"Az útszél: csupa pitypang..."

Mivel ezt a verset találtam mára, mellé teszem a múlt héten Hirden készített „Pitypangos rét” fotómat. Gondolom érthető, hogy nem tudtam ellenállni, s bár még van tavalyi, de idén is készítettem pitypangmézet… Ennyiből ..??..

   

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio  

Az útszél: csupa pitypang,

A bokrok: csupa füttyhang.

 

Rigó fuvoláz: rája tíz

Zugból is felcsivog a csíz.

 

Hallgatja még a rest éj

Félálmában a kastély,

 

Emelve tornyát álmatag,

Mint nyújtózó kart, bár a nap

 

Elönti friss arannyal.

A parkban- rőt aranyhal -

 

Kövér úr sétál lebegő

Hassal az édes levegő

 

Árjában, sportruhája

Most szelídség csuhája,

 

Mert még nem kezdi üzletét

És tőzsdetippektől setét

 

Agyában a mohóság

Helyett valami jóság

 

Zsendül, mint egy kis korai

Tavaszi virág szirmai,

 

Melyek, sajnos, lehullanak,

Ha majd e drága úrnak

 

Súlya alatt új és remek

Autója bőgve megremeg...

 

Ó, április út-szél,

Tréfás arcomba fútt szél,

 

Rügyecskék, zöldacél-rugók,

Ó, fuvolás aranyrigók,

 

Ó, csermelyhangú csízek,

Illatos, édes ízek,

 

De jó most elfeledni, hogy

Az élet rút és vad dolog,

 

Hogy itt, amennyi arc van,

Megannyi csúnya harc van,

 

S hogy botrány lenne, ajajaj,

Micsoda cifra, szörnyű baj,

 

Ha most, annak jeléül,

Hogy tavasszal megbékül

 

Szegénység, bánat, szenvedés,

Belépnék e szép kertbe és

 

- Áprilisi merénylő -

A hájas úrnak fénylő

 

Búbjára rábökném szelíd

Öklöm vidám barackjait...