Mese+könyv

Egy levél-váltás és tegnapi vers-keresős délelőttöm során jutottak eszembe ősrégi mesekönyveim - hiszen általuk, vagyis rajtuk keresztül ismertem meg egyrészt a betűket, másrészt jöttem rá a szó igézetére, a mese varázsára.Kibányásztam a két legrégebbi foszlányos könyvemet, szerintem ezek nem is az én (mi) mesekönyveink voltak, hanem talán Édesanyámé... Annyira "szét vannak olvasva " hogy tényleg lapokra esnek. És élvezettel fedeztem fel gyerekkori csínyünk nyomait, bár a könyv "szent" volt nálunk, de valahogy egy idő után, vagy egyszer csak mégis szabad lett kifesteni a képeket. Merthogy NEM színes képek voltak akkoriban a mesekönyvben, a mi kis fantáziánk viszont csodálatosan színes volt...

Ha valamiért hálás leszek nagyon "az elszámoláskor" - akkor a kisgyerek koromért...A kertes családi házban-felnövésért, a rengeteg meséért - mert ezek igenis meghatározták az életemet. És most, amikor vénen, már egymagam ülök csendes szobámban - mégse vagyok "egyedül"...Tele van a fejem emlékekkel, képekkel, mert az a tíz év, az azért mégiscsak gyönyörű volt és végül-is hálásnak kell lennem, hogy legalább ennyi jutott - hiszen hány embernek nem jut ennyi sem...(Na jó, nem panaszkodom a tíz utáni hetven miatt se...)

Lefényképeztem ezt a két régi, most előszedett mesekönyvet, vagyis azt, ami még megvan belőle...És varázsütésre eszembe jutott megint és megint és megint a Nagymamám...Valójában ő nevelt bennünket (anyám-apám dolgozott)  és az ő mesélésére emlékszem...Na, ennyi elég is.....majd magamban folytatom az emlékezést...

Lehet, (biztos)hogy senkinek nem mondanak ezek a képek semmit - szóval, magam örömére tettem ezeket most ide...

Ugye, ugye, megmondták a gombok: szép életem volt, nincs miért sírnom.... (Aki még nem ismerné fel, Mosonyi Alíz-Háy Ágnes : Szekrénymesék-ből "idéztem"...már megint...)

Szamártövis

Szabó Lőrinc: Szamártövis

Lilabóbitás útszéli gyom,

árokpart árva éke,

talpig fegyverbe öltözöl,

pedig lelked csupa béke.

Neved gúnyolva mondja: szamár!

s gyűlölve mondja: tövis!

Pedig te csak élni akarsz, ha hazád

mostoha is.

Porban s napban sorvadva virulsz

torzonborz vértezetedben:

sok kín szerezte neked e jó

páncélt a sebek ellen!

Ne bánts! - jajdul fel a kéz, amely

megbántott - Jaj ne bánts!

(Ő bánt, és bűnös, ugye, te vagy,

szegény bogáncs?)

Nekem szép vagy, dacos virág,

sivatag utak éke:

hol az élet mást megöl, te megállsz,

talpig fegyverben a béke:

s mintha tudnál valamit,

barátságtalan, bús virág,

amit nem tudnak, csak sasok

és katonák.

Mozdulatlan katona vagy:

befelé őr, őre magadnak!

Őrt állsz és szárnyas gyermekeid

a messze jövőbe szaladnak:

és állsz még, állsz még akkor is,

mikor az ősz maró

esőiben megrothad a rét

és jön a hó.

Mint múzeumban holt lovagot

páncélja idéz kevélyen,

szuronyos csontvázad úgy zörög

december jég szelében:

de mint holt őr, helyeden maradsz

egészen az új tavaszig,

melynek, a nyár halálakor,

üzentél valamit.

A fészkesvirágzatúak - Asteraceae - családjába tartozó máriatövist szilimarin-tartalma miatt a természetgyógyászat régóta alkalmazza májvédő, méregtelenítő kúrák elmaradhatatlan elemeként.

A máriatövis - Silybum marianum - 70-150 cm magasra megnövő egyenes szárú növény. Virágai kerekek, lilás pirosak, a virágzási idő júniustól szeptemberig tart. A növény levelei hosszúkásak, szélüket sárga csík övezi.

Gyógyászati célokra a növény érett termését, illetve az abból készült kivonatot használják. A máriatövis termés legfontosabb hatóanyaga a szilimarin - mely alapvetően három flavonoid keveréke -, ezen kívül tartalmaz még keserű-anyagokat, illóolajat és E-vitamint. A szilimarin védelmet nyúlt számos májkárosító behatás ellen: erősíti a sejtmembránt, hogy a méreganyagok ne juthassanak be a sejtbe, valamint aktiválja a májsejtek regenerációs képességét. Kutatások szerint a koleszterin-anyagcserét is stimulálja.

https://femina.hu/egeszseg/mariatovis_tea/

FB.ről hozott igaz sorok...

Az öregedés nem mindig 60-70 évesen kezdődik... Van, akinél 45 vagy akár 35 évesen.... Paradox, ugye ? Nézz körül magad körül, és annyi nőt fogsz látni, akik évek múlva is fiatalok, de korán öregednek. És más idősebb nők, de játékos szemükben bővelkedő fiatalsággal.
Tudd, hogy a hajadban lévő ezüst nem határozza meg az öregkort. És a megnövekedett ráncok száma sem. Az öregség akkor jön el, amikor a lelked azt mondja: "Fáradt vagyok. "
Akkor öregszel meg, amikor már nem tartod magad méltónak a szeretetre. Amikor nem tartod magad elég szépnek ahhoz, hogy megcsodáljanak az utcán, amikor nincs kedved még egyszer tükörbe nézni, amikor egy bókra így válaszolsz: "Nem, én nem. Túlzol. "
Öregkorod akkor kezdődik, amikor belefáradtál az érdekes dolgokba, amikor nem érdekel, hogy valami újat ismerj, láss, hallj. Amikor a fiatalok figyelemelterelései irritálnak, fejfájást okoz egy trolibuszos gyermek sírása, amikor inkább a magányt választod a kommunikáció helyett. Amikor elkezdenek megjelenni talán csak az első ráncok, az első ráncok, de a szíved hosszú ideig hervadt, szerelem nélkül. Amikor túl gyakran mondod, hogy "nem akarom", és túl ritkán tervezel és álmokat rajzolsz.
Akkor öregszel, amikor sok csalódás, kudarc, fájdalom és... minden alkalommal, amikor úgy érzed, hogy egyre nehezebb a mélyről felállni . Amikor menedéket találsz a házadban, és nincs kedved kimozdulni. Amikor egyre gyakrabban és ritkábban találsz okot az örömre és a hálára.
Az alsó korhatár nem létezik. Egyeseknek az öregség 80 évesen, mások 40 évesen kezdődik.

36 éve

Nem a sok negatív hír olvasásával kellett volna kezdeni a napot.....de valahogy nem tudok megjavulni - megnézem a híreket és a szemem valahogy mindig ezeket a témákat veszi észre először...
Pedig....
...pedig aztán valamikor dél felé egyszer csak valamelyik agysejtem elmozdult, kattant egyet a fejem és hipp-hopp ...máris eszembe jutott, hogy milyen nap is van ma ???!!!
Nem. Nem kezdek el most mesélni ikszedszer, Szlovéniáról 62 bejegyzésem van, és ennek zöme a Triglavval, a hegyekkel, az Alpok szépségeivel kapcsolatos....
De mivel ez a nap nagy nap az én egyszerű kis életemben, muszáj volt itt most megint és megint és megint leírni: tényleg a Triglav volt az életem csúcsa.
Kár hogy a 36 éves öröm mellé egy szomorú gondolat társul: mert úgy érzem, azóta én csak "lefelé" megyek....

Most azonban találtam ezt a weboldalat, és nagyon örültem, mert annak, aki menni szeretne, okos tanácsokat ad:
https://www.visitljubljana.com/en/visitors/in-focus/stories/climbing-mt-triglav-the-symbol-of-slovenia/
Hát menjetek !!!!...vagy menjen, aki még menni tud...ha nem a Triglavra, akkor csak úgy...előre....

Magyarország 2024 nyár (és valószínű a jövőnk....)

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/jovo/eheznek-a-madaraink-az-aszaly-miatt-a-golyak-mar-csak-a-szemettelepeken-talalhatnak-taplalekot/ 

https://telex.hu/techtud/2024/07/25/aszaly-40-nap-szaraz-idoszak-mezogazdasag-elelmiszerarak

https://www.idokep.hu/hirek/negyedik-nap-kilencedik-rekord

Nem nagyon tudok mit hozzáírni....

Rab Zsuzsa: A magányos

Azt kell mondjam, az időskori szenilitásnak vannak jó oldalai is. Ugyanis a neten kóborolva eszembe jutott, egy vers(részlet), gondoltam, megkeresem és mivel amúgy is oly régen tettem már ide be verset, hát legyen egy ilyen bejegyzés is. 

Nem is emlékeztem pontosan, hogy a nyomtalanul múló perceket ki, mikor, hol verselte meg... Hát így nem lehet ennyi könyv között keresgélni. Reménytelen. Ja, a neten se találtam az emlékezetemben lévőhöz passzoló  verssort...és persze könnyen lehet, hogy már nem is pontosan emlékszem...Itt az egyik, a  "szép-verses" könyvsor, innen kellett volna kikeresnem:

Vagy innen, ahol a "többi" verseskötet található: 

Na nem, ez teljesen reménytelen...Persze megnéztem a gépben is, de valószínű már az idézetre sem emlékszem jól. Mindegy....

Viszont találtam ezt, az alábbi verset a  "bejelöltek" között. (A "bejelöltek" a felső képen kicsit láthatók, ugyanis ahol kedves vers volt a könyvben, oda  jelző-cédulát tettem - s az úgy is maradt évtizedek óta...Igaz, valahogy nem illik a vers a mai 39 fokos meleghez - de különösebben nem érdekel...Ezt találtam, ez került ide (és ezáltal fel a netre, mert eddig ott sem szerepelt...) 

Rab Zsuzsa: A magányos

A magányosnál nincs esendőbb.

Mindig le kell tennie valahol

magánya batyuját.

És amikor újra fölveszi,

kétszerte súlyosabb:

cipeli benne szégyenét is.

Azért csak elmegy - barátaihoz.

Már átestek az első hogyvagyon.

Bedönti hidegét az ólmelegbe.

Leül. Mint egy sötét csomó.

Felhorzsolja idegensége

a sima levegőt.

Most....kiszakad belőle végre,

hogy ő.....hogy így......De felnéz -

és rámered:

egysége biztos ráncai mögül,

iszonyú messziről,

a férfi-, nő-, és gyerekarcú

háromfejű szobor.

Háromfejű közöny.

A gyerek csupa szemrehányás. 

Játsszunk ! Igazá-án !

-Majd. Azután.

"Mikor megy el?" A csöndben

a háromhangú kérdés

duzzad, érik, mindjárt lecsöppen.

Itatja máris a szivacs,

a jólneveltség:

- Azért ....ne siess még!

....siess....ne siess...

Már benne repes.

Tuszkolná ki a fészek.

Meglátja a sarokban batyuját. 

Mért hozta ide ?

Nem érti az egészet.

Siet hegyi szélben.

Süti az arcát.

Mint a szégyen.

Ropog a hó

elárvult léptei alatt:

Maradj magad ! Maradj magad !

Facér kutyák kísérik el hazáig.

Marasztalják a kapuban.

Sokáig

Közöttük álldogál.

Aztán egy almát tör ketté nekik.

Ha  már mást nem talál.

Napvihar

Félelmetes...vagy nem is tudom, milyen jelzőt írjak...Az ilyen képektől eláll a lélegzetem... "Chuck" FB oldalán most találtam, van ott még néhány hasonló, majdnem azt mondom, hihetetlen fotó....(Nagyon remélem, hogy ez nem valami "fake".) 

Chuck’s Astrophotography

Hello Everyone, I captured a giant storm on the sun today. I added the Earth for comparison. This giant plasma loop disappeared 16 minutes after I captured this photo. I used my Explore Scientific AR102 telescope a Daystar Quark to capture this.

Üdv mindenkinek, ma egy hatalmas vihart örökítettem meg a Napon. Összehasonlításként hozzáadtam a Földet. Ez a hatalmas plazmahurok 16 perccel azután tűnt el, hogy ezt a képet megörökítettem. Az Explore Scientific AR102 teleszkópommal, egy Daystar Quarkkal rögzítettem ezt.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Napkit%C3%B6r%C3%A9s

Érdemes a "Földi hatások"c. fejezetrészt elolvasni.

A pézsé....

...vagyis a papírzsepi, magyarul a papír zsebkendő - bosszantott fel legutóbbi vásárlásom alkalmával....De ez most csak egy eset a sok közül.
Engem szörnyen fáraszt és idegesít, hogy árgus szemmel kell figyelni mindig és mindent - ha nem akarod, hogy átverjenek - de még így is ráfázol gyakran.
Itt megálltam  egy picit az írásban, mert rájöttem, hogy ezt az "árgus" dolgot nem ismerem eléggé. Tehát: árgus melléknév (régies írva: argus is) Szigorúan, gyanakvóan mindenre figyelő, mindent észrevevő, nagyon éber <szem, tekintet>  és róla kapta a nevét: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Argosz_(p%C3%A1sztor) Na már megint okosabb lettem valamivel....

Szóval vagy őrülten figyelned kell, vagy átvernek. És mivel a mai embernek se ideje, se türelme a lassú, megfontolt, körültekintő vásárláshoz, hát kocsiját tolva csak átrohan az áruházon, gyorsan leveszi azt, ami a szemének elsőre csábító, vagy hasonlít arra, amit venni akart. És elő az app-ot (ettől a szótól 350 lesz a vérnyomásom...) és már ott sincs....
Szerencsére nekem - ha másom már nincs is - de időm van. Persze nem tudom, jó-e ez, mert épp ezért veszek észre igen sok disznóságot, átvágási trükköt és attól meg dühös leszek...

Na ez a fenti sok szövegelés csak azért került ide, mert vettem pézsét (azt hittem, a szokásosat...) Igaz a lila csomagolás kicsit gyanús volt, de egye fene, hát állandón "újítgatnak".
És erre fáztam rá... mert itthon aztán kiderült, hogy már a pézsé sem az igazi, az se olyan "mint régen" - mert elcsalnak, lelopnak mindenből valamit, de az ár, na az nem változik...Sőt...esetleg még fel is emelik. Ez a most vásárolt pézsé vékonyabb és kisebb mint a régebbi....
Egy orrfújáshoz jobb, ha kettőt veszel elő, mert a lecsökkentett mérete miatt még úgy is csak egyetlen alaposabb orr-fújásra elegendő....
Hát ez van - ezt kell (vagy nem kell) szeretni.
És senki nem szól, nem tiltakozik, hogy kérem, hát állandóan megvezetnek bennünket ! (mert arra ügyelnek, hogy "átverést" ne írhassak, a silányabb mondjuk pár forinttal olcsóbb - bár ez se igaz minden esetben...) ....Tényleg olyanok vagyunk mint a birkák... lelegelünk minden szrt és csak bégetünk. Vagy azt se.

(Zárójelben: hogy melyik diszkontáruházban vettem és melyik márkát - nem mertem ide betenni/leírni, mert a végén még börtöne kerülök...)

Kertem - a megunhatatlan....

Lazításképp hoztam ismét pár kerti képet...muszáj valahogy eltávolodnom ettől a fejre-állt világtól - bár tudom, legjobb lenne a számítógépet és a tévét be se kapcsolni...Keresem a kiutakat...Igaz, nem tudom, meddig lesz még rá lehetőségem. Ezt a lassan tragikussá váló hőséget az én kertem virágai sem szeretik. Hiába locsolom őket, nem olyanok, amilyennek lenniük kellene...Lehet, legközelebb sárgult faleveleket fogok fényképezni, mert már virágok se lesznek....

Ennek se tudtam sokáig a nevét: ez a gyepliliom.....

Pistike, vagy nebáncsvirág

Darázsvendégeim  legújabb fotói: 

Tudom, hogy nem jó kép, de legalább látszik rajta a vadszőlő leveleinek tragikus száradása:

És végül egy kis játék, egy muhar-csomó messzebbről és egy szál közelebbről: 

Ez a zöld muhar szerintem jól sikerült közeli képe... Utált és agresszív gyom, de én mégis nagyon kedvelem. Ugyanis: a macskák imádják ! Nem, nem a termését, amit most fotóztam, hanem a zsenge leveleit....Már évekkel ezelőtt rájöttem, (anno írtam is róla) hogy eszik ezt a füvet és megkönnyítendő a dolgukat, most már én szedegetem le óvatosan a leveleket a szárról. Egyszerre 10-15 db-ot is nagy élvezettel megesznek.Gyanítom valami módon segíti az emésztésüket....(A második képen látszanak is olyan levelek, melyeket ők kezdtek el rágni.)

Ha én gazdag lennék.........

...házhoz rendelném magamnak a "pacsi" kupoláját... Hogy ez micsoda ? Itt megnézheted: 

https://pacsi.hu/ 

Elég régen "csillagászkodtam" itt, pedig NINCS nap, hogy kora hajnali ébredésem második lépése ne az udvaromba vezessen és ne nézzek ámulva és gyönyörködve az égre. És akkor bejövök, és azonnal bekapcsolom a gépet, előkeresve kedvenc térképemet és skicceket készítek magamnak (amit aztán egy idő után eldobálok, mert írok újakat).

Ilyesmikre gondolok:

Kis térkép arról, hogy az adott napon ki hol állt reggel ötkor.....

Lehet, hogy én nem vagyok egészen normális - de miért is ne lehetne egy öregasszony alig-eseményes életében örömforrás a hajnali csillagos ég ???

Mert hát vagy két hete is mennyire örültem... mert a szomszéd ház teteje mellett/fölött egyszer csak ismerős kép tűnt fel. Itt van, újra itt van !!! - gondoltam...igen újra látható hajnalban már az Orion... A második kis fecnire gyorsan fel is rajzoltam,  viszonylagos közelében pedig ott sorakozik a vöröslő Mars, a sokkal kisebb, de azért  fényes Jupiter és picit  távolabb (mint a rajzomon látszik) a fogyó Hold sarlója.... Szekeresben a Capella, Bikában az Aldebaran, Kis kutyában a Prociron világít élénken...

Nos én biztos nem vagyok egészen komplett - de én annyira, de annyira örültem  Orion barátomnak.  És akkor próbáltam megkeresni gyorsan a nyári csillagképek "maradékát", de a "nagy nyári háromszögből" már semmit se láttam, csak Cassiopeia W-je  ragyogott még a házam teteje fölött....(A második képen jobb oldalon, felül.)

Hát szóval boldog voltam...Milyen szerencse, hogy ismeretséget kötöttem a csillagos éggel...ha emberek nincsenek is a közelemben, a csillagaim mindörökre velem maradnak.

És ez egy közeli a minden nap megfigyeltekről - biztos nem látja más, csak én, de a fenti kis cetlin ugyanez van "lerajzolva"  az én primitív változatomban:

Panasz-szavam nem lehet...enyém az egész csillagos ég.