2010. március 4., csütörtök

„Műveld a csodát, ne magyarázd…” (Nagy László: Hegyi beszéd)

Tegnap kora reggel hallottam egy történetet a rádióban. Megosztom veletek – s kérném, aki a kételkedők táborát gyarapítaná, most az egyszer inkább ne kommenteljen. Köszönöm.
Történt a napokban, hogy meghalt egy 48 éves galambász Biharkeresztesen. Élete végét közeledni érezvén, értékes, díjnyertes galambjait, az egész tenyészetét galambász barátainak ajándékozta – ingyen.
A hirtelen elhunyt fiatalembert mindenki szerette és sajnálta, sokan voltak a temetésén. A sírt már megásták, amikor a temető fölött megjelent egy galambcsapat. Egy kivált közülük, s míg a gyász-szertartás utolsó mondatai el nem hangzottak, ott ült a kiásott sír földhalmán. Amikor a sírásóknak le kellett ereszteni a koporsót a földbe, átlebbent a szomszéd sír keresztjére, s ott ült még jó fél óra hosszan, aztán elrepült.
Ennyi a történet.
Én sem fűzök semmit hozzá.
Kép: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2784  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése