Szemét

Annyira jó szöveg, vagyis nekem annyira tetszett!!!! Hiszen akár én is írhattam volna...Maradjon itt is nyoma annak a világnak, ami az enyém (is) volt és már mindörökre elmúlt...Ha a FB-n nem fedezted fel, akkor itt most elolvashatod...no nem mintha boldog perceket tudnék okozni ezzel...De ! Minden sorával  egyetértek és szeretném itt is megörökíteni....Mert igaznak érzem. 

Hová tették régen a sok szemetet?***

Aki élt már 60-70 éve az tudja, hogy annak idején az utcán, vagy az udvarokon nem volt eldobott szemét.

Akár városon, akár falun járt az ember - tisztaság uralkodott.

Persze ez nem volt véletlen.

Akkoriban még egy család hónap elején csinált egy nagy bevásárlást, ezen kívül szinte csak a napi tejért, kenyérért ment a boltba, ritkán valami apróságért.

A tejesüveget cserélték, vagy kannában hordták haza a reggelihez valót, a kenyérre meg maximum egy selyempapírt tettek, sokszor még azt sem.

Belerakták a szatyorba, vagy pedig kézbe vitték haza.

A szatyor persze vászonból készült, vagy pedig a kor divatja szerint háló volt. Sokszor használatos.

Régen nem volt dorbézolás, fölösleges dolgokat nem vettek, listával mentek a boltba, polctól-polcig menve - csak azt vették le, ami kellett, semmi fölöslegeset.

Nem volt szokás utcán enni, nagy néha vettek egy kis pattogót, annak a papírját is hazavitték, a világért nem dobták volna el. Nem volt hamburger, ha valaki nagyon megéhezett, akkor papírzacskóból kiflit csipegetett, de illetlenségnek tartották az utcán falatozást, így szemét sem képződhetett. És nem utolsó sorban a gyermeket pici kortól arra nevelték, hogy utcán szemetelés nincsen.

Mindent hasznosítottak. A befőttesüveget nem vitték vissza, kimosták, elrakták a nyárra, majd jó lesz a befőzésnél. Néha virágot raktak bele váza helyett, ha sok volt a kertben.

Egyesek a kristálycukrot, lisztet, rántást, sót is ebben tárolták.

Szó sem lehetett róla, hogy kidobják, elpocsékolják.

Papírszemétből nem sok volt, csak a zacskók. Mindent papírzacskóztak. Még abban volt a só, a cukor, a liszt, a péksütemények, a gyümölcsöket is sokszor abba mérték.

Ezekből a tisztákat szépen behajtogatták, és elrakták a fiókba. Aztán ha valakinek tésztát pakoltak, netán uzsonnát - elővették.

Ha sok volt belőle, felgyűlt, akkor vagy begyújtáshoz használták fel, vagy a többi papírhulladékkal szépen összegyűjtötték, aztán mikor gyűjtési akció volt, akkor leadták a MÉH-be, esetleg a házról-házra járó gyerekeknek adták, vigyék ők el, legyen egy kis zsebpénzük.

Ekkoriban már volt műanyag csomagolás. Tejföl, mosogatószer, súrolók, mosószerek egy része. Alig dobtak a szemétbe valamit. Voltak az Ultra mosókrémek, ezek dobozát kimosás után cserépként használták. A mosószerek, mosogatók flakonjának felső részét levágva szuper kis tolltartót varázsoltak, vagy a tetejét lenyesve vázának lett tökéletes, a tejfölös poharak kellettek tavasszal a palántáknak.

Ha valaki bon-bon-t kapott ajándékba, annak a dobozát is tárolására fogta be. A keményebbekből varródoboz lett.

A képes újságokat akkor még divat volt összegyűjteni, sokan be is köttették. Nem gondolták még, hogy pár évtized, és semmibe nézik.

A napilapokat is összegyűjtötték. Bármilyen koszosabb munka volt jó hasznát vették, és ablaktisztításnál is nélkülözhetetlen volt. Ha pedig használhatatlanná vált - ment a sparheltbe, vagy kályhába. Ha sok fölösleg volt, szintén a MÉH-be ment.

Ha gazdálkodtak, a melléktermékek is hasznosítva voltak, hisz a napraforgó tányérja, vagy a szára ugyanolyan tökéletes volt a kályhába, mint a kukoricaszár, vagy a csutka.

Ráadásul nem csak meleget adott, hanem még főzni is lehetett a sparhelten ezekkel.

Ha kint gallyat találtak, az is ment aprítás után a tűzre. Sőt - olyan is volt, aki száraz falevéllel tüzelt. De fő hasznosítása nem ez volt.

Az ismeretlen fogalom volt, hogy összegyűjtjük a falevelet, aztán majd elviszi a szemetes.

Hülyének is nézték volna azt a gazdát, amelyik ilyesmire vetemedik. Egyrészt a falevél kiválóan szigetel, ha jó vastagon terítik, az alatta lévő növény biztos, hogy nem fagy el, sőt - a föld is ásható marad télen.

A kert sarkában összegyűjtve, vagy a trágyához vegyítve idővel szépen beérett, és jó kis humusz lett.

Ha volt egy kis ételmaradék, akkor először kilögybölték az edényt meleg vízzel, azt a moslékhoz borították, vagy a kutya ételébe keverték be.

Ebben az időben még nem hallottak kutyatápról.Igazából nem is tartották volna ép elméjűnek azt az embert, aki ilyesmire pénzt ad. Volt már csirke és disznótáp, de meg is volt a vélemény róla.

Ám hogy macskák, vagy kutyák is tápot egyenek - egy akkor élt embernek igencsak kikerekedett volna a szeme.

Elég volt biztosítani a családnak a mindennapi élelmet, meg ami kellett, nem hogy még akkori szinten flancoljanak.

Ha volt konyhai hulladék, akkor vagy az állatoknak adták, vagy pedig rászórták a kiskertre, majd beásták.

Tavasszal direkt vastagon hámozták a krumplit - amúgy is fonnyadt volt már. Így két legyet ütöttek egy csapásra. Étel is lett az asztalon, a krumplihéjat elvetve pedig néhány hónap, és újkrumpli lett a kertben. Majdcsak ugyanolyan életerős növény nőtt belőle, mintha az egész szemet vetettek volna.

A levetett ruhát, ami már nem volt jó semmire törlőrongynak, porrongynak, felmosónak használták, vagy akár azt, vagy később a kimosott tejeszacskót szépen kimosták, felcsíkozták, aztán új életre kelt lábtörlő formájában, és még évekig használhatták.

Abban az időben a városi házaknál szemétszállítás heti gyakorlat volt, de kukák híján még kisebb vödrökben rakták ki a szemetet családi házaknál. Ám a vödör ritkán lett tele, sokszor megvárták inkább a következő szállítást.

***Innen hoztam: 

https://www.facebook.com/profile.php?id=61585833569588 

Nos, ez a világ elmúlt...és lehet hogy irtó jó simogatni a mobilokat és telefonon felhívni az űrhajósokat... de valahogy mégis jobb volt régen...ezek nélkül. Ami nem azt jelenti, hogy akkor  csokoládéból volt az egész világ... viszont ha jutott egy is darab csoki, na annak nagyon tudtunk örülni...

És most ?????