(Olvasd el a végén th kommentjét is !)
https://www.pecsma.hu/hirzona/ennyi-most-az-atlagkereset-magyarorszagon/
Igazából nem is tudom, miért is másoltam be ide alább ezt a pár sort, és a végén miért kezdtem el gondolkodni életem értelmén.... Nem sok értelme van... A számok, igen, a számok valahogy "megbabonáztak" - úgy érzem ez már nem az én világom, s ami jön, az még kevésbé lesz az....
... a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint februárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó
átlagkeresete 546 000 forint volt,...
A prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélkül számolt
rendszeres bruttó átlagkereset 445 000 forint volt, ....
A nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 31,7 százalékkal nőtt
363.100 forintra....
A bruttó kereset mediánértéke (=statisztikai középérték) 378.100 forint volt......
40 év egy helyen letöltött munka után az én nyugdíjam 168.000 forint. 30 évre visszamenően be tudok számolni a kiadásaimról, tekintve, hogy pénztárkönyvet vezetek... Kétségtelen, van egy 22 éves autóm, 2 macskám és 1 lakásom. (Az első kettőt luxusnak minősítem.) És tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak még ennyi nyugdíja (netán jövedelme) sincs.
Mégis azt érzem, nem érte meg a 40 évnyi gürcölés. Bánt, hogy a szeretteimnek csak afféle "jelképes" ajándékot tudok venni - nem mintha rá lennének bármire is szorulva - de mégis. Az ember szeret(ne) adni...de ha nem tud ? És ha szeretné mondjuk a sok évtizedes nyílászáróit lecseréltetni, de ezt se tudja - akkor azért kissé elszomorodik. Az autócsere meg tényleg a mesék birodalmába való álom.
Hát kérem én ide jutottam, vagy itt állok. Állok és gondolkodom azon, érdemes volt-e úgy élni, ahogy éltem. De mit kellett volna tennem másképp ? Ki gondolta volna 50-60 éve,hogy ide jutunk?
Igaz férjhez mehettem volna egy milliomoshoz, nyerhettem volna valami szerencsejátékon, örökölhettem volna vagyont - de hát valamiért "egyik se jött be". Nos, akkor ezzel kell megelégednem, ami van.
De kedves fiatalok, kellőképp felhívta valaki a ti figyelmeteket, a veszélyekre ? Legyetek nagyon észnél, kezdjetek el első munkanapotoktól spórolni, mert nektek még ennyi "állami juttatásotok" sem lesz, mint nekem. És aki nem gondol erre, az komoly bajba fog kerülni. (Ja, ezt az üzenetet, "csak úgy az űrbe" küldöm, mert nyilván egyetlen fiatal se olvassa a blogomat...)
Mindenesetre a keserű gondolataimat egy "jó" hírrel zárom: újabb kegyelemkenyér morzsát kaptunk, meghosszabbították az árstopot. Ehetünk csirkemellet és vehetünk pl. kristálycukrot... (hogy megédesítsük keserű szájízünket.)... már, ha van a boltban, mert tegnap késő du. pl. a Li-ben egy csomag cukor sem volt....
(Na de nyugtával dicsérd a napot, - mondja a jó magyar közmondás - mert lehet, hogy fél év múlva még drága pénzért se lesznek ezek kaphatók.)
