http://www.gvmd.hu/pdf/sziv4.pdf
Ne legyen egyik olvasómnak se szüksége e tudásra, de hátha mégis...Néha nem árt előre "felkészülni"....aztán felsóhajtani, hogy jaj de jó, hogy ezt megúsztam....
Kerestem, de nem találtam igazán jó "szív"-es verset, csak ezt. ...bár nem egészen illik a fenti témához, mégis ide illesztem. Azért az utolsó előtti versszak megszívlelendő.
Móra Ferenc: A sziv
A szív a legfurcsább csavargó, 
Vigyázzatok reá nagyon! 
A megszokás halála néki, 
De mindig kész van útra kelni, 
Ha nyílik raja alkalom. 
A szív a legfurcsább csavargó, 
A tolvaj-utat kedveli, 
Hiába tiltja tilalomfa, 
Nem hajt veszélyre, tilalomra, 
Még vakmerőbben megy nek
A szív a legfurcsább csavargó, 
Minden lépése uj talány: 
Onnan szalad, hol rája várnak 
S hivatlanul oson be másnap 
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele! 
Mert ahonnan elüzték egyszer, 
Hívhatják vissza bár ezerszer, 
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó - 
Dölyfös kacajjal elszalad, 
Hogy megalázva, elgyötörve 
Visszalopódzzék a küszöbre, 
Hol csupa dacból megszakad
1912. 
Hát itt a folytatás... Csak kivizsgálás céljából, vagy már beteg szív miatt történtek a dolgok?
VálaszTörlésVigyázz magadra, hogy a szívednek kedves barangolást a természetben továbbra is nyugodtan folytathasd. Gondolom, azzal nem kell felhagynod.
Szép a vers is, még nem ismertem.
Talán inkább azt írnám "kisebb" panaszok miatt mentem, s megnézték, mi a helyzet egy 77 éves szívben. Szerencsémre komoly bajt nem találtak - de azért kicsit kíméletsebben kell(ene) élnem. Én sokszor elfelejtem a koromat, s úgy élek/jövök/megyek/teszek/veszek, mintha 37 lennék....Pedig (sajnos) nem annyi vagyok....Az erdőbeli magányos barangolásaimról viszont mindörökre le kell mondanom. Hogy őszinte legyek - ezen utolsó rosszullét után valahogy nem is kívánkozom gyedül ilyen elhagyott helyekre - ahová egyébként egész életemben szívesen jártam. Vigyáznom kell - öreg vagyok. Ez a lényeg. Majd megtanulom.
Törlés