2009. április 27., hétfő

Hétfő2


„..Kit anya szült, mind csalódik végül…” /József Attila: Kései sirató/ Rosszkedvem elűzendő beültem tegnap reggel a Trabiba, és nekivágtam a világnak. Néha rámjön ez a mehetnék, közben jól kiszellőztetem beposhadt agyam és lenyugtatom a szívem. Magyarlukafára indultam, ahol állítólag képzőművészeti kiállítás és vásár vár engem és a sok sok érdeklődőt. Most írhatom röviden: Odautaztam és semmi se volt ott, és írhatnám részletesebben, de valahogy ehhez most nincs kedvem…


Amiért megérte az utazás: a táj, a Zselic „lába” csodálatos ! Mondhatnám vad, romantikus, elhagyatott, csendes, békés, már már tényleg a világ végén éreztem magam. Mindenütt nyílik a repce, mézédes illata bebújt az autó nyitott ablakán, egészen elbódított. Talán a mennyországban van ilyen nyugalom, mint ezen a tájon. Gyönyörű volt. Láttam gólyát, fecskéket, nyuszit, ölyveket, őzikét, teheneket. Embert alig. Csináltam rengeteg fotót. Délben itthon voltam. Nem is tudom, mit mondjak elveszett fél nap volt-e ez ? Vagy mégis volt valami „nyeresége”?


 























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése