60 év

 

Valahogy olyan fura leírni néha bizonyos számokat… A „mindjártnyolcvanleszek” után azt, hogy hatvan éve érettségiztünk….

A 25 matrózruhás lánykából 18 „matróna” lett, 7-en pedig csak föntről nézhettek már le ránk. (2012 óta nem halt meg senki – s szerintem ez elég jó szám-arány…)

 Semmivel sem volt különb a mostani találkozó, mint a többi, hiszen mi rendszeresen, minden évben összejöttünk, nem „ötéveztünk”. Egy jó pörköltre egyikünknél, vagy csak sütire egy cukrászdában, netán „vacsorára” egy étteremben. És közben megállás nélkül beszélt mindenki, mindenkivel….Tanárokat sosem hívtunk.

Olyan természetes volt, hogy mindezt évtizedeken át megszerveztem nekik. De most megmondtam, ez volt az utolsó. Ám senki nem vette komolyan…. Pedig én komolyan gondolom. Ami persze nem azt jelenti, hogy ilyen-olyan – főképp virtuális úton – ne tartanának kapcsolatot egymással néhányan. Kíváncsi vagyok, jövő nyáron hiányolja-e majd valaki a megszokott találkozást…

Ha meglenne, ide tehettem volna a tablóképünket, de érdekes módon a néhány gimi-kori fotómmal együtt, kézen-közön nézegetve, ez is valahol „lemaradt”, eltűnt. Így hát fotó nincs, csak egy neten talált kép, mely abban az időben készült, amikor mi ott kis „januszista lányok” voltunk…

Jó volt, szép volt, elmúlt.

 

Kép: https://en.mandadb.hu/tetel/373995/Pecsi_Janus_Pannonius_Gimnazium