Szabó Lőrinc: Fűben
Fekszem hanyatt,
fejem alatt
megszólal a
vén föld szava:
No, ugye kár volt ?
Nézem a felhőt
és lent az erdőt,
a néma tábort;
aztán lehúnyom
a szemem,
süllyedni kezd
a föld velem
s nyíló husa
halálpuha
kéjében oly
ismerősen elomlok,
ahogy az én
alvó husomban
alusznak a csontok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése