Kedvenc levesem

Nem tudom, hogy vagytok vele, énrám néha rám jön a "most kicsit alaposabban takarítok" jeligéjű  betegség - és akkor kirámolom a konyhaszekrényt is, meg a fiókokat, stb.stb...
(Na jó, nem hetente történik ilyesmi, de azért épp elégszer. Van rá időm.....)

Közben nem sok gondot kellett fordítanom az ebédre, mert csak kivettem a mélyhűtőből egy adag kolozsvári káposztát és megmelegítettem.
Viszont csináltam eléje 5 perc alatt egy olyan leveset, amit nagyon szeretek, és az idejét nem tudom, mikor készítettem utoljára. Nagymamám rongyos levesnek hívta.

Az ötlet úgy jött, hogy a hét elején valamelyik nap fogalmamsincs-melyik-csatornámon láttam egy filmet, amiben arról volt szó, hogy a kisebb német falvakban még ma is (vagy ma újra) divatos a közösségi kenyérsütés. A nők (akiknek nem feltétlenül kell eljárni dolgozni, mert anélkül is megél a család), szóval a nők hárman-négyen összebeszélnek, és együtt sütnek egy nagyobb mennyiséget, természetesen kemencében.
Ó, micsoda aranyos is rozskenyerek kerültek le a sütőlapátokról ! Irigykedtem rendesen !

De nem ez a lényeg. Az esetleg megmaradt kenyeret ezeken a helyeken nem dobják ki. Mint ahogy emlékezetem szerint, gyerekkoromban SOHA kenyér nem kerülhetett a szemétbe nálunk se. Max. talán a moslékba, de mivel tán egy-két alkalommal volt disznónk, erre se merném letenni az esküt.
Persze akkor is volt azért, hogy nem lehetett egész pontosan kiszámolni egy hét személyes nagycsalád kenyérszükségletét. De bizony sokszor ettünk pirítós kenyeret, jó kis fokhagymával bedörzsölve, és (ide akartam nagy kacskaringózások után kilukadni), ettünk bizony mi is „Rongyos levest”.

Ezt láttam most ebben a filmben, hogy a gazdag Németországban még ma is van, ahol esznek ilyent, méghozzá nagy, nagy élvezettel.
Rögtön összefutott a nyál a számban, ahogy a látvány miatt felidéztem azt a régi, Nagymama főzte levest. Eredetileg maradék húslevesből is készülhet, de amikor megjelent a Vegeta, akkor emlékszem, én csináltam abból is többször.

Nem nagy kunszt. Kenyér- vagy zsemlekockákat kell szép ropogósra megpirítani (csak szárazon, nem olajban !), a húslevest kicsit megborsozni, beleütni egy-két felvert tojást, jó sok petrezselyemmel megszórni, és miután kimerted a tányérba, beledobálni a megpirított kenyérkockákat. A kenyér pillanatok alatt elázik, de nem baj, úgy az igazi. (Vagy ha ropogósabban szereted, a "bedobálást" lehet kisebb tételekben is csinálni.)

No, ez volt a tegnapi levesem. Mennyei volt !
(Érdekes, a Google-ban a címre rákeresve, sok helyen azt látom, a rántott levest hívják sokan rongyos levesnek. Hát ez nem az. Semmiféle rántás nincs benne.)