Húsvét második napja

Az emmauszi (vagy emmausi) tanítványok Jézus két tanítványa az Újtestamentumban, akik Jeruzsálemből hazafelé menet Emmauszba, találkoznak Jézussal és így tanúi lesznek feltámadásának. A tanítványok kezdetben nem ismerték fel a hozzájuk csatlakozó vándort, aki szomorúságuk okáról kérdezte őket. Amikor megérkeztek a faluba, már esteledett, ezért marasztalták, hogy töltse ott az éjszakát. "Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. 
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. "Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor" – írja Lukács.  
A bibliai Emmausznak sokan a mai kis arab falut, Qubeibehet tartják, amelynek Szent Üdvözítő plébániáján megemlékezéseket szoktak tartani a történetben szereplő kenyértörésről, amelyet a keresztények a történelem első eukarisztikus csodájának tartanak. /wikipedia/ Caravaggio: Emmaus  
Az Emmausz-járás régi húsvét népszokás. Főképp Baranya, Tolna és Veszprém megye jelentős német közösségekkel bíró falvaiban élt, a valamikori német bevándorlók őshazájukból hozott hagyományainak maradékaként.  
A bibliai történet szolgáltatja az alapját Bólyban a németek Emmaus-járásának is, amikor a falu lakossága kivonul a pincefaluba (német nevén Kellerdorfba), hogy ott a pincéket végigjárva köszöntsék egymást. A bibliai történet metaforájaként, a környék borosgazdái ekkor hozzák elő új boraikat – híres a térség juhfarkja, királyleánykája és olaszrizlingje – és kóstoltatják meg az arra járókkal. Az ünnepség a hagyomány szerint szentmisével kezdődik, majd egész napos folklór programokkal és kézműves vásárral várják a látogatókat. /wikipedia/  

Emmaus felé 

Árkosy Lajosnénak

A harangok oly kábítóan zúgtak,
A nép oly kábítóan feketéllett.
Baldachin alatt a Szentség haladt...
Jeruzsálem! - gondoltam azalatt -
S gondoltam: inkább Emmausba térek.
Emmausra most száll az alkonyat,
S a távol hegyek olyan csoda-kékek.
Indultam a városból kifele.
S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:
Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.
S hogy álmosabb lett a harang szava,
Mintha víz alól borongana fel,
Vagy véghetetlen ködből hangzana:
Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.
Emmaus felé üdébb lett a táj.
Kis virágokat láttam állani.
Kis ibolyákat vándor-utam szélén:
Gondoltam: ím, az Ő virágai!
Álmában gügyögött egy-egy madár,
Hogy az erdőre értem, hallgatag;
Gondoltam: ím, az Ő madarai,
Hogy szerette az égi madarat!
Delej futott a barna fákon által,
Égremeresztett csontos ujjaik
Mintha megteltek volna már virággal. -
Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.
Borongott messziről a mély harang,
S a mély avarban lassan elalélt,
De én úgy álltam ott künn boldogan,
Mint aki látta Őt - és célhoz ért.
Kolozsvár, Hója-erdő, 1921 nagyszombat estéjén

Emmausi versek itt: http://www.baptista.hu/szatmarnemeti/irasok/Versek_Emmausi_tanitvanyok.doc.