Töredelmesen bevallom, túl sokat nem tudtam Ágh Istvánról. Akármennyire is vers-kedvelőnek tartom magam - mindenki minden versét nem ismerhetem. Pár napja erre bukkantam. Rákerestem a wikiben s láttam ma van a születésnapja. Gondoltam: én ezzel köszöntöm - ismeretlenül is.
Ágh István: Öregasszony
Nekünk nagy ez a ház fiam,
az ürességtől megreped akár a téli ég,
kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk,
kicsi életet élünk édesem,
csak ez a világ olyan végtelen,
s te vagy legtávolabb.
Ha látom az árva tányérokat fiam,
mindig rád gondolok,
ha látom a nagy bödönöket,
a nagy fazekakat,
te jutsz eszembe.
Ha látom a harmadik ágyat,
kicsordul a könnyem,
ha végigmegyek kamrán és szobán,
világot jártam érted azt hiszem,
hogy megtaláljalak.
Ha csillag lennél, látnálak fiam,
ha csillag lennél, kisütnél minden este,
nem feküdnék le oly korán,
kiállnék a kapu elé,
ahogyan várni szoktalak.
Könnyembe rejtenélek el,
te legszebb fényű csillagom,
hosszan néznélek, hogy behunyt
szemem mögött is lássalak.
 |
| www.tvn.hu |
(Nem szégyellem bevallani, könnyes lett a szemem....
Mert elmennek.
Igen. Mindegyik elmegy...
Élni....
Mi pedig mindörökké rájuk várunk.)
Az én egyik fiam egy pszichopata, nem tudok megszabadulni tőle. Könnyekkel vagyok vele. Nehéz az élet!
VálaszTörlésBiztos az se jó, ha nem akar/tud leszakadni - de akik elmennek, azokat mégis mindig hazavárjuk. Már csak ilyen "tudathasadásosak" a nők.
Törlés(Egy férfi most azt írná: "Semmi se jó nekik")