"Az öröm illan"

Először: Köszönet @x-nek a heti tippekért. Másodszor: Ne múljon el egy verses blogban a mai nap anélkül, hogy ne emlékeznék meg Tóth Árpádról, egyik kedvenc költőmről:


   

* 1886. április 14-én született Aradon. Édesapja Tóth András kőfaragó mester volt, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ács-segéd leánya.  
* 1889-ben a család Debrecenbe költözött. Gyermekkorát itt töltötte. Nem fejezte be tanulmányait, újságíró lett. Betegeskedő és visszahúzódó volt egész életében.  
* 1905-1909 között a budapesti egyetemen magyar–francia szakos bölcsész.  
* 1908-tól a Nyugat munkatársa, mely közölte a verseit. Súlyos anyagi gondokkal küszködött, melynek eredményeként 1909-ben abbahagyta tanulmányait. Visszaköltözött Debrecenbe, s októbertől a Debreceni Független Újság színkritikusa lett.  
* 1911-ben a Debreceni Nagy Újság munkatársa.
* 1913-ban ismét anyagi nehézségei voltak, Budapestre ment, ahol házitanítói állást vállalt.  
* 1915-1916-ban többször felkereste a tátrai hegyvidéket, tüdőbaját gyógyítani.  
* 1917-től Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője. Feleségül vette Lichtmann Annát.  
* 1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává választották.  
* 1920-ban született lánya, Eszter († 2001).  
* 1921-ben az Est munkatársa lett.  
* 1928. november 7-én, mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten. Korai halálát tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet. /wikipedia/

Vagyok bajba, melyik kedvencemet tegyem most ide ????

Tóth Árpád: Az öröm illan 

Az Öröm illan, ints neki,  

Még visszavillan szép szeme,  

Lágy hangja halkuló zene,  

S lebbennek szőke tincsei. 

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,  

Már oly kusza a tünde rajz.  

Mint visszafénylő, kedves arc  

Szétrezgő képe vad vizen.  

Mint lázálomkép, lenge árny,  

Cikázó galambsziluett  

Lánggal égő város felett:  

Füst közt vonagló gyenge szárny. 

Egy holt csillagról árva fény, 

Mely milljom éve untalan  

Száll ájultan és hontalan  

A végtelen tér jég ürén.  

Édeni pajtás, égi kéz,  

Feldobná szívünk a poros,  

Vak légbe, mint vidám, piros  

Labdát, de jaj, a szív nehéz.  

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,  

Egy szóra még, egy percre még! 

Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,  

S az élet méze nem üröm?  

Az Öröm illan, ints neki,  

Még visszabúsul szép szeme, 

Lágy hangja elfúló zene, 

S ezüstfehérek tincsei...