Ez a mai bejegyzés kissé "sután" néz ki, de nem tudtam másképp bemásolni ezt a cikket, mely számomra fontos és szerettem volna megörökíteni, megőrizni (hátha a másik lapról, ahonnan hoztam, egyszer csak eltűnik...)
A Nádor szállóról, vagyis inkább a kávéházról már írtam, gyerek és ifjúkorom igen kedves, emlékekkel teli helyszíne. Ha valamit fájlalok, akkor ennek eltűnését, de azt nagyon.
Nem tudom, megélem-e hogy a Nádor kávéházban újra kávéillat fog lengeni. (Kétlem...) Ha nem, és előbb meghalok, akkor vissza fogok járni kísérteni - leülök egy márványasztal mellé, kavargatom a tejszínhabos kávémat és merengve a múlton, nézegetem a régi faliszőnyegek még talán meglévő maradványait...
Itt is lehet olvasni róla:
https://regipecs.blog.hu/2014/05/21/szechenyi_ter_egy_igazi_kavehaz_es_a_gobelin
Úgy maradt… Sorsa jobbra fordulását várja a pécsi Nádor Szálló
1988 óta nem fogad vendéget Pécs korábbi legpatinásabb szállodája, a Széchenyi téri Nádor. Kávéházi törzsasztala megkerülhetetlen volt a város irodalmi és kulturális életében, sörözőjében pedig a helyi sörgyár várta vendégeit különlegességgel, egyedi berendezéssel. Fejlesztésére több terv is született, a megvalósítás azonban várat magára. Bán Dávid írása.
Még le sem zajlottak a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének 1906. évi rendes közgyűlésének „emlékezetes napjai" a miskolci Korona Szállóban, amikor megindult a vidéki ipartársulatok közötti lázas verseny, melyik város legyen a házigazdája a társulat következő évi összejövetelének. A küzdelem legesélyesebb jelöltje Pécs volt, amely város vendéglős küldöttei az aktív lobbizásba bevonták – többek között – Zsolnay Miklós gyárost, a pécsi országos kiállítás elnökét és Littke Lőrincz pezsgőgyárost is. Bózsa József, a helyi szervezet elnöke mellé lelkesen állt be szinte a teljes társaság azzal, hogy kiemelkedően fontos, hogy Pécs is megmutathassa komoly vendéglátói hagyományát, emellett pedig lehetőséget kapjon „a pécsi borpiacz fellendítésére és a pécsi bor jó hírnevének visszaállítására".
A pécsiek hatékony és lelkes ügybuzgóságának végül meg is lett az eredménye: 1907. szeptember 11-én a hazai vendéglősök országos küldöttei megérkeztek a baranyai városba és megkezdődött a háromnapos közgyűlés. Ennek fénypontja a második napra időzített díszebéd volt, amit a város legpatinásabb, legnagyszerűbb szállodájában, a Széchényi téren álló Nádor Szállóban tartottak mindenki legnagyobb megelégedésére. Száz évvel később a pompás szálloda és annak neves étterme, valamint közkedvelt sörözője azonban már egy jó ideje nem fogadott vendégeket, jelenleg pedig azt várja, hogy a többszöri nekifutás után végül sikerül-e újraéleszteni.
