2022. augusztus 22., hétfő

Még egyszer a Hunyadi úti házról….

Úgy gondoltam, „megér nekem” egy teljesen új bejegyzést az a két levél, (vagyis az abban írtak), melyeket tegnap és ma kaptam… Az úgy volt, hogy 2014.január 19-én írtam egy blog-bejegyzést ezzel a címmel:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/01/varosnezo.html
És bármilyen hihetetlen, 8 év múlva valaki véletlenül rábukkant, s mivel a bejegyzésben írtakkal kapcsolatban voltak személyes hírei, ezeket megírta nekem. Engedélyét kértem Vincze Saroltának, hogy nevével együtt az általa küldött infókkal ezt a bejegyzést kiegészíthessem….és nem változtattam a szövegen, mert igen jónak találtam….Nagyon másképp én se tudtam volna megírni.

„A Hunyadi úti 19. sz. "napraforgós" házban laktak gyerekkoromban a nagyszüleim, később (haláluk után) felnőtt koromban én is ott éltem társbérletben. A ház eredeti tulajdonosa Varga Dániel bőrkereskedő volt, aki fiatalkori szerelmét Széchenyi Mihálynét, Katalint, annak kisfiával együtt befogadta. Katalin férje akkor már a börtönben elszenvedett tüdőbetegségben elhunyt és Katalin Dombóváron élt egy pincében a kis Mihállyal. Varga Dániel megmentette őket a nélkülözéstől és Pécsre hozta őket.
A házat az akkori szokások szerint társbérletre osztották. (Az 50-es évekről szól a történet….) Nagyszüleim lakását az oroszok kisajátították, így kerültek a Hunyadi út 19-be. A házban lévő nagy földszinti részben élt még egy "rendszerhű" család, a Varga-Széchenyi páros pedig a tetőtérben húzta meg magát.
Amikor a "rendszerhű" család elköltözött, akkor végre Kati néni és Dani bácsi birtokba vehették az alsó nagy lakást. Mihály (a fiú) időközben Ausztriába költözött én pedig 1980-ban költöztem el. A házat aztán eladták és a Rákóczi úton laktak egy szép polgári lakásban halálukig…..
…….Levelemet megtoldanám egy link-kel a Széchenyi család viszontagságairól. Ebben a fiú - akit mi gyerekek Dudinak hívtunk és rengeteg szép, és inkább csínytevésekről szóló gyerekkori élmény fűz össze - beszél a múltjáról. https://www.sopronitema.hu/hirek/tallozo/otthon-nagycenken Több ismerősöm is van, akik pl. együtt jártak vele a Belvárosi Iskolába, ill. amíg nem lett eladva a nagy kert egy része, odajártak hozzá játszani, ha a szülők vásárolni küldték őket, mert a kertben rengeteg eper, cseresznye és füge termett, ennek eladásából egészítették ki a jövedelmüket. Téli napokon sokszor besegítettünk mi gyerekek Kati néninek, aki diótörést, ruhacsipesz összerakást és művirágszál készítést vállalt, mint bedolgozó. Nagyon szép selyem nyakkendőket is festett, szintén eladásra.”

                                        *****

Azért milyen különös is az élet…ahogy öregszem, egyre többet gondolkodom el olyasmiken, hogy milyen „érdekes” korban is éltem…. Egyébként akár én is ismerhettem Széchenyi Mihályt, hiszen naponta ott jártam el a házuk előtt, a belvárosi fiú iskolába járt, míg én a belvárosi lányiskolába…  A Széchenyi családfában megtaláltam, csak 3 évvel fiatalabb mint én…. https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9ch%C3%A9nyi_csal%C3%A1d

Kimásoltam a jelzett s ide tartozó részletet:
Széchényi … Mihály Mária Pál, (1. házasságból) (Unter-Schmeks, 1895. július 16. – Budapest, 1959. május 26.;
1. neje: (Budapest, 1923. június 8. (elvált) szentlőrinci Cséry Sarolta (Budapest, 1895. január 17. – Budapest, 1977. július 12.);
2. neje: (Felsőméra, 1947. február 15.) Szász Katalin (* Hernádvécse, 1922. február 12.)
Fiai:
Mihály, (1. házasságból) (Budapest, 1924. május 25. – 1944. október 27.
Mihály, (2. házasságból) (* Szikszó, 1948. február 20.; neje: (Pécs, 1972. június 30.) Muszty Csilla(* Pécs, 1951. június 18.)
Fia: István, (* Bécs, 1975. április 1.)
(A vastagabb betűvel jelzett Szász Katalin fiával, Mihállyal lakott a Hunyadi úti házban.)



Nos, mára ez a mese jutott. Ha mást nem is „érint meg” - én nagyon élveztem ezt a történetet, és ezúton ismételten köszönöm az információt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése