Rossz szomszédság török átok

„Rossz szomszédság török átok”– mondjuk ma is Arany János nyomán, ha kellemetlen szomszédjainkra panaszkodunk. Aki ellenséges viszonyban van a szomszédjával, azt „megverte a törökök átka”, vagy „fejére telt a török átka”.

Akkor bizton, békében élhetünk a szomszédjainkkal, ha korlátozzuk velük az érintkezést. Ezt fejezi ki az a közmondás, hogy „a jó sövény a legjobb szomszéd”. Az is helyesen jár el, aki a „maga sövényéhez köti a lovát”, mert hiszen az ilyen ember nem avatkozik a más dolgába.

Kizárólag a saját dolgaival törődik az is, aki megfogadja a tanácsot, hogy „mindenki a maga portája előtt seperjen”.

Nos, ennyit találtam a „rossz szomszéd” kereső-szóra….itt: https://www.gyakorikerdesek.hu

 

https://logout.hu/bejegyzes/joysefke/vasorru_baba.html

30 évig posványos, langyos, csendes nyugalomban éltem itt, ahol.

Tavaly a szemben lévő házban mind a három, régóta üresen álló lakást eladták, új szomszédok jöttek.

Magányos középkorú férfi – semmi baj vele. Jön, megy, megbeszéltük, ki hol parkoljon.

Fiatal pár – semmi baj velük. Jönnek, mennek, megbeszéltük ki hol parkoljon.

(Csak úgy mellesleg jegyzem meg, ez a téma, a mi kis, igencsak szűk utcánkban KARDINÁLIS kérdés. Ha nem tudsz kiállni, vagy elindulni, mert a másik idióta ezt lehetetlenné tesz, máris kész a perpatvar.)

És igen, sajnos jöttek új tulajdonosok a harmadik lakásba is. Egy idős házaspár és egy kiskutya. A házaspár egyik tagja viszonylag hamar meghalt. Maradt az öregasszony meg a kutya. Meg a hír. Tiszta véletlen (?) hogy egy volt kolléganőm panelházából költözött ki ez a harmadik páros. – Aholis eltávozásuk után hálaadó imákat mondtak a lakók. Mert ez az asszony volt a „minden-lében-kanál” tipikus megtestesítője.

Ismeritek azt a fajta embert, aki mindenkinek, mindig segíteni akar, akinek állandóan van valamilyen kérése, kérdése, aki megállás nélkül nyomakszik, folyamatosan (más dolga nem lévén, hiszen még az ebédet is hozatja) állandóan kíváncsi szemmel lesi minden mozdulatodat ?

Na, hát ez a szomszédasszony ilyen.

10 esetből, amikor kinyitom a kaput és kiállok az autóval (nagy vaskapunk, nem tudom nesztelenül kinyitni) – öt esetben biztos kijön ő is. Csak „körülnézni” – esetleg kérdezni is, vagy mondani is valami fontosat. Minden kutyás szomszédra - idejövetele után 1-2 nappal - „ráragadt” . Kileste, ki mikor viszi a kutyáját sétálni, fogta ő is a sajátját és már ment is. És beszélt. És kérdezett. Megállás nélkül. Mindent tud, mindenkiről. Mindenről van véleménye és ha nem kérdezed, akkor is elmondja.

A kutyások már  megváltoztatták sétálási szokásaikat.

30 év után most azon gondolkodom, talán mégis el kellene innen költöznöm.