Ami csak a kezem ügyébe került és gondoltam jó lesz az első vega salátámba, mind megvettem. Egy részét feldolgoztam, annak egy harmadára ráöntöttem egy fél pohár kefirt - na, ilyen finomat se ettem még...Gyakori vendég lesz ez nálam. Még nem is tudom mi legyen a másik felével - az majd holnap kerül sorra....
Egy hete tűnt el a 6 éves kisfiú, azóta több százan keresik....Én még ilyen "műveletet" nem láttam - naponta tudósítanak róla a híradók. Minden elképzelhető módszert bevetettek és sehol se találták. Ma abbahagyják a keresést...Vajon megtudjuk-e valaha, mi történt vele ?
https://www.zdf.de/nachrichten/panorama/suche-arian-neue-strategie-bremervoerde-100.html
Egy kicsit szégyelltem magam, amikor nemrég kiderült, hogy van a városomban - igaz, annak nagyon a peremén - egy olyan kis templom, aminek a létezéséről sem tudtam. Nem jutottam még el személyesen oda, de ma a FB-n megjelent a hír, hogy elkészült róla egy videó. A nem pécsieknek is ajánlom, a pécsiek (?van ilyen olvasóm?) pedig menjenek el és nézzék meg.
Ja, bocs, egy pécsi olvasóm már járt ott...
Találtam egy régebbi, drón-videós filmet is róla:
Sokszor jut eszembe, hogy azért nagy ajándék (a negatívumai mellett) ez az internetezés...Néha talán sok is az a rengeteg információ, ami nagy-hirtelen a monitorról a fejedbe próbál férkőzni. De mégiscsak vannak azért érdekes dolgok, melyekről tán másképp, máskor, máshol nem olvashattál volna. (Gondolj bele - már ha tudsz - hogy 50 évvel ezelőtt mennyi infó jutott el hozzád és ma mennyi....)
Fogadni mernék, hogy nem hallottál pl. az osebergi hajóról...Ha mégis, akkor ne keress rá a neten, de ha jól gondoltam, s fogalmad nincs róla, mi volt ez, akkor érdemes elolvasni a wiki ismertetőjét:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Osebergi_haj%C3%B3
Az én egyik német csatornámon volt róla egy film, sajnos nem találtam meg ezt magyar nyelven, de ebben az alábbi videóban elég sok minden látható és érthető.
A váratlan meglepetésnek örül legjobban az ember és ha ráadásul "jó időben", mondjuk épp véletlenül a születésnapján kapja - hát az már majdnem a csodával határos történet.
Mert ez volt tegnap este: nem szoktam előre nézni a programokat - most is kapcsolgatni kezdtem, keresve valami elaltatót... És akkor...és akkor rátaláltam egy, az ABBA történetére visszaemlékező műsorra 20.15-től éjfélig...
.jpg)
Igazából a 1974-es Eurovíziós Dalfesztiválon futottak be a Waterloo című számmal.
Soha nem fogom elfelejteni azt a sztorit, amikor Édesapám nem sokkal e fesztivál után Londonban járt, s miután hazajött, ezt a számot dúdolta. Az én Apám !! - akit életemben egyszer hallottam énekelni, amikor az édesanyja kedves dalát a "Kék nefelejcs virágzik a tóparton" címűt elénekelte nekünk. És akkor hazajött a Waterloo-val...Megállt az eszem, még ma is hitetlenkedve emlékszem arra a pillanatra...
Na, ez csak egy mellékszál az életemből.
Mindig is imádtam táncolni....és hát abban az időben voltam épp véletlenül fiatal és abban az időben volt véletlenül számtalan lehetőségem táncolásra, amiből egyetlen felkérést sem hagytam ki...És - szerintem - nincs is olyan ABBA szám, amit ne hallottam volna. Nagyon, nagyon szerettem azt a zenét és annyira jó volt most visszaidézni azokat a boldog perceket. Nem kaphattam volna szebb ajándékot senkitől...Hát nem furcsa ? Épp az élettársam "ajándékozott" meg vele....
És hogy tényleg elmúlt 50 év, arra ez a kép is bizonyíték...Hála Istennek nem csak én öregszem....
Gondolkodtam rajta egy ideig, hogy egyáltalán
közreadjam-e és ha igen, ebből (is) kitöröljem-e a neveket (miként azt más esetben is tettem), de nem hinném, hogy ez itt bárkinek
problémát okozna és valahogy ezt olyan furcsának is érezném. (Úgy gondolom,
volt kollégáim közül max. 1-2 ember olvassa a blogomat...amúgy meg senki sem
tud a létezéséről se.)
Egy meglehet: ha bárhonnan, bármiféle veszélyt jelző
értesítést, netán tiltakozást/tiltást kapnék, ez az anyag nagy
valószínűséggel azonnal és mindörökre
eltűnne. (Amit bevallom: sajnálnék - de gondot okozni senkinek - magamnak se -
akarok....)
Nos, itt van "munkás" 40 évem története:
1964-től 2004-ig életem legcsodásabb 40 évét töltöttem el a VIZIG-en. Ezért utólag is végtelenül hálás vagyok mindenkinek, akikkel együtt dolgozhattam és mindig örömmel, jó szívvel emlékszem vissza a négy évtizednyi történésekre.
Az úgy kezdődött, hogy 1964-ben nyílt lehetőség arra,
hogy munkálkodni kezdjek, 18 évesen, mínusz nulla tapasztalattal, s mindjárt
ennél a „nagy cégnél” valamiféle (segéd) gondnoki teendőkkel lettem megbízva. A
„kisfőnökeim” Lukács Feri bácsi és egy elfelejtett nevű kolléga voltak. A
„nagyobb” főnökök: Tótjancsi (dr.Tóth János) és Feribácsi (Györey Ferenc) az
Igazgatási osztályról. A VIZIG igazgatója ekkor Gombás Lukács volt.
Gyakorlatilag mindent csináltam, amit mondtak, fuss ide, menj oda munkakör volt, ami nem sokáig tartott, mert „könyvelőnek” helyeztek az anyagkönyvelési osztályra, ahol Magyarász Gertrud lett a főnököm. Ekkoriban talán Kecskés József volt a főkönyvelő…
Akkori kolléganőim többsége már nem él, van róluk listám, de nem látom értelmét a neveket felsorolni.... Talán megemlítem Stefi nénit (Szemes Vazulné) aki olyan öreg volt, hogy már a történelmi személyiségek sorába került az én szememben, de sose fogom elfelejteni, mert ő dolgozott egy ezeréves csodálatos számológépen, olyanon, amilyeneket ma már talán múzeumban sem látni. No, azon tanultam meg a gépi-számtani műveleteket, amit aztán gyorsan felváltottak a „modernebb” összeadó-szorzó stb. kisebb (mechanikus) gépek.
Mivel azonban én gimnáziumban érettségiztem és ez „könyvelői” munkakör volt, be kellett iratkoznom a közgazdasági technikumba, hogy legyen ”szakképesítésem” a munkakörömhöz. Először tehát képesített könyvelő és vállalati terv-statisztikus lettem.
A mindennapi könyvelési munka mellett évente egyszer
leltározáshoz is beosztottak, és 1969 decemberében Dr. Orlóczi Istvánnál a II.
emeleten nézegettük a bútorok leltári számait barátnőmmel, amikor Orlóczi megkérdezte,
mi újság a barlangászatban ? (Mert ekkor épp egy barlangkutató csoporttal
jártam vasárnaponként a Mecsek barlangjait). Majd azt kérdezte, nem lenne-e
kedvem munkaidőben is valami olyasmit csinálni, mint a barlangosokkal.
De ! Bizony volt kedvem !
1967 januárban ugyanis alakult egy új osztály a Vízellátás-Csatornázási Osztály, ahová embereket kerestek. Így kerültem én ebbe az induló csapatba. Emlékezem szerint a következő volt a kezdeti felállás: Ov: Fekete Károly Ovh: Rémai János, itt dolgozott Várszegi Károlyné, Tóth Júlia(később Kátai Lászlóné), Laki Lajos, (”Laki ópi”) Bauer Mária, Takács Kálmán, Horváth Antal, Komáromy Judit (később Kéfer Tiborné) – talán ennyin voltunk a kezdetkor. Hogy aztán hányan jöttek-mentek ezen az osztályon át közel 30 év alatt, s kik voltak még a kollégáim, azt hiszem nem lényeges felsorolom, bár van róluk is listám...
Ez az osztály aztán kisebb nagyobb átalakuláson ment keresztül és volt egy év, amikor nem itt dolgoztam, de ezt leszámítva nyugdíjba-vonulásomig (2004) az én „csapatom/családom/bandám” maradt.
Ám mivel itt műszaki feladatok ellátását kellett
megtanulnom, újabb iskola következett. Bajára mentem a vizgazd. technikum
különbözeti osztályait elvégezve vízépítési és vizgazdálkodási szaktechnikus
lettem. Később erre rátettem még egy lapáttal, és az élelmiszeripari
szakhidrotechnológusi vizsgát is letettem, aminek megszerzéséért két évig
jártam Szentendrére.
1970-ben megjelent az u.n. VKJ-s törvény mely kötelezővé tette a saját tulajdonú kutakból, felszíni vizekből való vízhasználat utáni díj fizetését. Akkor ezt (VKHD) vízkészlet használati díj-nak neveztük, fogalmam nincs, ma mi a neve… Ezt a munkakört tulajdonképpen nyugdíjba-vonulásomig én végeztem. Nagyon szerettem, rengeteget jártam vidékre ellenőrizni a vízhasználókat, kapcsolatot tartottam a cégek „vizes” embereivel, mozgalmas, jó munkakör volt. (Működési területünk Baranya és Somogy megye volt.)
Az osztályom menet közben átalakult, bővült, új kollégák jöttek és voltak akik elmentek. De a „cég”, a cég az olyan maradt majd negyven évig, amilyennek én kezdetkor megismertem. Egyébként fogalmam nincs (csak halvány), hogy manapság milyenek a kollegiális kapcsolatok a VIZIG-en, de gyanítom, messze nem olyanok, mint voltak anno…
Gyakorlatilag egyetlen ember van, akikre nem szívesen (=sehogy se, vagy csak megvetéssel) gondolok, mert nem volt nekem a kollégáimmal sose bajom, szerettem őket és talán velem is meg voltak elégedve.
A főnökeim biztos, mert lettem néhányszor kiváló
dolgozó, vannak a fiókomban kitüntetések, bár a legnagyobb ajándékot mégiscsak
a Hidrológiai Társaságtól kaptam, mert elmehettem egy csodálatos utazásra
Szibériába. Felejthetetlen élmény volt a világ másik felére, a Bajkál tóhoz
elrepülni, élőben látni a fehér éjszakákat, vagy egy vihar miatti
kényszerleszállás után a tajga zöldjének smaragdját……
Aztán volt egyszer egy május elsejei felvonulás valamikor a hetvenes években - amit ugyan nem szerettünk, de menni kellett és ha már kellett, akkor megpróbáltuk kellemessé tenni – szóval egy ilyen május elsején tettem egy könnyelmű ígéretet. Nevezetesen, hogy az én osztályom olyan jó csapat, megérdemli, hogy évek múlva is emlékezzünk rá, emlékezzünk egymásra, az együtt töltött évekre, s ezért kijelentettem, hogy „majd” 2000-ben (ami akkor valami végtelen távoli célnak látszott) szervezek én egy VCS-s találkozót azoknak, akik itt dolgoztak. Senki se vette komolyan…
Pedig megszerveztem – és nagyon remélem, hogy akik azon részt vettek, jó érzéssel őrizték meg a szívükben azt a találkozót. A képeket most nézegetve szomorúan állapítottam meg, hogy már milyen kevesen vagyunk itt abból a csapatból….
Közben múltak az évek, óriási események, változások nem történtek, bár azon elgondolkodtam, hogy 40 év alatt a VIZIG épületének minden szintjét „végiglaktam”. Kezdtem az étterem melletti pici lukacskában (az volt az én gondnoki irodám), aztán az osztályom volt a földszinten, és a második emeleten, közben egy kis időt az első emeleten is töltöttem, majd a végső helyem a szárnyépület lett – hát kipróbáltam én 40 év alatt minden szintet… És lett Gombás Lukács után két új igazgatóm, Kiss György, majd Dr. Hernády Alajos személyében.
(Itt most az eredeti szövegemben a vízellátási
osztályon majd 30 évig velem együtt dolgozott kollégák névsora szerepelt, de
valamiért úgy gondolom/érzem, nincs értelme, nem kell ezt a hosszú névsort ide
bemásolnom....de megvan a listám...)
Amúgy meg a nyolcvanas évek után sok minden kezdett megváltozni.... Jöttek-mentek kollégák, szétváltak, majd újra-alakultak osztályok, igazgatósági egységek és valahogy változni kezdett sok minden. Én a szárnyépületbe, a szép nagy könyvtárba költöztem, kissé talán el is szigetelődtem – meg közeledett a cégtől való elválás ideje is. Közben azért a tanulást se mellőztem: német nyelvvizsgát tettem és elvégeztem egy 2 éves könyvtárosi tanfolyamot is. Sokszor gondoltam, hogy ennyi erővel, amit én a különféle iskolákra szenteltem, akár egy egyetemre is mehettem volna, (kevesebb tanulás = esetleg több pénz) – de végülis nem bánom, hogy így alakult.
Egyébként fogalmam nincs, manapság divat-e még „bulikat rendezni” – de mi bizony sokat buliztunk. Amikor dolgozni kezdtem, még nem volt szabad-szombat. Amikor bevezették, egy ideig még páran, fiatalok, szombaton bementünk és valamiféle „kiselőadásokat” tartottunk magunknak, közben készítettünk szendvicset, beszélgettünk, ez nem volt sem kötelező, de még csak elvárás se. Aki akart, jöhetett. Ez a „mozgalom” nem volt hosszú életű.
Aminek azonban hagyománya volt, bizonyos ünnepeket az
ebédlőben megünnepelni…. Különösen a szilveszterek - igencsak emlékezetesek
maradtak.
A Köztársaság tér, Semmelweis utca lakói emlékezhetnek
egy-egy ilyen eseményre…..
Az én osztályom a buli-szervezésben elöl járt, ugyanis egy idő után testvéri barátságot kötöttünk a Komlói Vízművesekkel és több alkalommal rendeztünk közös összejöveteleket. Ünnepi versekkel köszöntöttük egymást, és enni-innivaló, beszélni-való és tánc volt amíg bírtuk – bizony éjszakába nyúlóan.
Ezeket a köszöntőket máig őrzöm – lassan már senki se
lesz, akinek mondanak bizonyos sorok bármit is….
Fogalmam nincs milyenek a házon belüli és a
társcégekkel való kapcsolatok manapság, de gyanítom, a hajdani baráti, már már
testvéri-szövetségesi viszonyok eltűntek, kimentek a divatból.
És régen voltak családi estek is, nekem ezek vannak feljegyezve:
1969 Olimpia, 1971 KPVDSZ, 1976 Misina, 1977-78-79
Nádor, 1980-81 Misina, 1982-83 Eszék éterem. Hogy ez után volt-e nem tudom, a
listámon több nem szerepel. Ezekre jöttek a házastársak is. Azt gondolom,
manapság a kollégák se ismerik mind egymást, nemám hogy a házastársaikat…
Még írnék a szoc. brigád mozgalomról. Mert ugye ez is a „mi időnkben” divatozott.
Zsigmondy Vilmos nevét vette fel a mi brigádunk,
sajnálom, hogy a brigádnapló valahol menetközben „elveszett”, események és
fotók tűntek el a semmibe – kár érte, bár igaz, lassan senki se lesz, aki
emlékezhetne azokra a régi eseményekre.
Egy időben kapcsolatba „kellett lépni” fizikai dolgozók brigádjával is, nekünk is volt egy testvérbrigádunk, meg nem tudom mondani a gépüzem melyik részlege volt ez, a feljegyzéseimben csak „Hoffmann brigád”-ként szerepel. Ők egyszer az egész irodista csapatot meghívták Szederkénybe egy pincepörköltre. Boldog örömmel mentünk is.
Történt itt egy mókás eset, amit aztán sokszor felemlegettünk, ha ez a buli szóba került.
