Rigó II.

Ritkaság, hogy a Sors másodszor is megkínálja az embert valami olyan lehetőséggel, amit elsőre /talán/ elrontott. Tegnap este mit hozott a vérengző macskám ? Na mit ? A múlt heti kisrigó testvérét. Ez élénkebb volt, rikoltozott rendesen – szerencséjére, mert amint a macska megérkezett vele, azonnal el tudtam venni tőle, szinte tolla se hullt. Küzdött rendesen, hogy kiszabaduljon a kezemből. Sokkal nagyobb, erősebb volt mint a tesója. Már kis farktollai is voltak, és a csőre széléről is nagyjából eltűnt az a gyerekcsőr-bőr – aminek nem tudom a rendes nevét. 
  Na de mit tegyek vele??? Menhelyre NEM kerül, azt biztos...Elég nagy, talán megkísérelhetem elengedni. Este már semmiképp nem akartam az akcióba belekezdeni. Szerencsére volt egy olyan ládikám, ami laza szövésű faháncsból készült – ergo jól szellőzött, teteje is volt, hát egy rongyocskán ebben töltötte az éjszakát a kis rigó. Szerintem az esti tv műsor tetszett neki, mert egész idő alatt egyet se szólt. Az órát felhúztam 4-re, hogy jó korán kezdhessem a mentő-akciót.  
Felkeltem, a macskákat bezártam a kis szobába, és elvittem a létrát a szomszéd kerítéséhez, hogy szemrevételezem a terepet. Jól tippeltem én, biztos, hogy ott kapta el. A hatalmas fenyőn lehetett tán valahol a fészek, s alatta egy jó kis bokros-bozótos van, talán ott lapult a kicsi, a vérengző meg ott fedezte fel. Hát kicsit imádkoztam, hogy az akcióm sikerüljön, majd visszamentem a rigógyerekért. Nagyon akart szabadulni ! Szerencsémre ügyesen fogtam, de a kínzást nem akartam még egy fotózással is hosszabbítani, így hát róla nincs kép /csak a szívemben/. 

Amit itt láttok, azt a Google keresőből vettem. Aztán meglendítettem. Olyan ügyesen sikerült a dobás, hogy a nagy fenyő ágai között landolt – és legalábbis az első pár pillanatban nem esett le. Igenám, de abban a másodpercben, ahogy a kisrigó csivogva a fenyőn landolt, az ott lapuló, reménykedve várakozó két szülő eszeveszett kiáltásokkal felrepült. Én még ilyen izgatott ide-oda repkedést nem láttam ! Komolyan mondom, mintha egy kő esett volna le a kis szívükről, csak ide-oda repdesve csivogtak. Aztán lassan elcsendesedett a színtér.  
Remélem ez esetben helyesen cselekedtem. És azt is remélem /bár megkérdezni nem merem, hogy a kisrigóm testvére is jó egészségben megvan, s várja, hogy végre kinőjenek a repülő tollai, s akkor aztán irány a nagyvilág !