2024. október 22., kedd

Októberi mecseki séta

Ha rákattintasz a térképre, közelebb hozhatod a hegyszínt, a Szárazkúti pihenőtől kevés híján a Spirál víznyelőig sétáltam...Vicces, hogy ez a nyúlfarknyinak tűnő utacska fotózással együtt esetemben másfél óra sétát jelentett....



Aki nem ismeri a terepet, ebből a térképből aztán nem sokat tud kiolvasni, mégis betettem ide, mondhatom a magam kedvére...
Tegnap ugyanis felfedező úton voltam. Azt a (másik) jó kis térképet, ami részletesebb, képtelen vagyok beilleszteni ebbe az átok oldalba...így hát marad a kevésbé jó, meg a bosszúság. Ugyanis nosztalgiázós kedvemben azt akartam a napokban felderíteni, hogy hol is van az a barlang, amit "utódaim" az után fedeztek fel, miután én már (régesrég) nem jártam közéjük. 
De valójában nem sikerült. 
A szárazkúti pihenőben tettem le a kocsit. Aztán mentem, mentem - még szerencse, hogy "jó úton és jó irányba" - de nem találtam semmit és visszafordultam. Itthon, alaposabban megnézve a térképet láttam, hogy a visszafordulásomkor már nem is voltam olyan messze a célomtól...

Na de mindegy. Végülis 124 kép készült, legyek megelégedve ennyivel...
Az erdő ezen a részen (északi Mecsek-oldal) "normális". De aztán ahogy a Remeterétről felkanyarodtam  Lapisra, s onnan elindultam dél, vagyis a város felé, hát katasztrofális állapotot találtam (megint - hiszen a múltkor is ezt állapítottam meg). Készítettem pár képet, de sír a szívem...nem tudom mi lesz itt, ha az időjárás ilyen marad. 
No, ennyi szöveg talán elég is, jöhetnek a képek, vagyis egy kis válogatás: 

Ebben az elágazóban tettem le a kocsit.

Innen indultam....a sárga kereszt jelzésű úton





Eddig az elágazóig mentem....

Úgy adódott - hogy  ma virágokat már nem nagyon, viszont fagombát sokat találtam, tehát ezeket fotóztam: 





De egy kis kedvencemet mégis megtaláltam és meg is örökítettem, ő a seprence:


És ez volt az utolsó, vigasztaló kép a következő "borzalmak" előtt....








Mintha tűzvész pusztított volna itt.....

Az alábbi képeken legalább nem "megégett", hanem őszi színek dominálnak:




Nos, hát ilyen volt a tegnap délután...szép is, jó is, meg szomorú is.

2024. október 21., hétfő

A "pékáruk"

(A tegnapelőtti téma folytatása - kis kihagyással...) 

Aki hosszabb ideje olvassa (esetleg?) a blogomat, az tudja, évtizedek óta magam sütöm a kenyeremet. Azt is írtam már, hogy nyáron, amikor a kenyérsütéssel a mini konyhám hőmérséklete maximálisra emelkedne – hát akkor mégiscsak „bótit” veszek. Most épp nem azt akarnám taglalni, hogy a boltokban kapható 30 féle kenyér (harminc féle áron) – és nekem a kipróbáltak zöme nem is ízlik. Igaz, a legdrágábbakat megvenni nem volt lelkiismeretem, mert nem adok lisztért meg vízért annyit, amennyi az árcédulájukon van, akármilyen extra néven is nevezik őket… De „rendes=hagyományos” egy kilós kenyeret azért már vettem…És akkor itthon minden esetben utolért a „meglepetés” – pedig nem egy boltban vásároltam a kenyereket….Szóval a meglepetés az, hogy a kenyér „súlytalan”…és a szádban ragacsossá válik….

Ha az én kenyeremből vágsz le egy szeletet, az biztos nehezebb, mint a formára kétszer akkora bolti, de ha beleharapsz, nem ragad a fogadhoz, hanem rágható és lenyelhető.