Egyik kolléganőnk elhozta a kisfiát (valami okból nem
tudta kire hagyni). Én pásztoroltam a gyereket, aki meglehetősen unta a felnőtt
társaságot. Gondoltam, menjünk egyet sétálni. Mivel a buli pincebuli volt, hát
hová menjünk ? Fel a szőlőbe. Nyár volt, kellemes meleg idő. Sétálok az akkor
4-5 éves kisfiúval, nézegetjük a még nem érett szőlőt, virágot szedünk anyának,
amikor a gyerek egyszer felkiált: nézd, lehullott a földre a mazsola ! És már
hajol is le, hogy felszedje. Csak egy hirtelen mozdulattal tudtam ezt
megakadályozni és pár perc beletelt, mire elmagyaráztam a városi kisfiúnak,
hogy ez nem mazsola. Erre jártak a nyuszik és ezt ők hagyták itt…. :-)
Egyébként valami varázslatos módon megmaradt és nálam van a brigádnaplóból egy 4 oldalas lista, 1969 október és 1984 április közti időről, melyben fel vannak sorolva az osztály-bulik helyszínei és egy egy szóval rövid mondattal feljegyzésre kerültek „események” jó mondások, beszólások. Nem másolom be ide, sajnos rajtam kívül már valószínű senki nincs, aki ezekre vissza tudna emlékezni. Megvannak bizonyos ünnepekre írt köszöntő verseim is – ezeket is megőrzöm, hiszen úgyse értené senki a titkos célzásokat és nem titkos szövegrészeket.
Még a céges életemhez tartozik két momentum.
Az egyik:
1974-tól 1990-ig a Magyar Hidrológia Társaság titkára
voltam, nekem nagyon sokat jelentett ez a tevékenység, sok előadást,
tanulmányutat szerveztem, szeretettel, jó érzésekkel gondolok vissza erre az
időszakra. „Főnököm” az MHT elnöke Dr. Hernády Alajos végül a MTESZ sajtó
bizottságába is „bevitt” – nagyon szerettem vele dolgozni, nagyon jó főnök volt
akár a cég, akár az egyesület dolgait tekintve. A Hidrológiai Társaságra
gondolva nekem csak szép, kellemes élmények, jól sikerült tanulmányutak, kedves
baráti/szakmai kapcsolatok élnek az emlékezetemben.
A másik:
Részt vettem 1974-ban a drávai árvédekezésben. Három
hétig Drávasztárán laktam, itt is Fekete Károly volt a főnököm, Heindl
Ferenccel együtt szinte erejük végéig dolgoztak – s megvédtük Sztárát ! Soha
nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor meghágta már a víz egy helyen a
gátat, s azonnal kellett a katonákat hívni. És jöttek. Pár órán belül több
teherautó kiskatona érkezett. És azon az éjszakán én is kimentem a gátra, s ezt
a képet, míg élek nem fogom elfelejteni.
A gáton végig fáklyák voltak letűzve, és már órák óta a katonák töltötték, rakták a homokzsákokat. Köztük, előttük Heindl Feri, aki ugyancsak ezt tette, mutatta, mondta, mit, hova hogyan. Kísértetiesen felemelő kép, most is könnyes lesz tőle a szemem. A rohanó félelmetes koromfekete víz az egyik oldalon, és fent a gáton egy embercsapat minden erejét megfeszítve próbálja a víz hatalmát megtörni. És sikerült. Nem öntötte el az ár Sztárát !
Csak érdekességként mondom, hogy ahová be voltunk anno szállásolva, azzal a családdal én a mai napig szoros barátságban vagyok. Szállásadónk tavaly halt meg, és én 1974 óta MINDEN évben nyáron lent voltam Sztárán, a Dráva parton. (A blogban számtalanszor dokumentáltam is ezeket az utakat...) Fontos helyszíne volt és marad is az életemnek. Aki nem látott „élőben” árvizet, fogalma nincs arról, hogy ez a szó mit jelent. Nem kívánom, hogy mindenki megélje a fenyegetettség és a veszély tudatát, de egy biztos, az én életem fontos momentuma volt.
Nem tudom, mivel/hogyan fejezzem be ezt a beszámolót. Említettem valakinek, aki azt kérdezte: szerinted érdekel ez ma még valakit ?
Nem tudom, ki hogy van a zabpehellyel…én szeretem. Nincs tőle „lelkiismeret-furdalásom”. Sokféleképp használom, és bár tudom, hogy az Internet tele van százféle felhasználási móddal, hadd írjam már le én is, hogy mire/mibe/hol/hogyan használom.
Ugyan még nincs pontosan 20 éve ( bár bevallom, ez is szinte hihetetlennek tűnt, hogy HÚSZ !!!!) de ma rátaláltam egy doku-filmre a 2004-es cunamiról. Nos, ez ma is rettenetes és nagyon jól emlékszem, amikor történt, akkor is inkább valami kitalált rém-mesének tartottam, mint igaznak - tudva azért persze, hogy mégis ez a valóság.
Egészen véletlenül, mást keresve bukkantam erre a videóra. Nem is tudom, miért tettem most ide be. Talán azért, mert megdöbbentem, hogy ami számomra "pár éve" volt, az már 20 éves történet....Mondhatom úgy is: történelem.
(Ez után megkerestem a fukusimai borzalom időpontját is, nos, az is már 13 éve... Én nem értem, miért és hogyan, de az utóbbi időben valahogy másképp "ketyeg az óra" bennem...Biztos ez is "kortünet"...Nem mondanám, hogy túl jó....)
Szeretem reggel nézni a 3SAT-on az időjárás jelentést...Jó a zenéje és hegyeket mutat - ez a kettő nekem már elég egy nap kezdéséhez. De nem biztos, hogy majd júliusban is azt fogom mondani, amit ma: nem szeretnék Németország magasabb hegyein élni.... Most ugyanis - kis tavaszi csalós idő után - igencsak visszatért oda a tél. Vidáman sízhetnek a hó imádói.
Itt: van egy jó kis weboldal, ahol több sípálya friss hírei olvashatók:
https://www.skigebiete-test.de/schneehoehe/skigebiet/haldenkoepfle.html
 |
| Alpbach |
Nem vagyok meteorológus, de talán az se egészen normális, hogy Schwarzwald magasabb hegyeiben komoly havazás volt a napokban. Azért mégiscsak április vége felé közeledünk....
Itt nálunk hovatovább azt kell mondjam, a tavasz is véget ért és lassan beköszöntenek a nyár-eleji napok. Pár kicsit hűvösebb nap után, jövő hét végére visszatér a húsz fok fölötti hőmérséklet, és még akkor is "csak" április vége lesz.....
Szóval változik minden... az időjárás is, csak valahogy semmi se "jó irányba".....
Egy nappal később találtam az alábbi képet, s mivel kedves Szlovéniámban készült, utólag beillesztem ide. Nem másért, csak újabb dokumentumként, hogy teljesen megbolondult az időjárás....
Kóborolva a neten ezt találtam. Érdekes. Még sosem hallottam erről, hátha mást is érdekel...(Szívesebben olvasok ilyesmit, mint a jelenlegi világ-politikai helyzetet, vagy hogy mennyivel drágul a benzin....)
https://raketa.hu/wallace-line-a-kepzelt-hatarvonal-amelyet-megsem-lep-at-az-allatok-tobbsege
Eppur si mouve.... (https://hu.wikipedia.org/wiki/Eppur_si_muove)
 |
| https://hamuesgyemant.hu/tudomany/alzheimer-kor-mobiltelefon |
Cyber világ
Ez ugyan egy 2019-es videó - de azt hiszem, sőt úgy
tudom, a helyzet azóta is csak tovább romlott...
https://infostart.hu/tudomany/2023/10/21/egyre-aggasztobb-a-vizhiany-vilagszerte-tudatbeli-atformalas-nelkul-nehez-lesz https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230816/dobbenetes-terkep-voros-veszelyzonaban-el-a-lakossag negyede633917
https://hu.euronews.com/tag/vizhiany
Persze lehet mondani hogy minket (talán és egyelőre) nem érint a téma. Bár úgy gondolom, hogy ami késik, nem múlik a közmondás szerint is. Szóval gyanítom, lesz még Európában is gond a víz.
