Tulajdonképpen másvalamit kerestem a verses könyvespolcomon, de hát "véletlenül" épp itt nyílt ki kezemben az egyik könyv. Nekem úgy rémlik, mintha már olvastam volna ezt a verset néhány alkalommal...
Dsida Jenő: ALÁZATOS, KÖNYÖRGŐ ZSOLTÁR
Jóságos Isten, áldott szívű kertész,
ki minden reggel átsétálsz a kerten,
akit csodálunk gyökereket verten, figyelj:
egy dudva zsoltárt énekel!
Jóságos Isten, áldott szívű kertész
Szirmaim nem szép, pompás csillagok;
csak egy tövises, csúf növény vagyok,
lekonyult, béna, bús, haszontalan.
Dudvának hínak.
Mindenek gyűlölnek: megtűz a nap
és kínoz a hideg, mert nincs gyümölcsöm
soha senkinek, s én – mégis élni, élni akarok!
Mert, látod, mégis szép a madárének
és mégis szép a tavasz, illat, fű, rög,
s a kis méhecske énnekem is zümmög
és élni, élni, élni akarok!
Jóságos Isten, áldott szívű kertész!
Nekem nem árthat, aki örömest öl,
Csak Te ne bánts, ne tépj ki gyökerestől:
a kis dudvának legyen irgalom!
A fájón-édes élet napjai legyenek
mind-mind kiürített kelyhek,
s Te légy, akinek zsoltárt énekeljek,
míg lassudan a kerten áthaladsz!
S a kis, szomorú, mihaszna dudvára
– kérlek Istenem: – olykor rátekintsél,
s az több lesz neki minden drága kincsnél.
Ne tépj ki Uram! Élni akarok!
Talán kár is elrontanom ennek szép versnek a hangulatát - de ijesztő hírek dőlnek rám a televízióból....
Istenem, ne csak a "kis dudvának" legyen irgalom ! Béke, béke kellene már végre, nem naponta újabb és újabb háború, öldöklés, szenvedés.
Vagy talán egy nagy nagy vihar kellene, ami lesodorná az emberisé 99 %-át és akkor a maradók talán észhez térnének és másképp kezdenének élni.
Nem tudom, mi felé megyünk....
