2008. április 24., csütörtök

...mint fecske faágon...

2008.04.24.csütörtök
Tegnap láttam az első fecskéket. Meglehet itt vannak már egy kis ideje, de én nem találkoztam velük. Ennek kapcsán kerestem egy fecskés verset, és találtam is egyet, ami ugyan nem elsősorban a fecskékről szól, ám nekem nagyon megtetszett:



Juhász Gyula: Stanzák az ifjúságról

Ó ifjúság, most vagy legszebb nekem te, 
Mikor lelkemre már a dér leszáll, 
Mikor kopogtat már a csendes este 
S a temetőknek örökzöldje vár. 
Most látom rózsás fényében derengve 
A hajnalt, amely messze mese már, 
Mikor az élet gyászáról daloltam, 
Mert boldog voltam és szomorú voltam.

Ó ifjúság, most látom arcodon már 
A jövendőt, mely nékem elveszett, 
Dalom ma fájó bűnbánati zsoltár 
És himnuszomat zokogom neked. 
Te vagy a tiszta áldozati oltár, 
Hol szívem elmúlt vágyakon mereng 
S az álmok tömjénét égetve hittel, 
Szép múltba szállok szálló éveimmel.

Ó ifjúság, te nem tűnhetsz előlem, 
Hisz minden lépten lelkem rádtalál, 
Tavasz-viharban, báli hegedűben 
Nekem a te varázsod muzsikál 
És rózsás kertben s rózsás temetőben 
Körüllebegsz, mint az alkonyt az árny, 
Megülsz szívemben, mint fecske faágon 
S az örök éjbe zendülsz, ifjuságom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése