Pompás kis délután

Tegnap ebéd után a barátnőmmel elmentünk medvehagymázni. Mondhatnám, „szokás szerint” idén is a sóshegyi kilátóhoz mentünk – eszméletlen, hogy mennyi van arrafelé /is/. Az idő mesés volt, úgy sütött a nap, 
hogy mire hazaértem, éreztem: kicsit megpirult az arcom.
 

 Az erdő alja telis-tele van odvas keltikével, én ugyan eddig többnyire a lilás-kékes változattal találkoztam régebben, de itt és most nagyon sok fehér példány is nyílott. . .
 

 



Mivel ilyen terített erdőalját se láttam eddig, arra is csak most jöttem rá /többszöri földre-hasalás után/, hogy azt a különös, édes-mézes illatot, ami szinte betöltötte az erdőt, ez a millió kicsike virág produkálja.

Sárga csillagú tyúktaréj, ibolya, salátaboglárka, elnyílt hóvirág és hunyor, néhány tő szellőrózsa, egyetlen szál tavaszi hérics – hirtelen ezek jutnak eszembe, amiket láttunk. A madarak tényleg ész nélkül dalolnak, az erdő lakói közül azonban mindössze egy mátyásmadár került a közelünkbe. 
 

  Tervünk szerint a munka végeztével felmentünk a TV toronyhoz. Útunkat sárgálló sombokrok kísérték.

Tavaly nyáron @délim-mel ott forró-csokiztunk – s ez igen kellemes élményként élt emlékezetemben. Na, oda aztán hiába mentünk. A csokizó bezárva. /Tönkrement./ A földszinti vacak kis étterem ugyan hirdeti, hogy forró ital nála is kapható – de a választék csak kávé és sima kakaó volt. Hát nagy csalódás volt számomra. Most kénytelen leszek egyszer már itthon kikísérletezni magamnak, hogy is készülhetett az a tavalyi finomság. Hazafelé a Bárány úton jöttünk le, megálltam annál a /még ma is álló vas/ villanyoszlopnál, ahonnan 50 évvel ezelőtti teleken a ródlipályánk indult. Kicsit ránéztem és lefotóztam az átalakított régi házunkat. / 43 év után először tettem ezt meg!!/ Végül is ide nem ezt a képet fogom betenni, hanem egy olyan fotót, amin látszik, hogy a völgyet, ahol születtem és éltem 21 évig, miért hívták Frühweiß-nek /=Korán fehér. Gyengébbek kedvéért a völgyben nyíló sok mandulafa miatt…/ 
 

Felirat hozzáadása

  No, mindent egybevetve nagyszerű délutánunk volt. Elspájzoltam a medvehagyma leveleket is. És akkor ezzel megkezdődött a készülés a következő télre….