Vannak kevéssé sikerült napok is….

Mivel a mai napon a reggeli Józsibácsis bevásárlást leszámítva csak a meleg /=hőség/ „történt”, ezért inkább a tegnapi napról számolok még be. Ma ugyanis szinte egész nap lengemagyarban csak olvastam, még a géphez se nagyon ültem eddig – habár azért a reggeli kávémmal egyidejűleg, a friss postát megnéztem: alig 1-2 levélke, pl. nincs egyetlen PPS se. A gyártók is hűsölnek valahol.
 
Ugye írtam tegnap, hogy már reggel a net sem akart engedelmeskedni. Akkor a gépezést abbahagytam, s irány a konyha… Jó, a délelőtt fele viszonylag sikeres volt, készült egy nagy adag töltött paprika, egy fantasztikus /saját recept!/ kukoricás- húsos rakott zöldbab, cukorborsó leves, két kis üveg fügedzsem, egy adag kutya-macska kaja – ezek rendben voltak, bár közben pörgött a ventilátor rendesen, s még így is majd megsültem a konyhában….  
Aztán, ami nem sikerült: egy elsózott sós-stangli. Már kisütöttem az első adagot, amikor érzékeltem, /=kóstoltam/ hogy valami nem stimmel. Vagy kétszer sóztam meg, /? hát hülye vagyok, tényleg ? vagy ennyire nagy a meleg ?/ vagy egyszer sóztam, de túl sokkal…Így a még meg nem sütött, de kivágott és megköményezetteket újra-gyúrtam, felszaporítottam liszttel, tejföllel, ám ez már nem az igazi. /Legyen ez híradás annak, akinek szánom, készüljön előre, hogy nem a legsikeresebb alkotást viszem pénteken :-( / Aztán ¾ 1-re kellet orvoshoz mennem.
 Azt, hogy ½ 2-kor hívtak be, már nem is számítom. Mondom az orvosnak, - miközben ő a vállam felet a kórházi számítógépen bekapcsolt olimpiai vívás eseményei nézi, - hogy 4 hónap gyógytorna után se sokat javultak a vállaim….A válasz: „Hát az izületi gyulladás már csak ilyen. Kell annak néha másfél, két év is, hogy helyrejöjjön”… Namost lehet, hogy ez tényleg igaz, sőt, az is lehet, hogy soha többé nem lesz olyan, mint volt, de az ember valahogy több együttérzést, vagy én nem is tudom mit várna. Magyarázatot, hogy miért ? És egyáltalán ! Tudom, az ő napjai meg vannak számlálva itt, már szeptember 1-től valahol külföldön, jó kemény valutáért - feltehetőleg – nem tv-t nézve, fog a betegekkel foglalkozni. 
Gyanítom ott ilyesmit nem fog még csak megkísérelni se. És akkor ő még állítólag a kórház egyik legjobb orvosa volt. Vajh milyen a többi ? És ehhez látnotok kellene az ambuláns lapomat, amit kiadtak. Fel van azon sorolva 5 féle dolog, hogy mit vizsgáltak, mit „tudok” /értsd a karom milyen szögekben mozog – amit persze meg se néztek/, hogy milyen gyógyszert ajánlanak, stb…. 
Ha-ha-ha, elszámolva : kontrollvizsgálat, konzílium 354 pont, 1 pont 1,46 Ft. Összesen: 516,84 Ft. Hát ez az, amivel egyetértek. Ha jól értelmezem a rajtam elvégzett „munka” 517 Ft-ot ér. Hát max. annyit….. És a nap befejezése: Még délelőtt kivettem a mélyhűtőből egy darab marhalábszárat /abból a legjobb szerintem a pörkölt/ - s mivel a jó pörkölt főzéséhez idő kell, gondoltam majd este megfőzöm. Kutyasétából hazaérve feltettem, s leültem olvasni. 
Ki-kiszaladtam kicsi vizet önteni alája, de utoljára annyira belefeledkeztem a könyvembe, hogy csak arra riadtam: szaglik valami. Na, szóval kissé odasült/égett a pörköltem. Szerencse, hogy abban a stádiumban kaptam el, hogy bár a fazekamat súrolni kellett, de a pörkölt igazán még nem károsodott. És akkor gondoltam: milyen jó, hogy csak 24 órából áll egy nap. És eltettem magam mára. Ez a kép pedig ma reggel, locsolás után készült. Szerintem egész jó:
 

Megjegyzés: a magyar helyesírás szabályai /most néztem meg!/ szerint az izület -et ízület-nek kell/ene helyesen írni. Hát jusztse !!! Nekem akkor is izület marad, ha a fejük tetejére állnak... /Csak azért írom, hogy ha valaki ki akarna javítani, tudja, hogy én tudom.../ És ide beszúrom még, hogy a Word helyesírás-ellenőrzője se minden esetben 100 %-osan megbízható. Hogy mit akarsz írni, azt "Ő" nem tudja. Helyesnek fogadja el a "folytatta" és a "fojtatta" szavakat is. Csakhogy nem mindegy ám, melyiket, mikor használod. /Egy másik blogban folytattam erről eszmecserét, de nem fojtattam meg az íróját a hibájáért... :-) /