Egy kis laza gondolat a hét végére...„Fapofa” ezt a címet adtam ennek a fotónak... (Pár éve - amikor még rendes ember voltam és sétáltam - akkor készítettem....) Nagyon élvezem az ilyen játékot, „belelátni” valamit a kérgekbe, ágakba, kövekbe. Majd megmutatom egyszer a kő-képeimet is, mert valami okból én sok mindenben "látok" arcot, ami pedig csak egy kő, vagy fadarab. ...Kerestem volna valami jó, ehhez passzoló kis verset is – ám nem találtam. Vagyis egy - a témámhoz viszonylag közel állót mégiscsak. Ezt:
Nagy Bandó András : Fakutya
Tölgyből van a fakutya,
mint a kertünk kapuja.
Ez a kutya fapofa,
sose nő ki a foga.
Két csomó a hátán van,
három görcs a lábában.
Kutyaférfi? Kutyanő?
Szájtáti egy kutya ő!
Taposhatják, arra vár,
belefér egy csizmaszár.
Röhög, vihog, nem ugat,
sose kerget fanyulat.
Nem üldözhet famacskát,
nem mozdítja a mancsát.
Elzsibbadt a bal lába,
szálka ment a talpába.
Házőrzéshez nem konyít,
teleholdra nem vonyít.
Akárcsak egy fadarab,
ott hever a pad alatt.
A legtalálóbb cím!
VálaszTörlés