Erdőben 2.

Eredetileg úgy gondoltam, hogy a csütörtöki beszámoló után pénteken beteszem a másik felét - de tegnap délután  lehajoltam rendberakni/takarítani az előszobai szekrény alját - és úgy maradtam.... Aki tudja mi ez a leírhatatlan fájdalom a gerincében - hát annak nincs mit mondanom. Aki nem ismeri - annak szívből kívánom, ne is ismerje meg soha !
Na szóval tegnap örültem, hogy élek, hogy valami ennivalót összekaparjak magamnak fájdalom nélkül - bár tán egy nap koplalás sem ártott volna... És mivel MINDIG van itthon ilyen vészhelyzetre gyógyszerem ( gyakorló derékfájós vagyok kb. 50 éve), azonnal be is vettem... Felcsatoltam a "melegítő neoprén övemet", amit én a legjobb gyógyszernek tartok, s bár "fogyasztó övnek" ajánlják, de mivel melegen tartja a fájó részt - erre a bajra is igencsak alkalmas eszköz.  És egész nap pihentem, olvastam, tévéztem aludtam, gondolkodtam.

Így hát csak ma következik a tegnapelőtt megkezdett mese vége...

Azt kifelejtettem még a mese  elején, hogy engem „természetesen” nem csak a fák, a növények varázsolnak el és tesznek boldoggá, hanem a kövek is. (Ha valaki még nem tudná…)

Ez az út nekem azért kedves/fontos és sokat mesélő, mert  a Mecsek meglehetős magas részén kanyarog és mindezek dacára, ez a vidék tele van mosott, vízben kopott kavicsokkal. (Igen, fent a „tetőn” kavicsok vannak !)  És ha behunyom a szeme, akkor én legalább térdig vízben állok egy ősóceán partján, ahol lágyan loccsanó türelmes hullámok köveket görgetnek mindaddig, míg kerek, csoda-sima felületűvé nem válnak. (hogy x millió év után én örömmel kézbe-vehessem őket...) Egyszer próbáltam erről mesélni valakinek, aki azt mondta, ne beszélj hülyeségeket....  Azóta nem hirdetem ezt a "tudást" - de akit érdekel a téma nyugodtan utánanézhet. A Gyükésből csodálatos millióéves kagylókat gyűjtöttem, és a 6-os út mellett is van egy "titkos "kibúvása" ennek a tengerparti  rétegnek, onnan is hoztam már kavicsokat, amit nem a kisördög dörzsölt simára és kerekre...
Na, elég a szövegből, jöjjön a maradék képek közöl még néhány:

Vadcsapások keresztezik az utat több helyen

A távolban Komló látszik

A mohák még nem zöldültek ki igazán

Itt pedig kedvenceim, a mindenféle "mosott" kövek láthatók: 

Amit kis csillaggal jelöltem - hazahoztam. Messziről olyan volt, mint egy kis krumpli... 


Aztán megmosdatva:

.....és kicsit közelebbről: 

Hát nem csodálatos ? És ez "csak" egy közeli fotó, mit láthatnék nagyítóval ?
Mindig megborzongok, amikor egy ilyent kézbe-veszek. Hány millió évet tartok a markomban ? Miről tudnának mesélni a csillogó kövecskék, ha beszélni tudnának ?

Bocsánat, az érzékeny gyomrúak gyorsan tekerjenek lejjebb:

Vaddisznó koponya

Disznótúrás egy szúrós csodabogyó-bokor mellett. Még a patanyomok is látszanak...

Nem vagyok vadász. Őz, vagy szarvas láb...  (Nem tudom, a vadászok az ilyesmit nem viszik magukkal ? Vagy ezt nem lelőtték, hanem más valami történt vele ?)

De hogy valami  csodával búcsúzzam, hát mi történt az utazás legvégén ? Valahol berepült a nyitott ablakomon egy kis hőscincér, akit csak itthon vettem észre...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kis_h%C5%91scinc%C3%A9r

Óvatosan zsebkendővel kivettem az autóból és letettem a kertben... Pár perc múlva nyoma sem volt. Nagyon remélem, hogy valahogy megmarad, mert nem mondanám, (ahogy utána olvastam) hogy ez a városi vidék kifejezetten neki való hely.....

Itt a mese vége. Szent hely ez a Mecsek… Itt ujjá tudok születni.

Mindig.