2022. április 23., szombat

Kidobós társadalom

Utólagos kiegészítés: kérlek olvassátok el "th" kommentjét - Érdemes. És elgondolkodni rajta is érdemes....


Olvasom a http://maradeknelkul.hu oldalon egy cikkben:

„Magyarországon, évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek jelentős hányada – körülbelül harmada – a háztartásokban termelődik. A legfrissebb adatok alapján ez megközelítőleg 65 kg élelmiszer-hulladékot jelent fejenként, éves szinten. Ez élelmiszer-vásárlásunk 10-11%-át teszi ki. A nyugati tagállamok magasabb vásárlóerejének köszönhetően a becsült EU-s átlag ennél jóval magasabb, 92 kg/fő.
Fontos azonban elkülöníteni egymástól, a nem elkerülhető (például tojáshéj, csontok), a potenciálisan elkerülhető (pl.: almahéj, csirkebőr, kenyérhéj) és az elkerülhető élelmiszer-hulladékokat (tárolási problémák miatt megromlott, vagy feleslegesen megvásárolt élelmiszerek). Az utóbbi a teljes élelmiszerhulladék mennyiségének 48-49%-át teszi ki. Tehát egy főre vetítve, évente mintegy 32-33 kg élelmiszerhulladék keletkezik, ami tudatos fogyasztói magatartás esetén elkerülhető lenne. A háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék nagy része, 63%-a kommunális hulladékként végzi, amely környezetünk szempontjából a legkedvezőtlenebb hulladékkezelési megoldás.
Olyan problémával állunk szemben, amelynek megoldásához kivételesen nem több pénzre, hanem mindössze több figyelemre lenne szükség….”

Elmeditáltam kicsit ezen a cikken, vagyis inkább azokon a dolgokon, melyet a cikkíró „kidobandó, vagy kidobott” élelmiszernek titulál…

Mert nézzük: én a tojáshéjat összegyűjtöm, összetöröm, kiszórom a kertbe és azóta a meztelen csigák nem nagyon keresik fel a sóskaültetvényemet. A csontok kivétel nélkül a környezetemben lakó kutyákhoz kerülnek, az almának nem szoktam levágni a héját, a csirkebőrt mindig kisütöm és kifejezetten „desszertként” boldogan ropogtatva megeszem. A kenyérnek meg minek kellene levágni a héját ??? Élelmiszert „tárolási probléma miatt” még sosem dobtam ki, mert vagy megeszem, vagy lefagyasztom. Ha véletlenül -bár ilyen se nagyon fordul elő- feleslegesen (?) veszek élelmiszert – akkor azt vagy felhasználom, vagy valamilyen módon elteszem/tárolom.
Én 77 éve így élek és ezt tartom természetesnek.

Valójában mindig arra gondolok, hogy ahhoz képes, ahogy én a háború utáni években éltem (vagy akár étkeztem) – ahhoz képest főúri dolgom van.
Talán az árubőség, a nagy üzletek egy napig is eltartó bejárása, a milliónyi felsorakoztatott és bemutatott ezerféle ennivaló az, ami a mai embereket megzavarja. Van pénz, van árú, megveszem, ha nem kell, kidobom….
Ez számomra nem csak ismeretlen fogalom, de valójában elképzelhetetlen is…

Mi, hol, miért, hogyan romlott el, hogy 70 év alatt ide jutott az emberiség ? És meddig lehet még így élni ? Ilyen esztelen pazarló módon, ilyen felelőtlenül ?

(Hozzá kell tennem azonban, meggyőződésem, hogy van azért egy bizonyos réteg - tán nem is kevesen – akik nem nagyon dobálnak el ehető ennivalót…sőt….)


csatolható kép-keresés közben találtam ezeket a cikkeket:

http://ecolounge.hu/eletmod/hihetetlen-pazarlas-folyik-tobb-elelmiszer-kerul-a-kukaba-mint-eddig-gondoltuk

http://ecolounge.hu/eletmod/elj-maradektalanul-orszagos-kampany-indult-az-elelmiszerpazarlas-ellen

Ezek 2020-as cikkek. Vagyis semmi nem változott két év alatt… Én teljesen reménytelennek látom a helyzetet. Tényleg katasztrófára van szükség ahhoz, hogy az emberek észhez térjenek ? Na de akkor majd lesz sírás és fogcsikorgatás....

De tessék mondani, miért kell ezt megvárni ? 



8 megjegyzés:

  1. Élelmiszert mi sem dobunk ki... a kenyérmaradékokat megszáritjuk, prézli lesz belőle, ha marad rizs, tészta, tarhonya, nokedli azt lefagyasztom, ezeket jól lehet. De más főtt ételt maradék nélkül elfogyaszunk, második vagy akár harmadik alkalommal is, ahogy épp kijön a lépés 😊. A csirkebőrt vagy le sem veszem, vagy hozzád hasonlóan kisütöm, esetleg belefőzöm húslevesbe. Néha előfordul hogy a hűtőben "elbújik" egy alma vagy citrom, és mire észreveszem már ki kell dobni, de ez nagyon ritka eset.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért Katalin mert te is ahhoz az élet-stílushoz szoktál, ami már gyerekkorodban megtanított arra, hogy "gazdálkodj okosan". Nyilván otthon is ezt láttad, ezt viszed tovább. De hidd el, mi vagyunk kevesebben...
      Sajnos.