"Beszélünk" (írunk) róla - de túl sokat nem teszünk. Magamat is beleértve... mert azért némi lelkifurdalásom van a nyári kertlocsolás miatt...Amúgy nem tartom vízpazarlónak a háztartásomat, de a pici kertem megkívánja - a zárt udvarban különösképp - a minden napi locsolást. Az esővizet sajnos nem tudom gyűjteni, habár lassan már nem is lenne mit....És őszintén szólva azt se tudom, hogy ha "bóti" zöldhagymát veszek, az használt-e el több vizet, vagy az, amit én itt nevelgetek...
Na de ezek csak egy nyugdíjas öregasszony aggódó gondolatai - nem hinném, hogy bármit is el lehetne érni azzal, hogy én itt, ma - más érdekes esemény nem lévén az életemben - erről írtam pár sort.
Majd integetek fentről, ha itt lent szomjazni fog a világ.
Én szóltam.
Képek a ma reggeli kertemből: (A növényeken látható vizet jelen esetben "fentről kaptuk"...)
 |
| Zöldhagyma, sóska |
 |
| Tavalyról itt maradt nefelejcs |
 |
| A rovarhotel és az őre, meg a macska-napozó hely - macska nélkül |
 |
| Zizike őrzi a medvehagymákat |
 |
| Át kell ültetnem őket, annyira megnőttek..... |
 |
| Rózsalonc kicsit messzebbről és közelről.... |
Egy kedves kommentelő ajánlott egy érdekes cikket, beteszem ide, innen egy kattintással elérhető:
https://www.origo.hu/tudomany/2024/04/elmaradt-a-nyar-juniusban-meg-a-ho-is-esett
 |
Nézegetem a FB-n ezt az oldalt - helyenként csodálkozva, helyenként nosztalgiázva:
https://www.facebook.com/RegiPecs
És néha olyan hihetetlennek tűnik, hogy 80 éve itt élek...
Egy épületről mutatok most képeket, de tehettem volna be több helyszínről készült fotót is...Nos, igen, változik a világ - állandóan - és valahogy csak akkor vesszük igazán észre, amikor évtizedek távolából visszatekintünk, már ha adódik erre lehetőség....
Képek a híres pécsi "elefántos" házról:
 |
Ötven év... |
Ma semmi különöset nem "hoztam" csak egy linket - itt viszont óraszám nézegethetsz csodálatos helyszínekről még csodálatosabb fotókat.
Jó szórakozást !
https://www.errearra.org/budai-v%C3%A1rnegyed-latnivalok
Hát csak bírja
ki az ember ezeket a szélsőségeket…..
Ez nekem nagyon tetszett - hátha másnak is....mert nem lehet minden nap szomorú dolgokkal foglalkozni....
 |
| (Ugye nem kell lefordítanom ?) |
Tegnapi kerti fotóim. Immmmádom a pitypangot. Virágát, pelyheit egyaránt.
Hol van ?
Bocsánat, bocsánat, már megint "kedvemre való" videók következnek. Szerintem félelmetesen jó, érdekes mindkettő ! A grafikon a 3. percben döbbenetes...(volt számomra).
Sajnálom és mondhatom, örülök, hogy már ilyen öreg vagyok, s remélhetőleg nem fogom ezt meglátni/élni....
 |
| https://pozitivpedagogia.hu/a-megbocsatas-mint-gyogyito-ero/ |
Tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy a máriakéméndi zarándokszállást 2024. április 15-étől lesz lehetőség igénybe venni. A máriakéméndi búcsújáró kegyhely kedvelt a katolikus közösségek körében, de szívesen látjuk az egyéni zarándokokat, a baráti társaságokat és a kirándulókat is, akik a helyszínen szeretnék szabadidejüket eltölteni. Iskolai és cserkészcsoportoknak, valamint felnőtt csoportok részére van lehetőség több napos táborozásra a máriakéméndi kegyhelyen. A közel 3 hektáros terület, a templom parkja rendelkezésre áll, akár sátorozás formájában, akár a zarándokház használatával. A helyszín turistacsoportok, baráti közösségek, de egy család számára is ideális.
