2024. szeptember 11., szerda

Üdítő nyári leves


Rég-látott ismerősömmel  beszéltem nemrég  (telefonon),  s megállapodtunk, hogy ha lesz egy kis ideje és ha én is ráérek, ellátogat valamelyikünk a másikhoz. (Mert ugye a nyugdíjasok nagyon elfoglalt emberek, amúgy meg most, ebben a melegben nem megyünk ki a lakásból, ha nem muszáj....) Előtte telefon...
No, ma délelőtt...... – épp semmihez nem volt kedvem - csöng a telefon, kérdi: ráérek-e ? Mondom jókor hívsz –  semmihez sincs erőm, itthon tespedek.... De ha  bírod azt a meleget, hát gyere te!

Jött, meg is beszéltük a régi szép és a mai kevésbé szép eseményeket, de nem erről akarok regélni…
Hanem hozott egy zacskó apró almát, meg cseresznye(=fosóka)szilvát a kis telke melletti rét Isten-adta termését..... mondván csináljak belőle egy kellemes nyári levest. Bevallom a kettőt így együtt még sosem főztem/ettem, de ezúton ajánlom a kipróbálását, bár fogalmam nincs hol lehet ezekhez a "kellékekhez" manapság hozzájutni. 

Az alma kicsit édeskés volt, puha húsú, meghámoztam, felkockáztam, pár percet forraltam csak, majd bele a kimagozott szilvát, egy kevés tejfölös habarással besűrítettem és 2 kanál cukorral édesítettem. Csöpp fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy kávéskanálnyi vaníliás cukrot is tettem bele. Túl nagy lelkifurdalásom  a kalóriaszáma miatt így aztán nem is volt. Lehűtve pompás. 
Ha valahol van a  környéketeken egy félig-meddig vad almafa, meg ilyen vadon  termő szilva, érdemes kipróbálni. Szinte nem kerül semmibe és üdítő ebben a forró nyárban. De talán "rendes" almából-szilvából is el lehet készíteni..... 


2024. szeptember 9., hétfő

Ilyent még nem láttam...

Vulkánokkal nemigen foglalkoztam eddig, persze megnézek én minden természettel kapcsolatos filmet, ami épp elém kerül - de most ezt még közre is adom, hátha mást is érdekel...

A cikk egy vulkánról szól és nem is annyira a szöveg, mint a (külön is kimásolt) videó az érdekes. Én ilyen tejfölként folyó lávakitörést még nem láttam... 

Tele van a világ csodákkal...

https://index.hu/tudomany/2024/09/04/ol-doinyo-lengai-vulkan-tuzhanyo-tanzania-lava-krater


2024. szeptember 8., vasárnap

"...okkal jöttünk le ide..."

Kedves és hűséges olvasómtól "Eisvogel"-től kaptam egy verset, amit nem tudott/lehetett a kommenthez bemásolni. De olyan  szép vers, hogy azon kívül, hogy itt is megköszönöm, bemásolom ide, hadd olvashassa aki benéz hozzám....

Aranyosi Ervin: Hiszem…

Hiszem, hogy dolgom van e Földön,
s ha napomat írással töltöm,
segítem mások életét,
ne legyen az sivár, setét!

Egy szebb világot kell mutatnom,
emberek hitét visszaadnom,
hogy élni jó, hogy érdemes,
van annyi szép, mi érdekes.

Hiszem, hogy mind tanulni jöttünk,
az idő nem csak száll fölöttünk,
a létben nyomokat hagytunk,
mind teremtő lények vagyunk!

Ha létezik a jót teremtő,
ha a tudás kis fa, mely felnő,
s a többiek hasznára él,
az fontosabb tán mindennél!

Ezért nem kell árnyékban élnünk,
s a holnapunktól egyre félnünk,
mert okkal jöttünk le ide,
és szikra van mindenkiben!

Szikra, mely gyújt izzó lángot,
s ha léted célját megtalálod,
akkor aszerint végezd dolgod,
s csakis akkor lehetsz te boldog!

Keress, kutass és vágyad éld meg,
lásd világodat végre szépnek,
s tedd azzá mások életét,
szolgáljon jó célt ez a lét!




