Pipacsok

A kép és a szöveg között, mondhatnám, semmi kapcsolat sincs, ha csak nem lenne a képnek és az alább idézett szövegnek is ugyanaz a témája: a pipacs.

A pipacs kedvenc virágom, nemrég egy blogban láttam egy szépséges pipacsmezőt, s mit ád az ég, szombaton, lakodalomba menet, a város határában én is találtam egyet. Ott készült ez a fotó:

Többször gondoltam már arra, ki kellene már nyomozni,  miért is viselnek – különösen az angolok – olyan nagy előszeretettel, mindenféle pipacsformájú művirágot/kitűzőt, de valahogy sose volt a téma elég fontos, és így elmaradt…. Hát most rákerestem.  Ha van köztetek, aki nem tudja, s érdekli a megfejtés, itt elolvashatja:

http://mult-kor.hu/20061110_pipaccsal_unneplik_a_haborus_aldozatok_emleknapjat?print=1

A szöveg-beli vers magyar fordítása:

Flanders Mezején

Flanders mezején pipacsok nőnek

Keresztjei közt egy temetőnek

Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen

Még bátran szól a pacsirta ének

Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még

Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente

Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,

Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;

Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;

Vigyétek Ti azt magasra tartva.

De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak

Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak

Flanders mezején.

(fordította: Nika Géza)