Megpróbálom
kicsit "felturbózni" magam, mert teljesen eltespedtem már ebben a
folytonos itthon-ülésben. Ezért aztán a héten kétszer is voltam sétálni, a
másodikra (ma) sajnos nem vittem fényképezőt, de talán majd még egyszer bejárom
a terepet és akkor fotózok is.
Az alábbi
képek a kedves gyükési rétem "felső (Ny-i) oldalán" még hétfőn
készültek. Nagyon meg kellett erősítenem a lelkemet/szívemet, mert bár az alsó
rét is kedves, de a házam itt, a felső réten volt és leírni nem tudnám, mennyi
minden szépséget, boldogságot éltem meg itt a kutyákkal. Az életemnek tényleg
nagyon fontos részévé vált ez az amúgy nem túl látványos, elhanyagolt rét.... Úgy
emlékszem, nem is írtam még meg a történetét. Akkor röviden:
Amikor a
lámpásvölgyi külfejtésbe belekezdtek, próbálkoztak a megkezdett bányagödörtől
D-re is, de itt aztán már végképp nem volt szén. S bár házakat bontottak le,
gyümölcsöskerteket, szőlőket irtottak ki, valójában ez a terület egy teljesen
magára-hagyott, elvadult rét lett. Nekem szerencsémre! Sokszor gondoltam arra,
hogy ha egy ilyen terület mondjuk Németországban, vagy Ausztriában lenne,
milyen csodás város-peremi kis parkot lehetne ide varázsolni. Igaz, ha az lett volna, akkor én nem élhetem volna
meg azt a sok önfeledt, boldog órát, amit itt, ezen az elvadult területen,
majd két évtizedig a kutyasétáltatós éveimben kaptam a Jóistentől.
Tehát először a térkép, ahol a fotók készültek:
A piros körös a múlt heti út, a kék körös a hétfői. (Kattints rá, nagyobb méretben jobb a kép.) Ezen a térképen jól látszik a külfejtés még meglévő "táj-sebe". A bánya ill. a városszéli házak (Borbála, Rigóder) közti terület művelése is tervbe volt véve. Ez maradt el - szerencsémre. Ez volt a mi birodalmunk.
A pici kék csillag jelöli az én kertem hajdani helyét....
A rét, illetve a feltárni kívánt rész a képen nem látszik, a kép jobb oldalán "folytatódna". A fotó a Dömör-kapui Flóra pihenőtől készült. (Háttérben a hajdani Széchenyi, István I és II aknák, ill. a Hármas hegy és a Zengő látszik.)
És akkor jöjjenek a nosztalgiás (valószínű rajtam kívül másnak nem sokat mondó) és a "szokásos" virág-képek:
Hihetetlen ugye, hogy itt művelt kert volt 11 éve? A képen látható fenyőt én ültettem, alatta egy gazember által félig agyonvert kutya nyugszik, akit én vittem el orvoshoz, kértem, hogy altassák el és temettem el, majd ültettem egy pici fenyőt a sírjára. Kb. 25 éve... Mögötte az ősöreg tölgy.
 |
| A hármas útelágazóból a középső vezet a kerthez |
 |
| A nagy tölgynél volt a kert bejárata |
 |
| Az orgonát is én ültettem. A mogyoróról is szüreteltem.... |
 |
| A bal oldalon látszik egy nagy kő. Mennyit kínlódtam, míg ide vonszoltam! Ez volt a legfölső lépcső a kerthez |
 |
| Egy ősöreg tölgy, nem is tudom, miért nem szerepel sehol, mint "védett" fa. Biztos több, mint 100 éves. |
Ebbe a mai bejegyzésembe nem teszek "szemét-fotókat". Nem akarom elrondítani vele a szép emlékeimet, pedig sajnos (változatlanul most is és itt is) rengeteg szemét van...
Az utakról ösvényekről sem mutatok képet, pedig sokat csináltam. Talán egyet mégis...
 |
| A "kígyós ösvény" |
Igen, nem elírás, ez az az ösvény, ahol egy ugró siklóval találkoztam. Nem hiszem, hogy életemben valaha is volt, amitől jobban megijedtem, mint tőle - amikor andalgó sétám közben egyszer csak a szó szoros értelmében felugrott előttem egy kígyó... "Feledhetetlen" élmény.
Néha, komolyan mondom, arra gondolok, ezeket a dolgokat csak álmodtam - olyan hihetetlenek és csodásak és olyan mérhetetlenül hálás vagyok a Sorsnak érte, hogy ezek mégis valóságos történések voltak.
Igazán nem panaszkodhatom. (Mondogatom is mostanában magamnak épp eleget....)
És akkor búcsúzóul jöjjön még pár kis virág:
 |
| Kutyatejjel "terítve" a rét |
 |
| Kerekrepkény özön |
 |
| Árvacsalán és csillagvirág |
 |
| Útszéli zsázsa |
 |
| Pitypang árvacsalánnal |
 |
| Pitypang méhecskével |
 |
| Vérehulló fecskefű |
 |
| Az elátkozott japán keserűfű |
 |
| Valami berkenye-féle (de ebben nem vagyok biztos) |
 |
| Nekik jó - ketten vannak.... |
És akkor itt a mese vége. Remélem mindenki talált magának olyan kis virágot, vagy történetet, ami megtetszett...Én szeretettel, örömmel írtam/adom.
Mari ez a "séta" Veled nagyon jó volt, köszi. Sétálj sokszor itt, itt biztos nem találkozol össze senkivel, és az egészségednek, valamint a lelkednek is jót tesz.
VálaszTörlésSok ilyen sétát kívánok Neked!!!!
Andrea, ide nembiztos, hogy gyakran megyek, mert olyan fájó tud lenni a "veszteség" érzése, ami a régi emlékek felidézésével egyidejűleg bennem van.
Törlés"Szólt a holló: soha már..."
És ez szomorú. De nagyon.
Azonban sétálni, "kimenni" fogok, érzem, nagy szükségem van rá.
Szep a termeszet,mint mindig. Talan jobb is,hogy most nem borzoltad "szemetelos" kepekkel a kedelyeket, jol esett a nyilo viragokat latni. A 7. kepen,amin mutatod,hogy a kovet baloldalon meg Te vonszoltad oda, hat most a kepzelet jatszik velem? nem tudom,de ott a jobboldalon abban a faronkben ,vagy mi is az, en egy kutyust velek felfedezni. Nem vizslat latok,hanem inkabb olyan skot juhaszkutyafelet. A feje a koved fele nez. :)
VálaszTörlésSzenzációs !!!! Látod, nekem nem tűnt fel, de ahogy most visszatekertem és megnéztem a képet, hát bizony, ott egy skót juhász csücsül !!! Úgy örülök, hogy ezt elmondtad/leírtad, egyáltalán, hogy megláttad! Köszönöm ! Eggyel több kedves gondolat a kertemmel kapcsolatban.
TörlésElhiszem hogy ilyen séta alkalmával fájóak tudnak lenni az emlékek, ugyanakkor melegséggel is tölt el:)
VálaszTörlésPontosan így van Éva ! Gyönyörű idő volt, amit ott eltölthettem, hálás is vagyok érte, mégis fáj hogy elmúlt és már soha nem fog visszajönni.
TörlésMég ezen a városhoz igen közeli területen is mennyi szépség van, és, kis odafigyeléssel ezek a területek is másképp nézhetnének ki. Sétálj csak minél többször, ha teheted.
VálaszTörlésMegyek is, mert rájöttem, ki KELL mozdulnom. Azt hiszem, városunkban igen sok olyan helyszín van, amivel "lehetne kezdeni valamit" - de senkit se érdekel....
TörlésSzia! Én is látom a Lassie kutyust a kőnél ☺️ mitől átkozott a japán keserűfű? Berni
VálaszTörlés:-) Örülök, hogy látod a kutyát - szerintem valószínű, hogy nem mindenki látja...(ami persze nem baj). A japán keserűfű a legerőszakosabb invazív növény, egyszerűen kiirthatatlan.
VálaszTörléshttps://aranyosfodorka.blogspot.com/2008/07/ozonnovenyek.html?m=1
Képzeld el, amikor még nem tudtam, hogy ez micsoda, hazahoztam egy két tövet és elültettem a kertben. Talán 2 év múlva kiderült, hogy inkább irtanom kellene, de akkor már elkezdett szaporodni. Gyorsan kiástam... Hittem én... Közben több, mint két évtized múlt el, minden kibújó hajtást azonnal kivágok és még mindig meg-megjelenik tavasszal... Ha nem velem történne, nem hinném el. Vélhetően egy cm-es gyökérdarab is elég ahhoz, hogy újra kifejlődjön.