Mese+könyv

Egy levél-váltás és tegnapi vers-keresős délelőttöm során jutottak eszembe ősrégi mesekönyveim - hiszen általuk, vagyis rajtuk keresztül ismertem meg egyrészt a betűket, másrészt jöttem rá a szó igézetére, a mese varázsára.Kibányásztam a két legrégebbi foszlányos könyvemet, szerintem ezek nem is az én (mi) mesekönyveink voltak, hanem talán Édesanyámé... Annyira "szét vannak olvasva " hogy tényleg lapokra esnek. És élvezettel fedeztem fel gyerekkori csínyünk nyomait, bár a könyv "szent" volt nálunk, de valahogy egy idő után, vagy egyszer csak mégis szabad lett kifesteni a képeket. Merthogy NEM színes képek voltak akkoriban a mesekönyvben, a mi kis fantáziánk viszont csodálatosan színes volt...

Ha valamiért hálás leszek nagyon "az elszámoláskor" - akkor a kisgyerek koromért...A kertes családi házban-felnövésért, a rengeteg meséért - mert ezek igenis meghatározták az életemet. És most, amikor vénen, már egymagam ülök csendes szobámban - mégse vagyok "egyedül"...Tele van a fejem emlékekkel, képekkel, mert az a tíz év, az azért mégiscsak gyönyörű volt és végül-is hálásnak kell lennem, hogy legalább ennyi jutott - hiszen hány embernek nem jut ennyi sem...(Na jó, nem panaszkodom a tíz utáni hetven miatt se...)

Lefényképeztem ezt a két régi, most előszedett mesekönyvet, vagyis azt, ami még megvan belőle...És varázsütésre eszembe jutott megint és megint és megint a Nagymamám...Valójában ő nevelt bennünket (anyám-apám dolgozott)  és az ő mesélésére emlékszem...Na, ennyi elég is.....majd magamban folytatom az emlékezést...

Lehet, (biztos)hogy senkinek nem mondanak ezek a képek semmit - szóval, magam örömére tettem ezeket most ide...





Ugye, ugye, megmondták a gombok: szép életem volt, nincs miért sírnom.... (Aki még nem ismerné fel, Mosonyi Alíz-Háy Ágnes : Szekrénymesék-ből "idéztem"...már megint...)


2024. szeptember 7., szombat

Szamártövis



Szabó Lőrinc: Szamártövis

Lilabóbitás útszéli gyom,
árokpart árva éke,
talpig fegyverbe öltözöl,
pedig lelked csupa béke.
Neved gúnyolva mondja: szamár!
s gyűlölve mondja: tövis!
Pedig te csak élni akarsz, ha hazád
mostoha is.

Porban s napban sorvadva virulsz
torzonborz vértezetedben:
sok kín szerezte neked e jó
páncélt a sebek ellen!
Ne bánts! - jajdul fel a kéz, amely
megbántott - Jaj ne bánts!
(Ő bánt, és bűnös, ugye, te vagy,
szegény bogáncs?)

Nekem szép vagy, dacos virág,
sivatag utak éke:
hol az élet mást megöl, te megállsz,
talpig fegyverben a béke:
s mintha tudnál valamit,
barátságtalan, bús virág,
amit nem tudnak, csak sasok
és katonák.

Mozdulatlan katona vagy:
befelé őr, őre magadnak!
Őrt állsz és szárnyas gyermekeid
a messze jövőbe szaladnak:
és állsz még, állsz még akkor is,
mikor az ősz maró
esőiben megrothad a rét
és jön a hó.

Mint múzeumban holt lovagot
páncélja idéz kevélyen,
szuronyos csontvázad úgy zörög
december jég szelében:
de mint holt őr, helyeden maradsz
egészen az új tavaszig,
melynek, a nyár halálakor,
üzentél valamit.

A fészkesvirágzatúak - Asteraceae - családjába tartozó máriatövist szilimarin-tartalma miatt a természetgyógyászat régóta alkalmazza májvédő, méregtelenítő kúrák elmaradhatatlan elemeként.

A máriatövis - Silybum marianum - 70-150 cm magasra megnövő egyenes szárú növény. Virágai kerekek, lilás pirosak, a virágzási idő júniustól szeptemberig tart. A növény levelei hosszúkásak, szélüket sárga csík övezi.

