle…

Mindenesetre egy újabb célpontot „kipipálhattam” a megnézni tervezett látványosságok sorából.

Nem dicsekszem a fotóimmal – olyanok, amilyenek…

Kis ablak boroskancsó, gyertya, egyéb dolgok tárolására

Az egész pincebejárásban az volt a legjobb, hogy összetalálkoztam nagyon kedves barátaimmal - nekik legalább őszintén tudtam örülni  😁
Az ő fényképeik sokkal jobban sikerültek és engedélyt kaptam, hogy megmutathassak ezekből is néhányat - amit ezúton is köszönök:

Innen indult a bejárás

A csövek és vezetékek végig kísértek minket

   

Vezetőink

Voltak kisebb "akadályok" - leküzdöttük

A feljáratok lépcsői

Azért el kell ismerjem - nem egy "hétköznapi" pince volt...