Tegnapi kerti fotóim. Immmmádom a pitypangot. Virágát, pelyheit egyaránt.
Hol van ?
Összement az idő,
mint ruha a mosásban.
Visszanéztem, s dermedve láttam,
tegnap volt, hogy babáztam.
Mi a csudától is féltem ?
Hisz a gyerekmesékben
élt csak a boszorka-rém,
s nem is ő volt az igazi vész,
a fájdalmat okozó bajhozó.
És hol van az a tegnap,
ami büszkeséggel töltött ?
Hol az erőm, hiszen tettre-készen
a határig mentem mindig, merészen.
Mint a pitypang pihéje
szállt el fölöttem az élet,
ki fújja most is - hogy egyre fogy ?
2016.júni
Rohan az idő , szép vers !
VálaszTörlésÉs ahogy öregszem, egyre jobban.....
TörlésSzép, megható vers, de igaz! Én is sokszor úgy érzem, hogy nemrég jártam középiskolába, pedig már több évtized múlt el azóta.
VálaszTörlésA fotóid nagyon jól sikerültek, én is szeretem a pitypangot.
Bizony én túl vagyok az 50 éves érettségi találkozón - és akkor is azt állapítottuk meg, hogy szinte el se lehet hinni a "fél évszázadot". Annyira örültem ennek a pitypangos képnek - a kertemben fotóztam - nem kapálom ki csak azért, mert "gaz"....
Törlés