Mindenféle "események" miatt félbemaradt a beszámolóm, most folytatnám...
Tó-felfedező utamon Szalántáról Görcsöny felé indultam. Most láttam csak a térképen, hogy valószínű itt útközben két pici tó kimaradt, de nem baj, talán eljutok még erre, úgyis van egy másik adósságom, a Szalánta előtti "Horgony horgásztó", szóval bekerülnek majd a tavas gyűjteménybe. Most a bostai elágazót elhagyva, átszáguldottam Szilváson, majd amikor végre megláttam a halastavakat jelző táblát, megkönnyebbültem, mert - mivel erre sosem jártam - tartottam tőle, hogy esetleg elsőre nem találok oda. De nem... tábla volt és valami betonozott útfélének tűnő izé is - ami aztán menet közben rémálommá változott.
Ennél egy földút is jobb lett volna. Valószínű azért hogy ne ralizzanak a viszonylag egyenes úton, bizonyos időközönként "sebességcsökkentő bukkanók" voltak építve, de már eleve a betonút is szr..rá ment, elmorzsolódott, ezek a huppanók meg különösen. Tényleg az jutott eszembe, hogy itt ha defektet kapok, a senki földjén, aztán rám nem találnak... (Később rájöttem, hogy azért a tónál lévő horgászok egyszer csak hazamennek, hát ők leltek volna rám...) Ne de nagy nehezen és lassan elértem a völgyhöz, melyben már messziről láttam a csillogó víztükröt.
Nagyon kellemes hely ez a tórendszer, nem is kicsi, három tó üzemel (bár szerintem elvileg négy lehetett, de a második az teljesen elvadult, benádasodott). Mindegyik tó és környezete is szépen gondozott. A fű kaszálva, szemét sehol, a most kettes tóként üzemelő vízhez pedig egy szépséges, nem is fiatal erdőn kell átsétálni, hatalmas fák között. Kedvelem a kis peca-kuckókat, már többször elgondolkodtam milyen jó lehet itt óraszám a csendben elücsörögni - még akkor is, ha egyetlen hal se akad horogra...
Végigsétáltam a gátakon, készítettem egymillió képet, élveztem a langyos szellőt - nagyszerű időt fogtam ki, meleg volt, de nem túlzottan és fújt kicsit a szél. A legjobban az tetszett, hogy a nádasban valami madárféle nagyon "mondta a magáét" - de még sosem hallottam ezt a hangot. Végül egy madarat sikerült lefényképeznem (megmutatom majd, de irtó vacak kép) - és megkérdeztem a pecásokat, hogy milyen madár az, amelyik "ennyire mondja a magáét" ? Nos ez a madár a nádiposzátavolt. Picit hallgassátok az énekét, mielőtt a képeket nézni kezditek:
 |
Útközben ilyen pipacsmezők mellett mentem le. Muszáj és érdemes volt megállni...     Út a kettes tóhoz....    Nos én csak ilyen madárképet tudok fényképezni...szóval inkább hallgassátok a hangját - az jobb :-)    1987 óta áll itt a hajdani MÉV kis háza... |
Nos jó volt, szép volt. Reménykedem, hogy lesz még alkalmam, lehetőségem ilyesféle túrákra...
Kellemes kirándulást szerveztél magadnak volt benne mindenféle szépség! Kicsit feltöltődtél legalább, bár gondolom az őzzel való találka kizökkentett:)
VálaszTörlésEz az út még a "bajok rám-zúdulása előtt" volt - csak a sok kép és egyéb okok miatt nem tudtam feltenni - de ettől függetlenül jó volt. Tervezem, hogy ha kicsit normálisabb napok lesznek (hőmérsékletileg értem) - akkor ismét elmegyek - bejárandó helyszín van.
TörlésSzépek ezek a tavak, és szerintem a horgászokon kívül kevés kiránduló keresi fel őket.
VálaszTörlésÉn amerre mostanában halastavak körül jártam, sehol nem láttam magamon kívül oda csak sétálni érkezőt. Lehet, nem is örülnének a pecások, és jobb is ez így. Egy bolond öregasszony csendben sétál körülöttük, fotózgatva a vizet - azt még elviselik, de nem kell ide idegenforgalom...Elveszne a tavak varázsa.
TörlésNagyon szép hangulatos ez a tó is, és a környéke is. Jó kaland lehetett az őzzel 😀.
VálaszTörlésValóban szép a környezet és amit nagyra értékelek, rend és tisztaság van. ( Más halastavaknál is ezt tapasztaltam.) Az őz, hát az valóban nagy élmény volt, igencsak megijedtem.... Ennél nagyobb "állatos" sztorim csak az aranysakállal való találkozás volt.
Törléshttps://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/09/gyanus-ez-nekem.html