Meglepődtem….

Annyira de annyira szeretném tudni, hogy miként működik az agy ? Az agyam…

Mert mégis, honnan, hogyan bukkan fel a „semmiből” egyszer csak egy dal, amit több, mint 50 éve tanultam, illetve énekeltem ?

Most hogy újra-énekeltem,  láttam, vannak „emlékezet-hiányaim”, de soha nem tanultam olaszul, márpedig ezt a dalt mi – az iskolai kórussal – olaszul énekeltük.

Sajnos arra sem tudok rájönni, hogy milyen alkalomból, miért kellet vajon süldőlányoknak egy ilyen dalt betanulni és valahol előadni ?

… Nem tudom, sajnos már erre sem emlékszem.

De a dal szövege – ráadásul olaszul  ! – valahogy mégiscsak megőrződött.

Na de….

Nem úgy van ám, hogy „beugrik” egy dal és slussz….

Rögtön követte két másik – és ráadásul finnül…. 😀

Az első nem is akármi, hanem egyenesen a finnek himnusza:

Szövege:

Oi maamme, Suomi, synnyinmaa!

Soi, sana kultainen!

Ei laaksoa, ei kukkulaa,

ei vettä, rantaa rakkaampaa

kuin kotimaa tää pohjoinen,

maa kallis isien.

A második egy kedves kis gyerekdal, ennek csak az első versszakát tanultuk/énekeltük….

Talán Pécs testvérvárosából, Lahtiból voltak itt vendégek – s őket köszöntöttük a két finn dallal ? … Hol ? Mikor ? Miért ? Fogalmam nincs róla… De a dalok megmaradtak.

Szerencsére.

Kultani kukkuu, kaukana kukkuu,

Saimaan rannalla ruikuttaa;

ei ole ruuhta rannalla,

joka minun kultani kannattaa.

Szólal a kincsem, messzire szólal,

jajgat a saimai tószélen;

csónak a parton egy sincsen –

hogy evezzek át  hozzád, én kincsem?

Édes jó Istenem, mik lehetnek még elraktározva az én agyamban ?