Nem szoktam másféle pékárút venni, mert a kifli, zsemle ugyanilyen ócska…De most kaptam fél kuglófot a szomszédasszonytól… Na, ilyesmit magamnak nem szoktam sütni, még örültem is. És ma reggel kakaót főztem, és levágtam két szeletet a kuglófból….Már a szeletelésnél is gyanúm támadt…. Aztán a vajat jóformán rá se tudtam kenni  és amikor beleharaptam, azt hittem, vajas levegő került a számba…  Megint az a „testetlen”, mégis összetapadó és ragacsos érzés uralkodott el a számban – mint némelyik kenyér esetében…

Hát szerencse, hogy ez a kuglóf egy fillérembe nem került – mert igencsak sajnáltam volna, ha én ezért pénzt adok…Na nem, soha, soha az életben ilyent én venni nem fogok. Ha nincs kedvem/türelmem olyan sütni, amilyent a Nagymamám csinált (nem ettem ezer éve) – akkor már soha nem fogok igazi kuglófot enni…


Szemre szép, még az íze is elviselhető  - na de az állaga.....

U.i. Csak legalább azt tudnám, hogy ezek a gyári készítmények miért ilyen fertelmesek ? Mi van, vagy nincs bennük, amitől ilyenek lesznek ? És vajon az emberek miért veszik ezt meg ?

A vízipók tényleg csodapók

https://ipon.hu/magazin/cikk/az-igazi-vizipok

A búvárpók bár lényegében szárazföldi állat, életének legnagyobb részét mégis a víz alatt tölti. Sekély-vizű tavak és folyók vízinövényekkel gazdagon benőtt részein bukkanhatunk üvegburára emlékeztető építményeire.
„Nyári rezidenciáját” mesteri pontossággal és gyorsasággal készíti el. Rugalmas, vízhatlan selyemfonálból először egy vízinövényekhez rögzített harang alakú hálót sző. Ezután következik a búvárharang feltöltése a felszínről hozott légbuborékokkal, amelyek a testét borító különleges szőrzethez tapadnak. A 2 cm átmérőjű harang feltöltéséhez mintegy 10 levegőszállítmányra van szüksége.
Idejének legnagyobb részét az így elkészült lakóharangban tölti. Itt fogyasztja el zsákmányát és innen indul egy-egy nagyobb sétára a testéhez tapadó, ezüstösen csillogó légbuborékkal. Külön szertartás a „ház” szellőztetése: az elhasznált levegőt apró buborékok formájában a hátsó lábaival „sepri ki” a lakóharangból, majd újra feltölti azt tiszta levegővel.
Vedlés idejére zárt harangot sző magának, ahol 2-3 napig tartózkodik. Peterakás előtt a nőstény, amely külön él a hímtől,  „álcázza” és kétszintesre alakítja át lakóharangját. A petékkel telt kokonokat a felső kamrácskában gondosan őrzi.
Kikelés után a fiatal búvárpókok a negyedik vedlésig még otthon maradnak, majd saját méretükre szabott aprócska lakóharangot építenek maguknak. Telelésre szintén teljesen zárt harangot építenek, esetleg elhagyott csigaházat is igénybe vehetnek erre a célra, amelyet előzőleg gondosan „kitapétáznak” és levegővel töltenek fel.
A pók marása mérges, emberre is kellemetlen. 
Természetvédelmi értéke 5000.- Ft.

A napokban  kitaláltam, hogy pont ilyen  vagyok.
Mint a vízipók.(Bár nem tudom érek-e 5000.- Ft-ot....)
Van egy nagyszerű búvárharangom a víz alatt, néha feljövök egy kis levegőért, aztán ott lent kuksolok és várok.
Várom, hogy múljon az idő.


2024. október 20., vasárnap

Élni veszélyes....

Sajnos nem tudok minden nap szépséges virágfotókat közzétenni....Néha elgondolkodom bizonyos dolgokon - ámbár nem is tudom, van-e értelme....? És bocsánat, ha kissé "hosszú" lett a mai eszmefuttatásom....Hogy az alábbi állítások menyire igazak, vagy se, azt én nem tudom, de hajlok afelé, hogy elég sok bennük az igazság:

"...A leghajmeresztőbb feltételezések szerint három évtized alatt akár 80 százalékkal is csökkenhetett a gyümölcsök és zöldségek vitamin- és ásványi anyag-tartalma, a szakértők szerint azonban nagy hiba ennyire általánosító kijelentést tenni, a válasz ugyanis sokkal összetettebb erre az érdekes kérdésre.

A csökkenés mértéke nagyban függ például a górcső alá vett gyümölcs vagy zöldség típusától, és az sem mindegy, hogy melyik tápanyag mennyiségét vizsgáljuk. „Az utóbbi években valóban jelentősen csökkent a kalcium szintje a brokkoliban, a kelkáposztában és a mustármagban, akárcsak a kukoricában, a babban, a karfiolban vagy az uborkában található vas mennyisége...... 

