Kedvenc űrvilágom és a gondolataim....

A Föld, a Szaturnusz, az Uránusz és a Jupiter holdjai...Fantasztikus....ugye ? 

 

Föld különböző világokból 

A Holdról (Apollo 11, 1968) – Az ikonikus „Földkelet” fotón a holdhorizonton emelkedő kék bolygónkat mutatta, lélegzetelállító kilátás az óceánokra és felhőkre az űr sötétségével szemben.

A Marsról (Curiosity Rover, 2014) – A Föld fényes esti „csillagként” jelent meg egy halvány Hold mellett, a Vörös bolygó poros felszínéről is látható.

A Szaturnusztól (Cassini, 2013) – Közel 1,5 milliárd km-re a Föld csak egy apró halvány pont volt, ami a Szaturnusz fénylő gyűrűi közé fészkelt.

Csillagközi űrből (Voyager 1, 1990) – Rekord 6 milliárd km távolságból a „Halványkék pötty” fotó egyetlen pixelként örökítette meg a Földet – alázatos emlékeztetőül a kozmoszban betöltött helyünkre.

Nem győzöm az ilyen képeket eleget nézni...Bár lenne lehetőség az "igazi" űrutazásra (olyan meseszerűre, hogy beülsz a rakétába és holnap ott vagy a....-on. Én biztos vennék jegyet....) De !

"Valami van a levegőben".....Én így nyáresteken szoktam ácsorogni kint a zsebkendőnyi kis udvaromban, nézegetve a csillagos eget. Mert szerintem nyáron vannak a legszebb csillagképek, leginkább a "Nagy nyári háromszög"-et szeretem, ezt még eltéveszteni sem lehet, olyan egyértelmű...(Na, most Orion beszólt ám - hogy őt nem nyáron dicsérgetem...Igen...szóval MINDIG vannak szépséges csillagképek az égen, csak fel kell oda nézni...) 

De mostanában valami más...sok minden más...a nyár-éjszakai csillagos égbolt is. Mintha a csillagok messzebb kerültek volna tőlem, kisebbek lettek...és NEM az én szemem romlott...Hogy ez a felmelegedett levegő miatt van, vagy van más oka - sajnos nincs kit megkérdeznem... de így van és én sajnálom...

De tenni semmit sem tudok ellene. Nézem esténként a csillagaimat, remélve, hogy végleg nem fognak eltűnni a szemem elől...