Gyógyászati célokra a növény érett termését, illetve az abból készült kivonatot használják. A máriatövis termés legfontosabb hatóanyaga a szilimarin - mely alapvetően három flavonoid keveréke -, ezen kívül tartalmaz még keserű-anyagokat, illóolajat és E-vitamint. A szilimarin védelmet nyúlt számos májkárosító behatás ellen: erősíti a sejtmembránt, hogy a méreganyagok ne juthassanak be a sejtbe, valamint aktiválja a májsejtek regenerációs képességét. Kutatások szerint a koleszterin-anyagcserét is stimulálja.

https://femina.hu/egeszseg/mariatovis_tea/


FB.ről hozott igaz sorok...



Az öregedés nem mindig 60-70 évesen kezdődik... Van, akinél 45 vagy akár 35 évesen.... Paradox, ugye ? Nézz körül magad körül, és annyi nőt fogsz látni, akik évek múlva is fiatalok, de korán öregednek. És más idősebb nők, de játékos szemükben bővelkedő fiatalsággal.
Tudd, hogy a hajadban lévő ezüst nem határozza meg az öregkort. És a megnövekedett ráncok száma sem. Az öregség akkor jön el, amikor a lelked azt mondja: "Fáradt vagyok. "
Akkor öregszel meg, amikor már nem tartod magad méltónak a szeretetre. Amikor nem tartod magad elég szépnek ahhoz, hogy megcsodáljanak az utcán, amikor nincs kedved még egyszer tükörbe nézni, amikor egy bókra így válaszolsz: "Nem, én nem. Túlzol. "
Öregkorod akkor kezdődik, amikor belefáradtál az érdekes dolgokba, amikor nem érdekel, hogy valami újat ismerj, láss, hallj. Amikor a fiatalok figyelemelterelései irritálnak, fejfájást okoz egy trolibuszos gyermek sírása, amikor inkább a magányt választod a kommunikáció helyett. Amikor elkezdenek megjelenni talán csak az első ráncok, az első ráncok, de a szíved hosszú ideig hervadt, szerelem nélkül. Amikor túl gyakran mondod, hogy "nem akarom", és túl ritkán tervezel és álmokat rajzolsz.
Akkor öregszel, amikor sok csalódás, kudarc, fájdalom és... minden alkalommal, amikor úgy érzed, hogy egyre nehezebb a mélyről felállni . Amikor menedéket találsz a házadban, és nincs kedved kimozdulni. Amikor egyre gyakrabban és ritkábban találsz okot az örömre és a hálára.
Az alsó korhatár nem létezik. Egyeseknek az öregség 80 évesen, mások 40 évesen kezdődik.



2024. szeptember 5., csütörtök

36 éve

Nem a sok negatív hír olvasásával kellett volna kezdeni a napot.....de valahogy nem tudok megjavulni - megnézem a híreket és a szemem valahogy mindig ezeket a témákat veszi észre először...
Pedig....
...pedig aztán valamikor dél felé egyszer csak valamelyik agysejtem elmozdult, kattant egyet a fejem és hipp-hopp ...máris eszembe jutott, hogy milyen nap is van ma ???!!!
Nem. Nem kezdek el most mesélni ikszedszer, Szlovéniáról 62 bejegyzésem van, és ennek zöme a Triglavval, a hegyekkel, az Alpok szépségeivel kapcsolatos....
De mivel ez a nap nagy nap az én egyszerű kis életemben, muszáj volt itt most megint és megint és megint leírni: tényleg a Triglav volt az életem csúcsa.
Kár hogy a 36 éves öröm mellé egy szomorú gondolat társul: mert úgy érzem, azóta én csak "lefelé" megyek....


Most azonban találtam ezt a weboldalat, és nagyon örültem, mert annak, aki menni szeretne, okos tanácsokat ad:
https://www.visitljubljana.com/en/visitors/in-focus/stories/climbing-mt-triglav-the-symbol-of-slovenia/
Hát menjetek !!!!...vagy menjen, aki még menni tud...ha nem a Triglavra, akkor csak úgy...előre....

Magyarország 2024 nyár (és valószínű a jövőnk....)

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/jovo/eheznek-a-madaraink-az-aszaly-miatt-a-golyak-mar-csak-a-szemettelepeken-talalhatnak-taplalekot/ 




Nem nagyon tudok mit hozzáírni....