      Törlés
  2. Én nem tudom, de nekem, nemhogy 92, de még egy kilót sem nagyon éri el évente a kidobott élelmiszer mennyisége. Csak tartós élelmiszerből veszek többet, az 1-2 évre való van, a többiből csak annyit amennyi a következő 1-2 hétre kell. Pontosan tudom, miből mennyi fogy és annak megfelelően vásárolok. Nagyon ritkán fordult elő, ha nem voltam otthon pár napot, hogy megromlott 1-2 szelet szalámi, vagy már nem fogyasztható 1-2 deci tej. Tényleg ez olyan ritka nálam, mint a fehér holló. Az iskolákban kellene tanítani a takarékos életmód/vásárlás fogalmát, a sok elvont tantárgy helyett, amit az életben semmire sem használnak, és a tanulmányok befejeztével, hamar el is felejtenek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te a szerencsésebb és normálisan gondolkodó fiatalok közül vagy egy.Biztos vagyok benne, tudod/látod, hogy a többség nem ilyen. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy kik voltak azok, akik ebbe az irányba fordultak, ezt adták tovább a gyerekeiknek - de hogy valahol valami vakvágányra futott az biztos....

      Törlés
  3. Bizony én sem tartozom azok közé, akik az élelmet kidobják!Ugyan van komposztom, de oda csak az kerül, ami ida való.
    Sajnos,nagyon sok tapasztalatom volt, amíg dolgoztam ( az iskolában), amit a gyerekek kidobtak.Még az volt a jó, higy a takarítónénik összeszedték és elvitték állataiknak haza.
    De...amikor az ingyen kapott kefír, joghurt egy része a kukában landolt!?
    Azért voltak olyan kollégáim, akik ezt tapasztalva, inkább akkor adták oda, amikor mentek haza.
    Az elmúlt években mennyi ingyen alma, tejtermék került az oktatásba????
    Arról nem is beszélve, hogy az étkeztetésben is milyen sok ingyenes étkező volt.
    Pályám kezdetén, még nagy becsülete volt, annak a tízórainak, amit a szülő készített, és annak az ebédnek, amit a szülő befizetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A véletlen okán nekem is lenne hosszas mesém a menzai ügyekről. Akinek nincs ilyen tapasztalata (vagy tán még a menzás gyerekek szüleinek se !!!) fogalma nincs arról, hogy mi megy pocsékba - és hogy a gyerekeik mit esznek a - szerintem - igen jól összeállított menzai koszt helyett.(=hamburger, pizza, csokifélék a menő - hja, ha az iskolában ott a bolt....)
      Valójában azt hiszem, jól jönne egy kis "világvége", megtanítaná a sok pazarlót arra, hogyan kell(ene, vagy kellett volna) élni.

      Törlés
  4. Nagyon bonyolult kérdést vetettél fel, röviden nem is lehet megválaszolni. Kezdjük azzal, hogy a mi nemzedékünk sokkal többet akart megadni a gyerekének, mint ami nekünk volt, a Spock biblia szerint jobban elkényeztettük őket, bőven hagytuk őket válogatni, ételt, ruhát, játékot, akkor is, ha a szülőnek ehhez össze kellett húznia magát. A paneles életforma se sokat segített, ahol átalányár volt vízre, fűtésre, ott hagytuk, hadd ömöljön (láttam zacskós kakaót folyó vízben melegedni). Dőltek a reklámok a higiéniáról, meg a rányomtatott eltarthatósági időkről, ami olyan frászt épített egyesekbe, hogy a lejárat napján már nem eszik meg az ételt, egyből megy a kukába (így kaptam teljes doboz csokit a volt férjem legkisebb gyerekétől, 1 hete lejárt, teremtőm!! - semmi baja nem volt). Jött az általam egyébként szeretett és nagyra tartott EU, és a fontos kérdések helyett elkezdett az uborka görbületével foglalkozni, így egyesek már nem veszik meg az efféle "selejt" árut.
    Nagyon nagy hibának tartom az ingyen adott ételt, vagy bármit, például a 65-ön felüliek ingyen utazását is (bár én is haszonélvezője vagyok). Mindezek a dolgok eltorzítják a gazdaságot, az "ingyen" áruk szállítását haveri cégek nyerik jó drágán, a piaci ár sokszorosárt, az ingyen cuccokból olyanok is kapnak, akiknek semmi szüksége rá, és nem tanulják meg becsülni. Ezek helyett normális bérek és normális nyugdíjak kellenének. A pénzügyi/gazdasági ismeretek tanítását pedig már az óvodákban el kellene kezdeni. Lehetne boltost játszani, ne adj isten valódi pénzzel, és valós anyagokkal főzni. A gyerekeket pedig nagyon korán be kellene fogni segíteni. Amikor én általánosban magam pakoltam az uzsonnámat, ami hol üres kifli volt, hol vajas, eszembe se jutott volna kidobni. Kb. 10 éve hallottam egy riportot a rádióban, egy hajléktalant kérdeztek, hol mossa a télikabátját. Sehol, eldobom, aztán kérek másikat a máltaiaktól - hangzott a válasz. Bár a segítő szándékot értem és támogatom, de úgy gondolom, a hozzáértőknek ki kellene találni valami jobb formát a szegények életének megkönnyítésére, nem ezt az ingyen étkezés, ingyen tankönyv, rezsicsökkentés nevű ködhintés, 13. havi nyugdíj, stb. Mind olcsó (vagy igencsak drága) politikai húzások, amelyeknek valós haszna nincs, egyedüli nyertesei a politikusok, akik ezzel nyerik a választásokat és a nekik dőlő ingyen pénz lenyúlásának lehetőségét.
    th

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az elmúlt évek legjobb kommentje kitüntetést adományozom neked. Engedelmeddel, kicsit javítok a bejegyzésemen, hivatkozni fogok a kommentedre, hogy mindenki olvassa el - már aki eljut idáig....
      Köszönöm !!!!!!

      Törlés