A Nádor Szálló korabeli képeslapon. Forrás: https://egykor.hu/
Mint minden komolyabb vidéki városnak, Pécsnek is dukált egy központi szálloda, amely az utazókat, kereskedőket kiszolgálja. Ami Miskolcnak a Korona, Debrecennek az Aranybika, az lett Pécsnek a Nádor, ami nem csak központi elhelyezkedése miatt vívta ki országosan is ismert hírnevét. A Nádor elődje – akárcsak a más városokban levő hasonló intézmények esetében – egy fogadó volt, amit 1845-ben kezdtek építeni és a következő év októberében nyitották meg. A 13. század óta központi helyszínnek számító, mai Széchenyi tér keleti oldalán létesített, az épp akkor jubileumát ünneplő József nádorról elnevezett szállót Stopfer Márton és veje, Schönherr Eduárd kereskedő építette, és adta bérbe a Pesten már komoly tapasztalatokat szerzett Hohe Györgynek. Az egyszerű klasszicista stílusban megépült szálló két emeletén harminc, díszesen berendezett szobát alakítottak ki. Noha az üzemeltetés nem ment zökkenőmentesen, a bérlők szinte egymásnak adták a kilincset, mindez azonban nem érződött a szálló és étterme színvonalán. A Nádor igen hamar a város és a környék kiemelt szállás- és vendéglátóhelyévé, egyfajta műintézményévé vált, ahol számos híresség – többek között Liszt Ferenc – is megszállt. Konyhája, italválasztéka is magas minőséget képviselt, a vendégek a helyi söröktől a prágai puncsig megannyi különlegesség közül válogathattak. Az első fél évszázad sikertörténetként vonult be a Nádor életébe, mint ahogy arról a Pécsi Napló 1897-ben is megemlékezett: „valamikor Baranya, Tolna, Somogy megye intelligenciája, mely a régi jó időkben vásárolni, mulatni, bálozni Pécsre járt, nem ismert más szállodát, csak a Nádort. Ha valamirevaló vendég érkezett Pécsre, az a Nádorban foglalt szobát. Hetedhét vármegyére szóló híre volt ennek a szállodának".
Pedig konkurenciából nem volt hiány, hiszen ott volt a francia és magyar konyhájáról híres – így a már említett 1907-es közgyűlés során is komoly szerepet kapó, meglepő elnevezésű – Vadember Szálló, a város legrégebbi, a feltételezések szerint már 1695-ben is működő szálláshelye, az Aranyhajó, vagy a szintén nagy múltú Magyar Korona, de konyhája és mérete azonban mégis mindezek fölé emelte a Nádort. Az 1880-as évek vége felé azonban a szálloda már szűknek, megkopottnak és elavultnak bizonyult, megérett a felújításra, átépítésre. Az épület és a szobák díszes bútorozása is sokat vesztett eredeti fényéből, ezért akkori tulajdonosa, az időközben elhunyt Schönherr Mihály örökségébe lépő Perczel család 1902-ben a bontás mellett döntött.
Pécs, Széchenyi tér háttérben a Nádor Szállóval, 1962. Forrás: Fortepan, adományozó: Inkey Tibor
Azonban már ugyanannak az évnek októberében felavathatták a budapesti Pannónia ihletésében készült szecessziós stílusú szállodaépületet, amelyet Schlauch Imre, helyi építész tervezett és kivitelezett. A tipikus városi szállodaként megnyílt új Nádorban hetvenöt szobát rendeztek be stílbútorokkal, perzsaszőnyeggel, muránói kristálycsillárokkal. A szobák fényét villanyvilágítás, melegét központi fűtés adta, mindkettő nóvumnak számított akkoriban. A belső folyosóval ellátott, zárt, soros beépítésű ház utcai frontjára néztek az elegánsabb szobák, mások csak a belső udvarra vagy magára a folyosóra, itt szálltak meg az egyszerűbb utazók. A szálláshelyeken kívül kávéház, vadászterem, söröző és étterem üzemelt az épületben, ez utóbbit szétnyitható kupola fedte.
Az új szálloda pompájának a Pécsi Napló tudósítója is csodájára járt: „A főbejárattól jobbra nagyarányú kávéházba lépünk, melynek berendezése pazarnak mondható. A falakon velencei tükrök, gobelinek, a kalapok elhelyezésére vastag üveglemezek szolgálnak körbe a falakon. Négy biliárdasztal áll rendelkezésre. (Hamarosan poharanként is mérni fogják a finom pilseni sört.) A kávéháznál valamivel kisebb a söröző közönség részére berendezett vendéglő, mely fával van burkolva és szintén az utcára nyílik. A téli kert a budapesti Pannónia szálló mintájára készült, csakhogy azt berendezésének fényességével felülmúlja. Középen szökőkút csobog, a terem fölé hajló, mozgatható üvegtető nappali világosságot bocsát a helyiségbe, nyáron elmozdítható, s a szabad ég alatt töltheti kellemesen idejét a Téli kert közönsége. Mintegy 150 vendégnek itt kényelmesen van hely. Kisebb társaságok részére szobák nyílnak a nagyteremből, melyek ugyanakkor egymással összekapcsolhatók, zártkörű rendezvényekre igen alkalmasak." A főtérre nyíló elegáns kávéház irodalmi, kulturális törzshelynek számított, számos esemény kötődött nevéhez.
