Barátaim: a fák

Olvasom, hogy „ Egy amerikai cég (wisconsini Whole Trees Laboratory) szerint egy ép, egész fa akár 50%-kal több terhet is elbír, mint a belőle készült fűrészáru.

Ezt az információt mindjárt a gyakorlatban is kamatoztatják: az általuk készített épületekhez teljes fákat használnak fel, amelyeket az erdészetekben a ritkítások során termelnek ki.

 

A cég tulajdonosa, Roald Gundersun 16 éven át finomította ezt a fajta építéstechnikát. A házakhoz a helyszínen kitermelt fákat használnak, így tökéletesen fenntartható és környezetbarát épületek készíthetők, ellentétben a feldolgozott fűrészáruból készített faszerkezetes házakkal.

Mivel nincs szállítás, fűrészelés és feldolgozás, a folyamathoz szükséges energiafelhasználás a minimálisra csökkenthető.

Bár nem feltétlenül lehet tömeges elterjedésére számítani, ez a különleges építéstechnológia mindenképpen figyelemreméltó. Alkalmazása nagy mértékben támogathatja a helyi közösségeket, munkát adva a helyi mesterembereknek. Ugyanakkor segít abban is, hogy nagyobb tisztelettel bánjunk környezetünkkel és a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal.(Szöveg és kép: http://www.fataj.hu)

(Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy nagy valószínűséggel kis hazánkban nem alkalmaznak ilyen  módszert...)

Ettől függetlenül, én bizony szívesen laknék egy ilyen fával kombinált házban.

A cikket olvasva, rögtön eszembe jutott gyermekkorom két kedvenc fája, a dió és a búzakörte. Óriások voltak – legalábbis az akkori szememnek - mondom ezt ma, de kissé halkan, mert néha elbizonytalanodom a régi dolgok méretét illetően.

Egy biztos, hogy a dióban pompásan el lehetett rejtőzni és le lehetett róla látni a városra, míg a körte valami miatt az én kedvenc fütyülő helyem volt. Ha ide felmásztam, biztos, hogy kedvet kaptam a fütyörészésre.

Istenem, de sok szidást kaptam ezért  ! Nagymamám azt mondta, ha egy kislány fütyül, sír a Szűz Mária. Ezt képtelen voltam megérteni és elfogadni, mert én már akkor is szépen, dallamosan tudtam fütyörészni és nem értettem, miért bántja ez a Szűz Mária fülét ? Máig se tudom erre a választ….

Jaj és hát majd elfeledkeztem a fenyőkről ! És persze ott volt az az óriás tuja !! Istenem hányszor gondolok arra, hogy nekem paradicsomi körülmények között teltek a gyermekéveim…. Amiért mindörökre hálás vagyok a Sorsnak.

A meggyfán....

A körtefán...

 A fenti képek dokumentálják, hogy szívesen és gyakran másztunk a fákra !

Sajnos nagyon kevés képem van szülőházam kertjéről. Se a kedves dióról, se a hatalmas fenyőkről nincs egy se...(Egyáltalán, a gyerek és ifjúkoromból. Nem volt akkor "divat" mindent és mindig lefényképezni...) Ezen az alsó képen középen az előbb említett körtefa, hátrébb a tuja látszik.

(Nem szokásom fényképeket feltenni, - lehet nem is hagyom fent örökre… De ezek olyan kedvesek nekem, olyan régiek ! Több, mint fél évszázada készültek. Ott és úgy mutatják a helyszínt ahol és ahogy boldog voltam…)