2023. szeptember 1., péntek

Mára ez jutott

Mára ez jutott....mondom én, hogy valami átok ül rajtam és csak a rossz hírek jönnek/érnek el hozzám...(És még a többit, ami tegnap délután és ma reggel között történt, le se írom....)

Nem tud valaki egy varázslót, kézrátéttel gyógyítót, javasasszonyt, nemtudomkit, aki vagy fenéken billent, vagy nyújtja a kezét és kihúz ebből a gödörből ? 

Olyan érzésem van, hogy a gödör szélén kétségbeesetten kapaszkodom, próbálok ugyan kifelé tekinteni, mondjuk a fű magasságába néha még ki is látok, de aztán annyi....és esik az eső, ázik a föld, csúszom lefele....

Nem is írnék ma többet saját  keserűvizes kútfőmből, csak egy link hivatkozást bemásolok. Olvassátok csak és aki tud, utána küldjön nekem egy fülig-érő szájú mosolygós fotó önmagáról.

https://www.portfolio.hu/uzlet/20230830/dramai-joslat-magyarorszagnak-ideje-felkeszulni-a-modern-emberiseg-legnagyobb-katasztrofajara

A kérdésem az, ilyesféle cikkek olvasása után ti hogy érzitek magatokat ? Tényleg minden szipi-szupi ? És csak én vagyok egy megkeseredett, reszketeg öreg banya ? Vagy közönyösen "át kell lépni" az ilyesféle témákon ? Elegánsan, könnyedén, vállrándítással ?  


12 megjegyzés:

  1. Kicsit szigorúan, bocsáss meg kérlek, de tenned kell valamit, különben csak professionális segitséggel tudsz kimászni. Légy magad a varázsló.
    Pontosan azt kell tenned amit az utolsó sorokban irtál. Ne keresd a negativ hireket, a gödröt magad ásod magadnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak csodák! Igenis vannak. Egy régi kedves ismerősöm - aki ugyan nem kommentel, de részben olvassa a blogot, részben néha beszélgetünk, ugyanezt mondta:Találj magadnak valamit, amiben örömödet leled és koncentrálj arra....
      Jó..... Legyen a szeptember 1 a fordulópont... Volt régen (látom van is) egy mesekönyv, az volt a címe: "Minden napra egy mese". Nos, akkor én azt tűzöm ki célomul, hogy "Minden napra egy örülni-való téma". Nem baj, ha picike, de valami jó legyen.
      Megpróbálom.

      Törlés
    2. Remélem, és gondolom nem vagyok egyedül aki örül az elhatározásodnak. Egy tanács ha elfogadod: ne térj soha vissza újra a negativumokhoz. Azok nem keresnek téged, terajtad múlik a jövö.
      Ha az ember megfigyeli naponta el vagyunk árasztva az ijjesztö, katasztrofális jövendölésekkel. Az ember keres valamit ami éppen foglalkoztatja, közbe át kell ugornia hihetetlen mennyiségi reklâmon katasztrófa jövendölésekrk és hasonlókon, vagy politikai vitákon. Valóban terhes, elismerem. Néha ártatlan cimek mögé rejtve, a halandó, magam is beleértve akaratlanul is belenéz. Hát itt van az a pont ahol dönteni kell: bezárom átugrom, vagy utánna mérgelödök, nem tudok aludni stb. Ez nem hiányzik egyikünknek sem. Ehhez kell a mai mediákkal szemben tenni, ahogy észreveszed ez nem jó akkor a szemétkosárba vele . A döntés miénk, nem akarjuk magunkat megbolonditani hagyni mások által akik ebböl üzletet tudnak csinálni. Nézzük meg az újságokat, van valami positiv egyáltalán bennük?
      Ezen én mér túlestem, nem mondom hogy sokszor én is bele estem, de tanultam, átlátom a dolgokat és uralom magamat. Végül is ez egy természetes védelmi reakció.
      Senki sem mondhatja hogy ezek nélkül nem lehet élni. Van a világban sokkal több positiv dolog, csak szakitani kell a ránk árasztott szinte diktált áradatoktól.
      Elnézést a talán nem éppen ide illö
      vélemény kifejtésért, de úgy éreztem talán segiteni tudok, abban amiben nem vagyunk egyedül.
      Miklós

      Törlés
    3. Köszönöm minden sorodat és hidd el, - látni fogod - megfogadom a tanácsodat !

      Törlés
  2. Valóban bevonzod a negatív cikkeket ! Ilyen vészjósló híreket nem szabad olvasni. Azt mondtuk mindig a férjemmel ha ilyen rossz hírek voltak hogy azért írják ezeket hogy amíg ez foglalkoztat szinte elvonják egy egészen más fontosabb hírekről a figyelmedet !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az érzésem Éva, hogy én nem csak félek, és nem elsősorban magamat féltem, hanem itt vannak a rokon-gyerekek, meg az ő pici gyerekeik és folyton az ő sorsuk, jövőjük miatt aggódom. Nekem itt közel a 80-hoz olyan rettentő sok félni és vesztenivalóm nincs...De komolyan veszem Eisvogel tanácsát, meg másik nem-kommentelő jó ismerősöm feddő szavait is - nagyon fogok igyekezni, hogy elkerüljem a nap mint nap rám leselkedő "szakadékokat"

      Törlés
  3. Milyen véletlen. Nekem is volt talán ugyanaz mint a tiéd, de a cime 365 napra 365 mese volt. Korábbi kiadás lehetett még a negyvenes évek közepén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szoktam mondani: véletlenek nincsenek...Így volt ez megírva, ahogy történik....

      Törlés
  4. Már én is olvastam a belinkelt interjút a metorológussal. Nem lepett meg, mert már régóta olvasok róla, és tapasztalom is, hogy felgyorsulnak az éghajlatváltozó folymatok. Én személy szerint ezért is változtattam élőhelyet, és kezdtem bele egy vidéki alternativ otthon létrehozásába. Azért is tart soká a felújitás, mert azt akarom elérni, hogy olyan élettér alakuljon ki, ahol nem függök a globális energia, anyag és élelmiszer ellátástól. Ezzel a cselekedetemmel azt nem érem el, hogy az egész emberiség megmeneküljön, Talán az Te, én és hozzánk hasonlóan gondolkodók utódai igen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó lenne, ha hinni tudnék a "javulásban" - de sajnos őszintén mondom, ez nekem nem megy. De megpróbálok majd nem foglalkozni azzal a jövővel, ami tulajdonképpen nem is az enyém....

      Törlés
  5. Én is azt ajánlanám, hogy hagyd elmenni melletted a rossz híreket, mert a legtöbbet magadnak ártasz velük. Sajnos sokat nem tudunk tenni a világ bajainak az orvoslására, ahhoz nagyon kis pont vagyunk, persze ahol tudunk, ott segítsünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod Katain, arra gondolok, hogy akinek van valaki igen közeli társa (mondjuk pl.férje) akivel az őt félelemben tartó dolgokat esetleg megbeszélheti - annak jobb a helyzete, mint az enyém. Ugyanis macskákkal hiába próbálkozom....

      Törlés