Rab Zsuzsa: A magányos

Azt kell mondjam, az időskori szenilitásnak vannak jó oldalai is. Ugyanis a neten kóborolva eszembe jutott, egy vers(részlet), gondoltam, megkeresem és mivel amúgy is oly régen tettem már ide be verset, hát legyen egy ilyen bejegyzés is. 
Nem is emlékeztem pontosan, hogy a nyomtalanul múló perceket ki, mikor, hol verselte meg... Hát így nem lehet ennyi könyv között keresgélni. Reménytelen. Ja, a neten se találtam az emlékezetemben lévőhöz passzoló  verssort...és persze könnyen lehet, hogy már nem is pontosan emlékszem...Itt az egyik, a  "szép-verses" könyvsor, innen kellett volna kikeresnem:



Vagy innen, ahol a "többi" verseskötet található: 


Na nem, ez teljesen reménytelen...Persze megnéztem a gépben is, de valószínű már az idézetre sem emlékszem jól. Mindegy....
Viszont találtam ezt, az alábbi verset a  "bejelöltek" között. (A "bejelöltek" a felső képen kicsit láthatók, ugyanis ahol kedves vers volt a könyvben, oda  jelző-cédulát tettem - s az úgy is maradt évtizedek óta...Igaz, valahogy nem illik a vers a mai 39 fokos meleghez - de különösebben nem érdekel...Ezt találtam, ez került ide (és ezáltal fel a netre, mert eddig ott sem szerepelt...) 


Rab Zsuzsa: A magányos

A magányosnál nincs esendőbb.
Mindig le kell tennie valahol
magánya batyuját.
És amikor újra fölveszi,
kétszerte súlyosabb:
cipeli benne szégyenét is.
Azért csak elmegy - barátaihoz.

Már átestek az első hogyvagyon.
Bedönti hidegét az ólmelegbe.
Leül. Mint egy sötét csomó.
Felhorzsolja idegensége
a sima levegőt.
Most....kiszakad belőle végre,
hogy ő.....hogy így......De felnéz -
és rámered:
egysége biztos ráncai mögül,
iszonyú messziről,
a férfi-, nő-, és gyerekarcú
háromfejű szobor.
Háromfejű közöny.

A gyerek csupa szemrehányás. 
Játsszunk ! Igazá-án !
-Majd. Azután.
"Mikor megy el?" A csöndben
a háromhangú kérdés
duzzad, érik, mindjárt lecsöppen.
Itatja máris a szivacs,
a jólneveltség:
- Azért ....ne siess még!

....siess....ne siess...
Már benne repes.
Tuszkolná ki a fészek.
Meglátja a sarokban batyuját. 
Mért hozta ide ?
Nem érti az egészet.
Siet hegyi szélben.
Süti az arcát.
Mint a szégyen.

Ropog a hó
elárvult léptei alatt:
Maradj magad ! Maradj magad !

Facér kutyák kísérik el hazáig.
Marasztalják a kapuban.
Sokáig
Közöttük álldogál.
Aztán egy almát tör ketté nekik.
Ha  már mást nem talál.


2024. szeptember 4., szerda

Napvihar

Félelmetes...vagy nem is tudom, milyen jelzőt írjak...Az ilyen képektől eláll a lélegzetem... "Chuck" FB oldalán most találtam, van ott még néhány hasonló, majdnem azt mondom, hihetetlen fotó....(Nagyon remélem, hogy ez nem valami "fake".) 


Hello Everyone, I captured a giant storm on the sun today. I added the Earth for comparison. This giant plasma loop disappeared 16 minutes after I captured this photo. I used my Explore Scientific AR102 telescope a Daystar Quark to capture this.
Üdv mindenkinek, ma egy hatalmas vihart örökítettem meg a Napon. Összehasonlításként hozzáadtam a Földet. Ez a hatalmas plazmahurok 16 perccel azután tűnt el, hogy ezt a képet megörökítettem. Az Explore Scientific AR102 teleszkópommal, egy Daystar Quarkkal rögzítettem ezt.



https://hu.wikipedia.org/wiki/Napkit%C3%B6r%C3%A9s

Érdemes a "Földi hatások"c. fejezetrészt elolvasni.