...A gabonákat illetően sincs jó híre a szakembereknek: a Scientific Reports szaklapban közzétett 2020-as kutatás szerint 1955 és 2016 között 23 százalékkal csökkent a gabonafélék proteintartalma, amivel egy időben számottevően alacsonyabbá vált a bennük rejlő mangán, vas, cink és magnézium mennyisége is.

Ezeknek a kedvezőnek semmiképp sem nevezhető változásoknak a hátterében több tényező is áll. Kiemelt szerepe van azoknak a modern növénytermesztési eljárásoknak, melyek elsődleges célja az, hogy minél nagyobb mennyiségben termesszék a zöldségeket és a gyümölcsöket, háttérbe szorítva a minőséget......

Azt, hogy mekkora mennyiségben tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat a zöldségek és gyümölcsök, illetve hogy mennyire lesznek zamatosak, nagyban meghatározza az éghajlat is. A légkörben megemelkedett szén-dioxid mennyisége kedvezőtlenül befolyásolja a növények fotoszintézisét, ami meghatározza azok tápanyag-felvételét és -összetételét."

https://nlc.hu/baba/20241011/nemcsak-az-izuk-a-vitamintartalmuk-is-mas-a-mai-gyumolcsoknek-zoldsegeknek/


A képet innen hoztam: https://scitec.hu/az-ajanlott-zoldseg-es-gyumolcsfogyasztasrol-elonyeirol-a21453  de érdemes elolvasni a cikket is !

Nos, őszintén szólva nekem fogalmam nincs, hogy mit is tehetnék a saját egészségem megvédése érdekében - és igazán mondom, nem  csak a zöldségekre, gyümölcsökre gondolok....

És akkor most mit csináljak ? Növeljem a gyógyszeripar már eddig is horribilis hasznát azzal, hogy mindenféle vitamint és kiegészítő szereket szedek-veszek ? Tényleg nem tudom, mi lenne a jó megoldás....

Van tipped ?

(Csak zárójelben: már megírtam, de mert azt gondolom egy napra elég ennyi "nyafogás" - a másik "témámat" majd holnap adom közre...Ugyan semmit nem érek el vele, mert ha el is olvassa pár ember, többnyire nem mond véleményt egy kommenttel... és ha mond is: ugyan már kit érdekel egy bolond öregasszony világgá-kürtölt nyavalygására adott vélemény-nyilvánítás ? ...Még akkor se fontos, ha valamilyen szinten ezek a sorok talán figyelmeztetésnek is értelmezhetők lennének...Na de kinek ? A "következő generáció"(k) ide se néznek, és ha néznének, akkor sem érdekli őket az efféle téma.....Minek önteni vizet a Dunába ? De én azért öntögetek....legfeljebb észrevétlenül elfolyik...)


2024. október 19., szombat

Pécsi víz

Na nem az a kis patakocska, amit hivatalosan is 'Pécsi-víz'-nek hívnak.... 

(https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9csi-v%C3%ADz) 

- az a város déli(?)szélén folyik, vagy nem is tudom már hogy nevezzem, mert valaha az volt a déli "határ" - most meg már egy új város épült a víz túloldalára.... Na szóval nem a vízfolyásról van szó, hanem arról, ami a csapból folyik. 

Erre mifelénk a tettyei karszt jó kis meszes vize csordogál a csapból és csordogálása közben a vízben lévő kalciumot, a Mecsek gyomrából kioldva, a csaptelepeken és bizony a bojlerben is - lerakja. Íme a bizonyíték:



A bojleremben két évente kell fűtőszálat cserélni...Ma volt itt a szerelő.

De ez van, ezt kell szeretni....Vagyis hát persze nem kell. Jobb helyeken, akinek van rá pénze, lehet már házi víztisztító berendezést is rákötni a bejövő vezetékre  - csak hát nekem arra sose volt és már nem is lesz elég pénzem...Így hát marad ivóvíznek a palackos...és a rendszeres fűtőszál-csere....

Ez van...Akár szereted, akár nem.


2024. október 18., péntek

Az ember egy idő után

 "Az ember egy idő után már nem akar akárkivel beszélni és nem akar akárkinek megnyílni. Nem akarja akárkivel megértetni magát, nem akarja akárkinek megmutatni az életét, sem a lelkét. Nem akar akárkivel találkozni, nem akar akárkivel barátkozni és nem akar akárkihez tartozni. Ez nem nagyképűség és nem is ellenségeskedés. Valójában ezzel kezdődik a lelki béke és ezzel veszi kezdetét az ember nyugodt élete."(Ismeretlen szerző)

(...vagy az öregség - mondom én...)