Az 1920-30-as évek szintén nem zökkenőmentesen teltek a szálloda egymást váltó tulajdonosai és bérlői számára, ugyanakkor a közönség szemében továbbra is a város egyik fénypontja maradhatott az épület. 1934-ben a Pannónia Sörfőző Rt. vásárolta meg az épületet és alakította át belső terét, a pinceszinten bárt is létesítve. Az új belsőépítészeti kialakítással, ami mára védelem alá került, a söröző a gyár egyfajta zászlóshajója kívánt lenni. Szintén ekkortól az épület közvetlen összeköttetésbe került a háztömb Király utcára néző részén álló Palatinus Szállóval. A Nádort aránylag későn, csak 1953-ban államosították, de a szocializmus évtizedeiben is megmaradhatott a város pezsgő kulturális törzshelyének. A kávéház zöld márványlapos asztalainál, a süppedős fotelekben és a hangulatos boxokban a kortárs irodalmi élet és a színjátszás számos ismert alakja – Lázár Ervintől Tomanek Nándorig – üldögélt rendszeresen.
Nádor Szálló, 1973. Forrás: Fortepan, adományozó: Majercsik Tamás
Az akkor már nyolc évtizedes szállodaépület az 1980-as években szintén jócskán megérett a rekonstrukcióra. A kapcsolódó Palatinust az évtized közepén felújították, majd újranyitása után ezzel a céllal zárták be a Nádort is 1988-ban. Itt azonban a munkálatok nem indultak el, hanem elkezdődött a máig tartó stagnálás és kálvária. A bezárás utáni első évtizedben nem történt semmi, majd 1999-ben a Hungária Szálloda-Ingatlankezelő Részvénytársaság vásárolta meg az épületet – akárcsak a vele egy telken álló Palatinust – és írt ki meghívásos tervpályázatot annak megújítására, amelyet a Horváth és Patartics Építész Iroda nyert meg. A szállodát egy 500 fős konferenciaközponttal és újabb 36 szobával kívánták bővíteni, amelyhez az ezredfordulón el is készültek a tervek, s kapott építési engedélyt 2001-ben. Horváth András szerint a tervezést nehezítette, hogy az eredeti tervek nem álltak rendelkezésre, azok csak az 1930-as évek belső átalakításáról maradtak fenn.
A nagyszabású fejlesztési elképzelések értelmében a térre néző régi épületszárny rekonstrukciója mellett a tömbbelsőben háromszintes mélygarázst, míg felette foyer-t, konferencia termet és három szinten szállodai szobákat terveztek. Megvalósult volna az időközben vele közös telekre átjegyzett Palatinus Szállóval való összeköttetés és közös üzemeltetés. Az év szeptemberében, az akkori amerikai terrortámadások nyomán a turizmus lendülete azonban alábbhagyott, ezért a beruházó mégsem fogott hozzá a szálloda rekonstrukciójához. Az épület állaga rohamosan romlani kezdett, elhagyatottan, kifosztottan állt és ezzel már a szomszédos házak, így a Pécsi Járásbíróság épségét is veszélyeztette. Végül a város kötelezte a tulajdonost, hogy legalább egy közegészségügyi karbantartást végezzen el az épületen, majd ennek hatására kezdődött el egy részleges rekonstrukció 2004-ben. A korábban tervezett munkák első ütemeként, a teljes belső épületszárny elbontásával megépült a végül csak kétszintes mélygarázs, a megmaradt épületrész szerkezeti megerősítést kapott, a homlokzat pedig megújult. A tető újjáépítésével nyolc apartman szerkezetét is kialakították, azok azonban használatba nem kerültek.