Elismerésem ! "Belerondítani" én sem akarnék... (Esetleg ismétlés,- sajnos, elvesztettem / nem találom azt a cédulámat, amire több éve, fel volt írva, hogyan kell ide linket beírni,-) ( most csak a nem fotózott hulladékra (szemét) értve ) > https://logoweb.pecs.hu/bejeletes/bejelentesForm?mid=3493 ( Igaz, ügyfélkapu kell hozzá ) - Más : a Dél-Kom honlapján is van levélcím ( e-mail) ahol meg lehet írni. ( Nem a BIOKOM-nak kell írni ! stb.) ( Nekem, több éve bevált !- és ajánlom.) ( Gondolom, a polgármesternek te nem akarnál írni,- ( pedig ő is várja az Online Városifo-n... ) ( Amik akár a You Tube-on is visszanézhetők.) ( Bocs' ha nem egészen a témához tartozott. (volna)
VálaszTörlésÍrtam (persze) a Biokom-nak, és egyelőre csak a levél visszaigazolást jelző E-mailt kaptam meg. De majd pár nap múlva elmegyek arra, megnézem, történt-e valami.
TörlésKedves Mari (már nem jöttem ma hiába, mert tudom már a keresztnevedet!)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megosztottad velünk a szép emlékeidet!
A múlt felidézése valóban fájó tud lenni, mégis milyen jó emlékezni a szép múltra!
A virágok között több olyat találtam, ami itt az Őrségben is megtalálható. Az útszéli zsázsát nem ismertem fel. A japán keserűfű itt is ismerős,bár nem annyira elterjedt, mint a kanadai aranyvessző (az is nagyon agresszíven terjed).
Mégegyszer köszönöm az emlékeket és a képeket!
Zsuzsa (az Őrségből)
Örülök Zsuzsa, hogy találtál ismerős virágot, meg ismeretlent is, és egyáltalán hogy elolvastál és kommenteltél. Mi kell több egy blogírónak ?
TörlésIgyekszem majd kellemes szövegeket betenni, (habár néha ez nem könnyű...)hogy máskor is, más is szívesen látogasson el ide.
Én akkor is szívesen elolvaslak, ha valamilyen kellemetlen dologról írsz. Többnyire egyet is értek Veled (pl. szemetelés, erdők kivágása), de olyankor nehéz úgy írnom, hogy "rá tegyek egy lapáttal" a panaszra.
TörlésTovábbra is írjál nyugodtan olyan dolgokról, amik Téged foglalkoztatnak. Végül is ez a Te blogod. Biztos lehetsz benne, hogy azt is elolvasom, minden nap megnézem, írtál-e valamit!
Legyen szép napod: Zsuzsa (az Őrségből)
Én úgy érzem, hogy mostanában nem túl vidám napokat élünk. A világ se és hát bevallom én se. És rettentően igyekszem, hogy ne ez jöjjön vissza legalább a blogból. Mert amíg valami jót keresek/írok - addig én is kicsit vidámabb vagyok. De aztán van, hogy ehhez nincs erőm. (Na ja, és olyan is van, hogy ezeket a csúfságokat később - szégyenkezve gyengeségemen - törlöm... Hát ilyen vagyok, ilyen....)
TörlésG. Bizony, most én is nosztalgiáztam... Köszönöm! :-(
VálaszTörlésUgye, hogy milyen boldog idők voltak azok ??? Igazi ajándék volt az élettől.....
TörlésMegindító volt számomra látni a nagy fenyőt, amit valaha egy szegény kutyus sírjára ültettél. Mennyi emlék minden fában, kőben....
VálaszTörlés4 évig laktam egy barátnőmmel egy rozzant falusi házban albérletben. Sokat áztam-fáztam ott, de mégis életem tán legszebb 4 éve volt. Azóta a házat lebontották, újat építettek helyére. Soha többé nem akartam arra menni, mikor ezt megtudtam.
Igen, az emléke már csak ilyenek. Többnyire fájnak kicsit, mégis valahogy jó visszagondolni arra az időre, amikor ott boldog volt az ember. És ha az elvesztését siratod - hát nem látja senki.
Törlés