(Képek a netről, de nem tudom már honnan...)

De ! Ugyanakkor, vagy hát ezzel egyidejűleg mégiscsak jó azzal a kevés számú régi ismerőssel találkozni, akikkel van közös emléked, és jó néha-néha új ismerőst szerezni - aki egy kis friss levegőt hoz az elmédbe - hiszen mesélni akarsz neki magadról, be akarsz mutatkozni...

Én azért nem szeretnék remete lenni egy szigeten...

(Habár...ha lenne ott net....?) 


2024. október 17., csütörtök

Tüskésréti tó októberben

Az az érzésem, hogy ajándéknak kell tekinteni ezeket a napsütéses szép őszi napokat - még nincs hideg, már nincs meleg - még "él" valamennyi a természetből, van tehát értelme fényképezőmmel és a barátnőmmel sétálni indulni. Ma a temető melletti u.n. Tüskésréti tavat sétáltuk körül. Nem voltak sokan - mondjuk én ezt is értékelem...Na és hát volt fényképezni-való. Íme:

Körbefotózva a négy égtáj felé: 






Sporteszközök:




Találtam kétféle gombát meg sikerült két kis ugri-bugri és természetesen méhecske is:




Tudom, hogy az "állatos" képek nem igazán tökéletesek - de jobbat sajnos nem tudtam...



És néhány "csak" virág kép:

Egyszerű kis "gaz" és milyen gyönyörű közelről. Sose hajolunk le hozzá, hogy megcsodáljuk...





Szerintem érdemes volt ide elmenni....és akkor este még jött hozzá a plusz ajándék. Én ugyan sajnos nem láttam az üstököst, pedig kerestem - de hát nem láttam. Viszont fent volt szerelmetes áloműző barátom a telihold. Nálam a fügefa és a borostyán leveleiből "kel fel"...És nem szép kép, de látszik, hogy már fent vannak a télre szánt madárgolyók is: 




Jó nap volt ez....


2024. október 16., szerda

Nincs kire hagyni a macskát

Ne ebből a versből ítéljétek meg irodalmi szintemet - ezt "csak" a szívem közepébe került:

Vera Butko - Nincs kire hagyni a macskát

Arábiában soha nem járt
És nem látta még soha Rómát
Alighanem már sose fogja:
Nincs kire hagyni a macskát.
Álmában néha még látja
Szülőföldjét, a messzi Csitát
Visszamenni már soha nem fog:
Nincs kire hagyni a macskát.
A fájdalom karomként marja
Szaggatja sokszor a hátát
De kórházba, jaj, hogy is menne?
Nincs kire hagyni a macskát.
Kilencven lesz nemsokára
A százat is megéli, ha hagyják
A hosszú élet titka csak ennyi:
Hogy nincs kire hagyni a macskát.
(Fordította: Konok Péter)











2024. október 15., kedd

Ma délután: Máriakéménd

Máriakéméndről eddig 45-ször írtam. Ennél többször jártam ott az elmúlt évek alatt - megunni tán sosem fogom...Ide köt egy régi emlék, egy "angyali siker" - az évek alatt adódott  és részben megoldódott problémák ismerete, a templom gondnokának igyekezete, hogy életben tartsa a mai vad világban is ezt a helyszínt.

Szeretek itt lenni. Csend van és nyugalom. Annyira szüksége van egy városi embernek ilyesféle "kikapcsolásra". Nincsenek berregő és dudáló autók, fékcsikorgás, emberi ordibálás,  csak a csend. Itt lehet lecsillapodni, megnyugodni, elgondolkodni. Nézheted a felhőket, ha akarsz gondolkodhatsz, ha akarsz, "csak úgy nézel ki a fejedből"... 

Kellenének ilyen helyek, vagyis inkább kellene, hogy az emberek néha ellátogassanak ilyen helyszínekre. Biztos vannak is, akik ehhez hasonló élményekre vágynak és szorulnak, mert a rohanó és zajos világból ki kell néha kapcsolódni, hogy aztán felfrissülve és megerősödve lehessen "tovább húzni az igát".

Mindenkinek el kellene menni időnkét egy ilyen lélekmosó, csendes délutáni sétára. Ha nem Máriakéméndre, akkor hát valahová máshová, távol az emberekről, közel a természethez....



Az alábbi képeket a templom Fb oldaláról hoztam, - merthogy én itthon felejtettem a fényképezőmet....