A Nádor Szálló lépcsőháza, 1965. Forrás: Fortepan, adományozó: Jankovszky György
A 2008-as ingatlanválság ismét megakasztotta a szálloda további megújulását, illetve nem kapott szerepet a 2010-es kulturális főváros építészei projektjeiben sem, noha maga a Széchenyi tér ekkor újult meg. Ugyan az évad során alkalmi rendezvények, alternatív kiállítások, akciók népszerű helyszíneként ismét benépesültek az utcafront földszinti helyiségei, amelyek azóta is különböző intenzitással nyitva vannak a közönség számára. Kávézók és egyedi dizájn termékeket kínáló boltok nyitottak és zártak egymás után a Sörözőben. Partizán névvel közösségi iroda működött a galériaszinten, amely azonban a fűtetlen épületben nem igazán tűnt alkalmasnak az adott funkcióra. Izgalmas, friss kiállításokkal állt elő az egyetem művészeti kara által működtetett Nádor Galéria a Kávéház 1930-as években, Forbát Alfréd – aki később Fred Forbat névvel fontos szerepet játszott a Bauhaus ihlette számos típusház megalkotásában, majd több svéd város 1950-60-as évekbeli városrendezésében – által tervezett terében.
Ugyanekkor az immár új nevén Danubius Szállodaüzemeltető és Szolgáltató Zrt. tulajdonában levő két szállodára egy közös koncepció kidolgozását kezdeményezték, amelyben a Nádor a korábbi konferenciaközpont elképzelés helyett most wellness funkcióval egészülne ki. Az áttervezést végző Horváth és Patartics Iroda kevesebb többletszobával, de szellős, nagyszabású tetőkerttel számolt, kisebb lett volna az épületre újonnan rákerült kubatúra. A terv azonban inkább a Palatinus fejlesztésére koncentrált. A tervben továbbra is szerepelt a Nádorban kialakítandó nagy volumenű, mindkét szállót kiszolgáló konyhaüzem is, amelynek hiányában a Palatinus konyhája az 1980-as évek közepe óta – azóta remélve, hogy ez a funkció a megújuló Nádor belső szárnyába kerülne – lényegében ideiglenesen működik. A két szálloda a tervek szerint egy integrált, közös üzemeltetésű egységet alkotna, ezáltal egy 136 szobás, kisebb konferenciák megtartására alkalmas különtermekkel és wellness részleggel, különböző éttermekkel, kávézóval, sörözővel ellátott nagyszálló jönne létre. A belső udvart az 1960-70-es évekig még működőképes, majd elbontott, most újra rekonstruálandó eltolható üvegkupola fedné le, ez alatt kapna helyet a nagyvonalú foyer. A 30-as években tervezett és alapvetően máig egyben maradt söröző helyreállítására Getto Tamás készített belsőépítészeti terveket. A két épület műemlékké nyilvánításra tett szakmai javaslat ellenére a folyamat végül nem indult el.
Látványterv a Nádor Szálló megújuló foyer-hez. Forrás: Horváth és Patartics Építész Iroda
A Danubius Hotels azonban nem vágott bele a fejlesztésekbe és szabadulni kívánt a két belvárosi szállodájától. A cég közleménye szerint a Palatinust – és így a vele közös telken álló Nádort is – az idei év elején valóban eladta a Hotel Palatinus Kft. és a HotelKer Szállodaüzemeltető Kft. részére, akik áprilisban vették át az üzemeltetést és terveznek nagyszabású felújítási munkákat, szintén a Horváth és Patartics Irodával. Az azonban máig homályban marad, hogy a Széchenyi térre néző Nádor is részét képezi-e a jövőbeni fejlesztésnek, megvalósulhat-e az integrált nagyszálló elképzelés, vagy a Palatinus megújulása mellett továbbra is csak várja sorsa jobbra fordulását. Rekonstruálják-e valaha korábbi népszerű, már kora reggel kinyitó és akár az egyetemisták kis fogyasztását sem rosszalló kávézót, ahol a helyi krónikák szerint Haranghy Jenő két óriási, vászonra festett, kávé- és teaszüretet ábrázoló képének egyikén a következő rigmus szerepelt: „a kávé legyen forró, mint a pokol, fekete, mint az ördög, tiszta, mint egy angyal és édes, mint a szerelem".
Bán Dávid
A Nádor Szálló a Széchenyi tér 2009-es felújítása előtt. Forrás: Wikipedia
Szerk.: Kovács Dániel, Sütöri Laura
