Az
az érzésem, hogy életemben még ilyen kevés és pocsék képet nem készítettem egy
csodaszép napról…És hogy nincsenek az élményeket, a látottakat visszaadó képek, az kissé elszomorít…. De
talán pont azért, mert maga a látvány fogott meg, nyűgözött le, azért nem
kattogott annyit a fényképező…És ugye ilyenkor történik az is, hogy "bemozdul" a kezed és kísértetiesen homályossá válik a kép...
Csak
néztem, csak ámultam pl. a rengeteg madár láttán – de egyetlen egyet nem
sikerül lefényképeznem !! L
A
vízimadarak, ahogy megálltunk az autóval, egyre távolabb reppentek tőlünk, az
ölyv és a sas is „elkörözött” – egyszerűen NEM sikerül a rengeteg madárból
egyet sem megörökítenem. (Talán valami nád mögé bújva s fél napot türelmesen
várva, talán akkor….de erre nem volt időm….)
Én
a hegyek emberének tartom magam, s meglepett, hogy egy ilyen, már már Alföld
jellegű sík vidék mégiscsak csodálkozásra késztet.
Vagy
talán nem is csak maga a táj…
Ugyanis
Okorágon jártam, ami alapjában véve egy jelentéktelen kis falu az Ormánságban, van
viszont néhány halastava, mely körül igazi „vadvízi” élet zajlik.
Fel
nem tudnám sorolni, miket láttam, daru, gém, hattyú a kicsinyeivel, persze varjak, ölyv és talán még sas is
repült ott a tavak fölött.
A
szépen karban/rendben tartott selyemfüvű réteken itt-ott kisebb és néhány
hatalmas fa áll – rengeteg ültetett facsemetét láttam, sajnos egy részüket az
őzek tönkretették - s mint megtudtam, nincs ellenük hathatós védekezési mód. A
legügyesebben felállított védőhálót is szétdúlják, a fiatal fatörzsek védelmére
felkötött műanyag-burkolatot lerágják,
csakhogy a zsenge csemetéhez hozzájussanak.
Láttam
a tavakban kisebb hal-rajokat, békaporontyokat – aztán a kiszáradt
Okor-csatorna medrét is, meg tavak vizéből kilógó száraz nád-szálakat.
Nagyon kevés volt a csapadék és sajnos
bizonyos vízügyi műhiba miatt a csatornába nem jut el az a vízmennyiség, mely a
tavak párolgásának pótlására kellene, mert egy feljebb lévő – sitty-sutt-titokban megépített halastó
felfogja az amúgy is kevés vízhozamot….Itt a magyarázat:
(Nem
tudom, kik ülnek mostanság a vízügyi hivatal székeiben ? Ilyesmit hallva,
letagadnám, hogy közöm volt a céghez…)
Úgy
rohant el az a pár ott töltött óra, hogy szinte észre sem vettem. Csak
jöttünk-mentünk a terepjáróval a földutakon, réteken, itt-ott megállva,
rókalyukat fotózva, hullott, félvad almát szedve, és „csak úgy” elgyönyörködve a
tájon.
Megcsodáltam
a teheneket, megtudtam, hogy milyen okosak, nincs ott pásztorra szükség (a
villanypásztoron kívül) – pontosan tudják a dolgukat. Szabad
tartásban élnek, akkor jönnek-mennek, amikor akarnak, mégis van „menetrendjük”,
reggel kimennek a rétre, dél körül behúzódnak a fák árnyékába, aztán az
istállóhoz mennek inni, majd vissza legelőre, s este a karámba. Senki se
mondja nekik, hogy: Ne, te…. Hát nem csoda ???
Nos,
ennyit tudtam mesélni Okorágról. Kár, hogy a fejemben lévő képeket nem tudom
megmutatni….
Esetleg
ezt érdemes elolvasni:
Ezt
pedig megnézni:
Elöljáróban
két térkép, hogy hol is van Okorág ill. a halastavak:
Ilyen a meder, amikor víz van benne....
...és ilyen volt most... A csatorna vize a vízfolyáson fentebb lévő halastavakat táplálja...
 |
| Nem tudtam kideríteni, milyen virág ez, de szép.... |
